A Pókember: Hazatérés óta tudjuk, hogy TikTok komoly marketingerővel bír, azóta pedig immár mindenki számára egyértelművé válhatott, hogy ha egy film, sorozat kiragadott szelete megfertőzi a platformot, onnantól kezdve nyert ügyük van. Így söpört végig a TikTokon többek közt a Dahmer-őrület, majd Wednesday mémesedett és mindent letaroló táncmozdulatai, ezzel együtt lett kiemelkedően népszerű mindkettő még akkor is, ha nem feltétlenül az év sorozatairól van szó. Ennek újabb bizonyítéka a M3gan is, ahol már magát a végeredményt is befolyásolta a TikTok-generáció: a horror eredetileg sokkal brutálisabb finálét, ennek megfelelően magasabb korhatárbesorolást kapott volna, ám látva az előzetes által gerjesztett hatalmas érdeklődést a platformon, végül a jóval szelídebb PG-13-as besorolást kapta a film, hisz nehogy már pont azok a tinik ne láthassák, akik a alágyújtottak a M3gan-őrületnek. Ehhez persze az is kellett, hogy jól irányzott marketingkampánnyal nyomják az emberek arcába a gyilkos robotot: a M3gannek öltözött táncosok a legváratlanabb helyeken kezdték el ropni a filmbéli táncot vagy csak vonultak fel látványosságként többek közt focimeccseken és a metróban is.
Bár a megállíthatatlan horroristállónál, a Blumhouse-nál már korábban csatasorba állítottak egy gyilkos babát Annabelle-lel, James Wan egy egész új babakoncepciót is kitalált: nemcsak a gonosz lelkek által megszállt játékoktól lehet félni, hanem a mesterséges intelligenciával felszerelt robotgyerekektől is érdemes. A megannyi horrorfranchise atyjaként számontartott Wan azzal az Akela Cooperrel közösen írta meg a M3gan történetét, aki az Eleven kórral és az American Horror Storyval bizonyított eddig. A technohorrorként definiált történetetet a kezdetektől sem épp hideglelős nyomasztásként, inkább fekete horrorkomédiaként képzelték el, éppen ezért esett a Blumhouse választása Gerard Johnstone-ra, aki a 2014-es Házi őrizet című filmjében már megvillantotta, hogy képes a horrort humorral keverni.
Cady (Violet McGraw) életét túlságosan is meghatározzák a kütyük: szülei a haláluk előtti utolsó pillanatokban lányuk képernyőfüggőségéről vitatkoznak, később pedig egy robot tartja majd rettegésben a megárvult kislányt. A tragikus balesetet követően nagynénjéhez, Gemmához (Allison Williams) kerül, aki egy játékcég számára fejleszt kütyüket. A robotokhoz sokkal jobban is ért, mint a gyerekekhez, sehogy sem találja az utat a szülei elvesztése miatt összetört kislányhoz, így azzal nyit, amivel tud: élete fő művét, egy robotprototípust visz haza. A M3gan névre hallgató android bizarr szemeit leszámítva teljesen úgy néz ki, mint egy gyerek, ráadásul nem pusztán egy emberalakú tamagocsiról van szó, hanem egy mesterséges intelligenciával ellátott robotról, amely a környezetét tanulmányozva folyamatosan tanul. Nem olyan nehéz kitalálni, hogy mindez hová is vezet, a robot szépen lassan véresen komolyan fogja venni a gyerek védelmezését.
Az érzékenyebb lelkűek és vériszonyosok azonban megnyugodhatnak: a vérből a nézők szinte semmit sem látnak, a korhatárbesorolásnak köszönhetően jóformán teljesen kigyomlálták a brutális jeleneteket a történetből, a horrort csupán néhány bénán ütemezett jumpscare hivatott képviselni. Helyettük van azonban némi moralizálás, örökérvényű kérdések felvetése, traumákban turkálás. Meglepően mély, de kissé felszínesen tálalt komorságot visz a filmbe a megárvult kislány gyásza, az, hogy egy gyerek miként dolgozza fel a nagynénje által a világ legrosszabb dolgának nevezett tragédiát. Már ezerszer hallott, mégis nagyon aktuális témaként merül fel az ember által teremtett, de annak hatalma alól kibújó technológia kérdése is. A legérdekesebb felvetés azonban mégis e kettő összevonása: hogyan tud egy parókás műember hatékonyabban segíteni egy összetört gyerekszív összeszedegetésében, mint egy hús-vér gyám? Ezzel együtt találóan, de vészjóslón veti fel a szülői felelősség kérdését a gyerekek elé lökött kütyükkel kapcsolatban, amelynek szép összefoglalása az a reklámszöveg, ahogyan a filmben M3gant reklámozzák. Mindössze tízezer dollárért átvállalja a szülőséggel járó nyűgöket, készségesen mondja el ezredszerre is a gyereknek, hogy márpedig meg kell enni a spenótot és kezet kell mosni étkezés előtt, így a szülőnek csupán a jó pillanatok jutnak majd, ráadásul nem is rájuk haragszik majd a gyerek. De görbe tükröt tart a film a kapzsi techcégek elé is, akik valódi dolgok helyett robotokkal árasztanák el az embereket, és mikor Gemma bemutatja a szülőpótló prototípust, az etikai és morális aggályokat nem, csupán a súlyos dollármilliókat látják benne. És bár jó, hogy ezeket a kérdéseket a M3gan egyáltalán felveti, szájbarágós tanulsággal aztán le is söpri őket, de végső soron egy vállaltan B-horrort senki sem azért néz meg, hogy moralizáljon.
Kicsit mintha mindennek meg akarna felelni, de közben semmilyen téren nem merne elég tökös lenni ahhoz, hogy izomból felrúgja az óvatoskodó biztonsági játék receptjét. Pedig a trashvonal az, amire érezhetően építeni akarnak: a M3gan néhány pillanatában meglepően jól találja el azt, amikor valami annyira rossz, hogy már jó, de a legtöbbször inkább nem mer elmenni addig a bizonyos vékony határvonalig, és szimplán csak röhejes lesz. Pedig épp a Blumhouse-nál bizonyították be, hogy ilyet is tudnak csinálni a 2017-es Boldog halálnapot!-tal, amely tökéletesen találta el az agyatlan, de szórakoztató horrorkomédiák receptjét. A M3gan esetében ebben vélhetően nagy szerepet játszik a már említett korhatárbesorolás is, amely kiradírozta a filmből a már leforgatott, sokkal véresebb finálét, egy horror esetében viszont kifejezetten nehéz úgy túltolni a trasht, hogy közben tinibarát legyen.
Az óvatoskodás miatt nem csak szó szerint lesz vérszegény a M3gan, amely jó példája annak, mi történik, ha egy közönség kiszolgálása előrébbvaló, mint az alkotói koncepció. Ez annak fényében bosszantó a leginkább, hogy a már említett néhány pillanatában megcsillan a potenciál benne arra, hogy igazi bűnös élvezetként működjön. Így viszont csak egy láthatóan próbálkozó, de a tucathorrorok közé kerülő újabb Blumhouse-darab lesz belőle, az átlagnál egy fokkal izgalmasabb főgonosszal. A süllyesztőt viszont már biztosan elkerüli, hisz a bemutatása hetén 30 milliót gyűjtött a 12 millióból készített film, jókora körülötte az őrület, így a folytatás garantált.
M3gan, 2022, 102 perc. A filmet január 12-től vetítik a magyar mozik. 24.hu: 6/10
