Matt Sarnecki szakmai hátterét nem ismerve az első kérdés, ami felmerül az emberben, hogy miért épp egy amerikai filmrendező csinál dokumentumfilmet a Szlovákiát alapjaiban megrengető gyilkosságról. A rendezőnek a Népszava is nekiszegezte a kérdést, mire érdekes válasszal állt elő: amellett, hogy lassan közel egy évtizede él Bukarestben, és már tiszteletbeli kelet-európainak tartja magát, nem ez az első eset, hogy meggyilkolt újságíróról készít filmet. Sarnecki amúgy maga is oknyomozó, az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) nevű, oknyomozó újságírók által működtetett antikorrupciós szervezet tagja. Először ukrán pályatársa, Pavel Seremet 2016-os meggyilkolásáról készített olyan feltáró filmet, amellyel gyakorlatilag a rendőrség helyett végezték el a munkát, hiszen új gyanúsítottakat is találtak.
A Killing Pavel olyannyira megalapozta Sarnecki hírnevét, hogy a szlovák újságírók egyenesen azért hívták Pozsonyba, hogy segítsen nekik felderíteni Ján Kuciak meggyilkolását. Sarnecki belement, és ha az ügyről vajmi keveset sikerült is kideríteni elsőre, az azonnal világossá vált, hogy a korrupt rendőrségről szóló hírek maximálisan igazak. A rendező szerint amíg Ukrajnában a rendőrség készséges volt, addig a szlovákok nem igazán akartak együttműködni, de meg is volt erre az okuk: azok többségét, akikkel akkor tárgyaltak, azóta már felelősségre vonták korrupció vádjával. Másfél évvel a kettős gyilkosság után az egy helyben toporgás miatt még mindig nem gondolkozott filmben, ám amikor a nyomozás fordulóponthoz ért, megváltozott a véleménye.
A The Killing of a Journalistet több éven át készítették, és olyan közel visz az ügyhöz, amennyire csak lehet: nemcsak helyszíni, máshol eddig nem látott megrázó helyszíni fotókat mutatnak, de azt is, ahogy a két gyanúsított egymásra mutogat a meghallgatáson, vagy épp a fiatalokat kivégző bérgyilkost visszaviszik a helyszínre, és vele rekonstruálják a gyilkosságokat. Megszólalnak benne a legközelebbi hozzátartozók, ügyvédek, nyomozók, és a másik oldalt védő ügyvéd is szót kap, közben pedig a szlovák politikai életet alapjaiban újrarajzoló folyamatok is felsejlenek.
Mi történt 2018 februárjában?
2018. február 25-én éjjel a szlovákiai Nagymácsédon egy családi házban holtan találták a 27 éves Ján Kuciakot és menyasszonyát, Martina Kušnírovát. Az éppen az esküvőjükre készülő pár halála egyértelműen kivégzés volt: mindkettejüket agyonlőtték, a nyomok arról árulkodtak, hogy bérgyilkos végzett velük. Kuciak az Aktuality.sk nevű szlovák hírportál oknyomozó újságírója volt, aki hosszú ideje írt többek közt arról a Marián Kočnerről, aki évtizedek óta az ország leggátlástalanabb és legrettegettebb oligarchája volt. Halála előtt éppen azt göngyölítette fel több újságírótársával együtt, hogyan fonódik össze az olasz ‘Ndrangheta maffiaklán a szlovák politikai elittel, hogy megcsapolja a kelet-szlovákiai régióba szánt uniós pénzeket – a gyilkosság után nem sokkal publikálták a befejezetlen cikket, amely magyarul is elérhető. A hidegvérű kegyetlenség már-már a kilencvenes évek sötét korszakát idézte, és a szólásszabadság ellen elkövetett lehető legdurvább tett volt az ország történetében. Kuciak halála a jéghegy csúcsa volt, beindította azt a dominóeffektust, amelynek következményeként minden addiginál láthatóbbá vált az, amit Andrej Kiska akkori kormányfő tömören csak maffiaállamnak nevezett.
Az már a 2012-es Gorilla-ügy kirobbanásakor nyilvánvaló volt, hogy a korrupció példátlan méreteket ölt a szomszédban, a szlovák politikai elit a Penta nevű pénzügyi csoport zsebében volt, a Kuciak-gyilkosság pedig rámutatott, hogy az olasz maffiáig érő szálak másik vége a legmagasabb szintekre vezet: többek közt az akkori szlovák miniszterelnökhöz, Robert Ficóhoz. A gyilkosságot követően minden héten tízezrek vonultak Pozsony utcáira, hogy tüntessenek a Fico-kormány ellen, aminek meg is lett az eredménye: sorra hullottak az addig értinthetetlennek gondolt fejek, az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés legfontosabb alakjait tartóztatták le, és Robert Kaliňák belügyminiszter is lemondott. A helyzet abszurditását fokozta, hogy Fico először kitartott, nem volt hajlandó lemondani, inkább egy teátrális sajtótájékoztatón kipakolt az asztalra egymillió eurónyi készpénzt nyomravezetői díjként, és Kiska szavaira úgy reagált, ami a magyaroknak igencsak ismerős frázis lehet: Soros. Az azonban, hogy hétről hétre tízezrek tüntettek a főváros utcáin, végül őt is lemondásra késztette.
