Időnként egészen elsöprő érzés, sétálok az utcán, és beugrik, hogy ezt csinálhatom. És azonnal könnyes lesz a szemem
– foglalta össze Milly Alcock egy interjúban, hogy milyen érzés egyszer csak a világ legjobban várt, legnagyobb hype-pal övezett tévésorozatában főszerepet játszani. Mindezt úgy, hogy a kamera figyelmét azért már volt ideje megszokni – de arra a tömeges érdeklődésre, amivel a Sárkányok háza egyik főszereplőjeként várt rá, nem készíthette fel semmi.
Alcock ausztrál, Sydneyben született, Amelia May néven, 2000 áprilisában – azaz idén még csak huszonkét éves. Ennek ellenére egészen impozáns filmográfiát gyűjtött már össze még azzal együtt is, hogy a Sárkányok még csak az első amerikai szerepe. Volt alkalma a gyűjtögetésre: a színjátszást ugyanis elkezdte már hatévesen, egy templomi színielőadásban, a Little Red Rocking Hood című, country-rock Piroska és a farkas-átiratban, és a mozgókép iránt is korán érdeklődni kezdett: első kedvence az Álom luxuskivitelben volt Audrey Hepburnnel, amit képes volt végtelenítve, újra és újra megnézni kisgyerekkorában.
Így nem meglepő, hogy alig volt tizennégy éves, amikor első tévészerepe megtalálta: egy Wonderland című ausztrál romkom-sorozatban játszott, amit aztán további kisebb-nagyobb, helyi tévés és filmszereplések követtek. Sőt, Alcock annyira komolyan vette a szakmát már gyerekkorában is, hogy saját műsort is vezetett, BF Chefs címmel. Ahogy az lenni szokott, elkötelezettsége hamarosan meg is méretett: utolsó éves volt a gimiben, amikor kapott egy óriási lehetőséget, ami olyan óriási volt, hogy az már nem volt összeegyeztethető az iskolába járással. Ez gyakran megesik a gyerekszínészekkel, akik jellemzően ezen a ponton magántanulók lesznek, és/vagy később fejezik be a tanulmányaikat. Alcock viszont végül úgy döntött, hogy végleg otthagyja a középiskolát, hogy teljes erőbedobással a színészkarrierjére fókuszálhasson. Pedig előadó-művészeti intézménybe járt, ám ezzel együtt is úgy nyilatkozott, hogy sosem tudott iskolai körülmények között igazán kiteljesedni, egyszerűen nem volt neki való.
Stigma övezi azokat az embereket, akik otthagyták a középiskolát. De egyszerűen nem mondhattam nemet az Uprightra egy darab papírért. A gondolat egyszerre tűnt nevetségesnek és dühítőnek
– mondta erről a Sydney Morning Herald című napilapnak.
Az említett Upright aligha ismerős sokaknak, mivel a sorozat nem jutott el Magyarországra. Sajnos, mert az Upright fő forgatókönyv-fejlesztője és -írója, executive producere, férfi főszereplője, sőt, részben rendezője és zeneszerzője is Tim Minchin, az ausztrálok egyik legtehetségesebb zenész-komikusa, nekem pedig speciel az abszolút kedvenc komikusom. Minchint legtöbben az áltudományt ekéző zenés stand-upjairól, vagy erről az igen emlékezetes diplomaosztós beszédéről ismerhetnek, de egyébként írt már musicalt, és játszott Júdást is a Jézus Krisztus Szupersztárban, szóval egy Lin-Manuel Miranda/Taika Waititi jellegű multitálentum, akit előrejelzésem szerint pár éven belül az egész világ megismer és körülrajong majd. Eredményeit ilyen részletességgel csak azért emeltem ki, hogy érzékeltessem: az, hogy Minchin épp Milly Alcockot választotta ki az Upright női főszerepére, állandó partnerének, komoly referencia.
