Kultúra

A TikTok is tehet róla, hogy a M3gan megúszós, vérszegény horror lett

Universal Pictures / Atomic Mons / Collection ChristopheL / AFP
Universal Pictures / Atomic Mons / Collection ChristopheL / AFP
Ahol a TikTok-generáció diktál, ott addig kell csökkenteni a korhatárt, hogy őket is beengedjék a moziba – többek közt ennek is köszönheti a rafinált reklámkampánnyal már a bemutatás előtt nagyot szóló M3gan, hogy a benne rejlő potenciál ellenére egy megúszós horror lett belőle, amiből épp a legfontosabb hozzávalókat hagyták ki: a vért és a trasht. Kritika.

A Pókember: Hazatérés óta tudjuk, hogy TikTok komoly marketingerővel bír, azóta pedig immár mindenki számára egyértelművé válhatott, hogy ha egy film, sorozat kiragadott szelete megfertőzi a platformot, onnantól kezdve nyert ügyük van. Így söpört végig a TikTokon többek közt a Dahmer-őrület, majd Wednesday mémesedett és mindent letaroló táncmozdulatai, ezzel együtt lett kiemelkedően népszerű mindkettő még akkor is, ha nem feltétlenül az év sorozatairól van szó. Ennek újabb bizonyítéka a M3gan is, ahol már magát a végeredményt is befolyásolta a TikTok-generáció: a horror eredetileg sokkal brutálisabb finálét, ennek megfelelően magasabb korhatárbesorolást kapott volna, ám látva az előzetes által gerjesztett hatalmas érdeklődést a platformon, végül a jóval szelídebb PG-13-as besorolást kapta a film, hisz nehogy már pont azok a tinik ne láthassák, akik a alágyújtottak a M3gan-őrületnek. Ehhez persze az is kellett, hogy jól irányzott marketingkampánnyal nyomják az emberek arcába a gyilkos robotot: a M3gannek öltözött táncosok a legváratlanabb helyeken kezdték el ropni a filmbéli táncot vagy csak vonultak fel látványosságként többek közt focimeccseken és a metróban is.

Bár a megállíthatatlan horroristállónál, a Blumhouse-nál már korábban csatasorba állítottak egy gyilkos babát Annabelle-lel, James Wan egy egész új babakoncepciót is kitalált: nemcsak a gonosz lelkek által megszállt játékoktól lehet félni, hanem a mesterséges intelligenciával felszerelt robotgyerekektől is érdemes. A megannyi horrorfranchise atyjaként számontartott Wan azzal az Akela Cooperrel közösen írta meg a M3gan történetét, aki az Eleven kórral és az American Horror Storyval bizonyított eddig. A technohorrorként definiált történetetet a kezdetektől sem épp hideglelős nyomasztásként, inkább fekete horrorkomédiaként képzelték el, éppen ezért esett a Blumhouse választása Gerard Johnstone-ra, aki a 2014-es Házi őrizet című filmjében már megvillantotta, hogy képes a horrort humorral keverni.

Cady (Violet McGraw) életét túlságosan is meghatározzák a kütyük: szülei a haláluk előtti utolsó pillanatokban lányuk képernyőfüggőségéről vitatkoznak, később pedig egy robot tartja majd rettegésben a megárvult kislányt. A tragikus balesetet követően nagynénjéhez, Gemmához (Allison Williams) kerül, aki egy játékcég számára fejleszt kütyüket. A robotokhoz sokkal jobban is ért, mint a gyerekekhez, sehogy sem találja az utat a szülei elvesztése miatt összetört kislányhoz, így azzal nyit, amivel tud: élete fő művét, egy robotprototípust visz haza. A M3gan névre hallgató android bizarr szemeit leszámítva teljesen úgy néz ki, mint egy gyerek, ráadásul nem pusztán egy emberalakú tamagocsiról van szó, hanem egy mesterséges intelligenciával ellátott robotról, amely a környezetét tanulmányozva folyamatosan tanul. Nem olyan nehéz kitalálni, hogy mindez hová is vezet, a robot szépen lassan véresen komolyan fogja venni a gyerek védelmezését.