A Kuciak-nyomozás egyre megdöbbentőbb bizonyítékokat tárt fel, főleg azt követően, hogy kiszivárogott a Kočner ellen folytatott nyomozás teljes anyaga, amelyet aztán a filmben is bemutatott, oknyomozókból álló csoport dolgozott fel. A dokumentumfilm kvázi főszereplője az a cseh újságíró, Petra Holcová, aki Kuciakkal korábban együtt dolgozott az ügyön, és a halálát követően is élen járt abban, hogy az igazság napvilágra kerüljön.
Az igazság ugyan valóban a napvilágra került, ám az igazi megrendelőt még mindig nem vonták felelősségre. Kuciak még 2017-ben kezdett nyomozni Kočner ügyei után, a filmben is hallható a hangfelvétel, ahogy az oligarcha megfenyegeti az újságírót. A rendkívül szövevényes ügyben végül sikerült azonosítani a kivégzőosztagot: Miroslav Marček exkatona volt az, aki megölte a párt – elmondta, megbízatása csak Kuciak kivégzésére vonatkozott, Kušnírovának azért kellett meghalnia, mert épp ő is otthon volt –, és Szabó Tamás exrendőr volt a sofőr.
Andruskó Zoltán volt az összekötő a bérgyilkos és a gyilkosság megrendelésével vádolt Alena Zsuzsová között. Zsuzsovát több szálon is Kočnerhez kötötték a bizonyítékok, ám ahogyan a filmben is elhangzik: az Andruskóval közös meghallgatáson tagadta, hogy Kočnernek és neki bármi köze lenne a gyilkossághoz. Andruskó végül vádalkuval 15 év, Marček, a bérgyilkos és a sofőr 23, illetve 25 év börtönt kapott. Zsuzsovát és Kočnert az ügyben akkor felmentették. A börtönt azonban egyikük sem úszta meg, igaz, egyikük sem Kuciak miatt ül: Zsuzsovát végül 21 évre ítélték Bastrnák László ógyallai polgármester 2010-es meggyilkolásában való közvetítői szerepe miatt, Kočner pedig 19 évet kapott egy váltóhamisítási ügyben. Ám az újságíró-gyilkosságot sem biztos, hogy megússzák: felmentésüket követően az ügy a Legfelsőbb Bíróságra került, az eljárás idén folytatódik, ahol a Kuciak-gyilkosság mellett az ügy résztvetői, Maroš Žilinka főügyész, Daniel Lipšic különleges ügyész és Peter Šufliarský volt helyettes főügyész meggyilkolásának előkészítésével vádolják őket Dušan Kracinával és Darko Dragićcsal együtt.
A Szlovákiát alapjában megrengető és a politikai életet teljesen újrarajzoló botrány tehát azóta sem csengett le, ám az vitathatatlan, hogy valami elindult, az ország vezetését szinte teljesen átitató szervezett bűnözés láthatóvá vált. A The Killing of a Journalist igazán hatásosan ás az egyébként nehezen átlátható ügy mélyére, sőt azt is ijesztően nyilvánvalóvá teszi, hogy valószínűleg ez még mindig csak a bűnlajstrom felszíne lehet. Sarnecki filmje közelebb nem is mehetne a történtekhez: nemcsak beszélő fejeket látunk, akik narrálják a történteket, hanem az a néző érzése, hogy valóban a nyomozati anyag megfilmesítése történt meg sallangok nélkül.
Megdöbbentőek azok a felvételek, amelyeket az elkövetők készítettek a párról, amint épp a bevásárlókocsijukat tolták az autóhoz, nem is sejtve, hogy gyilkosuk videózza őket. Vagy a biztonsági kamera felvételei, ahogy a kivégzőosztag leparkol a házhoz közel, majd Marček magabiztosan megindul az épület felé, aztán amikor szenvtelenül mutogatja el a helyszínen egy fegyverrel, hogyan lőtte arcon Kuciak menyasszonyát. Az, ahogy ezek a felvételek és az oknyomozók, ügyészek, ügyvédek, családtagok és rendőrök megrendítői vallomásai össze vannak fésülve, egyértelművé teszik Sarnecki profizmusát, azt, hogy valójában nem is dokumentumfilmet készített, hanem egy hibátlan oknyomozói munkát öntött vizuális formába.
A The Killing of a Journalist megrendítő élmény, amely méltón tiszteleg annak az újságírónak a munkássága előtt, akinek meg kellett halnia ahhoz, hogy a szlovák politikai elit disznóságai sok-sok éves késéssel, de végre napvilágra kerüljenek. Ezzel együtt azonban fenyegető mementója annak, hogy ugyan tisztogatás indult az országban, de amíg továbbra is ott vannak a parlamentben az olyan politikusok, mint a korrupciós ügyekben vastagon érintett, de felelősségre nem vont, és ismét pártelnökként funkcionáló Fico – akit idén csak mentelmi joga óvta meg attól, hogy maffiavádakkal ne vegyék őrizetbe –, addig bőven van mitől félni.
A The Killing of a Journalist a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál kínálatában látható először Magyarországon, november 10-én és 12-én.