UNIVERSAL PICTURES – ATOMIC MONS / COLLECTION CHRISTOPHEL / AFP

Az érzékenyebb lelkűek és vériszonyosok azonban megnyugodhatnak: a vérből a nézők szinte semmit sem látnak, a korhatárbesorolásnak köszönhetően jóformán teljesen kigyomlálták a brutális jeleneteket a történetből, a horrort csupán néhány bénán ütemezett jumpscare hivatott képviselni. Helyettük van azonban némi moralizálás, örökérvényű kérdések felvetése, traumákban turkálás. Meglepően mély, de kissé felszínesen tálalt komorságot visz a filmbe a megárvult kislány gyásza, az, hogy egy gyerek miként dolgozza fel a nagynénje által a világ legrosszabb dolgának nevezett tragédiát. Már ezerszer hallott, mégis nagyon aktuális témaként merül fel az ember által teremtett, de annak hatalma alól kibújó technológia kérdése is. A legérdekesebb felvetés azonban mégis e kettő összevonása: hogyan tud egy parókás műember hatékonyabban segíteni egy összetört gyerekszív összeszedegetésében, mint egy hús-vér gyám? Ezzel együtt találóan, de vészjóslón veti fel a szülői felelősség kérdését a gyerekek elé lökött kütyükkel kapcsolatban, amelynek szép összefoglalása az a reklámszöveg, ahogyan a filmben M3gant reklámozzák. Mindössze tízezer dollárért átvállalja a szülőséggel járó nyűgöket, készségesen mondja el ezredszerre is a gyereknek, hogy márpedig meg kell enni a spenótot és kezet kell mosni étkezés előtt, így a szülőnek csupán a jó pillanatok jutnak majd, ráadásul nem is rájuk haragszik majd a gyerek. De görbe tükröt tart a film a kapzsi techcégek elé is, akik valódi dolgok helyett robotokkal árasztanák el az embereket, és mikor Gemma bemutatja a szülőpótló prototípust, az etikai és morális aggályokat nem, csupán a súlyos dollármilliókat látják benne. És bár jó, hogy ezeket a kérdéseket a M3gan egyáltalán felveti, szájbarágós tanulsággal aztán le is söpri őket, de végső soron egy vállaltan B-horrort senki sem azért néz meg, hogy moralizáljon.

A M3gan legnagyobb problémája éppen az ilyen jellegű óvatoskodás: legyen vicces, de ne hajoljon trashbe, ne moralizáljon túlzottan, hisz ez egy horrorfilm, de ne legyen véres sem, mert akkor nem nézhetik meg a tinik, legyen szomorú, hisz szegény Cadynek meghaltak a szülei, de ne túlságosan, hisz nem sírni járunk a moziba.

Kicsit mintha mindennek meg akarna felelni, de közben semmilyen téren nem merne elég tökös lenni ahhoz, hogy izomból felrúgja az óvatoskodó biztonsági játék receptjét. Pedig a trashvonal az, amire érezhetően építeni akarnak: a M3gan néhány pillanatában meglepően jól találja el azt, amikor valami annyira rossz, hogy már jó, de a legtöbbször inkább nem mer elmenni addig a bizonyos vékony határvonalig, és szimplán csak röhejes lesz. Pedig épp a Blumhouse-nál bizonyították be, hogy ilyet is tudnak csinálni a 2017-es Boldog halálnapot!-tal, amely tökéletesen találta el az  agyatlan, de szórakoztató horrorkomédiák receptjét. A M3gan esetében ebben vélhetően nagy szerepet játszik a már említett korhatárbesorolás is, amely kiradírozta a filmből a már leforgatott, sokkal véresebb finálét, egy horror esetében viszont kifejezetten nehéz úgy túltolni a trasht, hogy közben tinibarát legyen.

Az óvatoskodás miatt nem csak szó szerint lesz vérszegény a M3gan, amely jó példája annak, mi történik, ha egy közönség kiszolgálása előrébbvaló, mint az alkotói koncepció. Ez annak fényében bosszantó a leginkább, hogy a már említett néhány pillanatában megcsillan a potenciál benne arra, hogy igazi bűnös élvezetként működjön. Így viszont csak egy láthatóan próbálkozó, de a tucathorrorok közé kerülő újabb Blumhouse-darab lesz belőle, az átlagnál egy fokkal izgalmasabb főgonosszal. A süllyesztőt viszont már biztosan elkerüli, hisz a bemutatása hetén 30 milliót gyűjtött a 12 millióból készített film, jókora körülötte az őrület, így a folytatás garantált.

M3gan, 2022, 102 perc. A filmet január 12-től vetítik a magyar mozik. 24.hu: 6/10

Ajánlott videó

Olvasói sztorik