Az Upright egy road movie jellegű dramedy-sorozat, melyben Minchin és Alcock – aki egy Meg nevű, otthonról elszökött kamaszlányt alakít – átutazik gyakorlatilag az egész ausztrál kontinensen, jó néhány nyaktörő fordulattal, és a szuperlatívuszokban fogalmazó értékelések alapján a sorozat legalább annyira megható, mint amennyire őrülten vicces, Alcock pedig felnőtt színészeket megszégyenítő skálán játszik benne. Az értékelők ájult dicséreteit a szakma is alátámasztotta, a sorozat számos jelölése és díja közül Milly Alcock is kapott párat: az Ausztrál Castingcéh a legtehetségesebb feltörekvő színésznek választotta, az Ausztrál Filmakadémia pedig a legjobb komikus színész díjára jelölte. A sorozatból, ami azóta az ausztrál piac mellett az Egyesült Királyságban és Kanadában is műsorra került, idén tavasszal elkezdték forgatni a második évadot is.
Szóval Alcocknak megvolt már a nagy lehetőség, a főszerep élménye jóval a Sárkányok háza előtt is – ám egy bármilyen nagy nevekkel, bármilyen csodás forgatókönyvvel is, de Ausztráliában készült sorozat messze nem az a nagyságrend, amit egy amerikai gyártásban, amerikai piacra szánt cím fel tud mutatni – pláne, ha az az HBO legfontosabb zászlóshajójának megaméretű költségvetésből készülő folytatása-előzménye. Márpedig ez a nagyságrendi ugrás ekkor már ott volt a kertek alatt – de a jeleit nem mutatta. Bár Alcock egyre többet dolgozott, ráadásul munkája már rég nem aprócska epizódszerepeket jelentett, több ausztrál sorozatban (Reckoning, The Gloaming, Les Norton) visszatérő vagy állandó szereplő volt, ám két forgatási munka között még otthon lakott anyja házának padlásterében, és ha színészi munka nem adódott, akkor csinált mást. Amikor a rejtélyes, cím nélküli HBO-projekt – amiből, mint ma már tudjuk, a Sárkányok háza lett – először felmerült, hősünk éppenséggel mosogató volt egy étteremben.
Ebből a helyzetből a kontraszt elég éles lehetett, amikor ügynöke azzal kereste meg Alcockot, hogy készítsen magáról két videófelvételt egy szereplőválogatáshoz, amit egy HBO-sorozathoz tartanak. Alcock elküldte a két anyagot, majd két hét múlva ügynöke felhívta a hírrel: ő lesz Rhaenyra Targaryen fiatalabb verziója a Trónok harca előzménysorozatában, a Sárkányok házában. Ennél bombasztikusabb telefonhívást nemigen kaphat feltörekvő színésznő.
Meg sem fordult a fejemben, hogy velem ilyesmi megtörténhet. Lefagytam. Aztán vettem egy nagy levegőt, megkérdeztem a barátom, hogy »van itthon borod?«, aztán felhívtam anyukámat
– emlékezett vissza Alcock az első sokkra egy, a Stellarnak adott interjúban. Egy másikban hozzátette azt is: minden olyan gyorsan történt, hogy sokáig úgy gondolta, nem érdemli meg a szerepet, mert nem dolgozott érte eleget – csak összehasonlításképpen a fiatal Alicentet játszó partnernője, Emily Carey több hónapig várt a videója elküldése után, majd még két személyes válogatásra is be kellett mennie, mielőtt kiválasztották a szerepre. Apropó, Carey: ő és Alcock hamar összekapaszkodtak, mint sorstárs kis halak a mélyvízben. „Ő volt az egyetlen, aki megértette, milyen elsöprő érzés fiatal lányként egy ilyen, az egész életemet megváltoztató élményt átélni. Szóval összetartottunk. Mindketten fiatal nők vagyunk egy olyan nagy sorozatban, amilyeneket általában férfiakról készítenek” – mondta Carey-vel ápolt barátságáról. Ami az alakításhoz is jól jött, hiszen a két színésznő sorozatbeli karakterei is nagyon hasonló helyzetben vannak: fiatal nők, akikre komoly elvárások nehezednek egy férfiak uralta világban.
Milly Alcock a szerep miatt nemcsak az anyai házból költözött el, de a hazájából is, egy londoni lakásba, ahol életében először élt egyedül, mindezt a világjárvány ki tudja, hányadik hullámában. Elmondása szerint annyira úgy érezte, hogy a saját súlycsoportja felett játszik, hogy a rettegés a kudarctól kis híján ellehetetlenítette, hogy azt a színvonalat nyújtsa a forgatáson, amit magától elvárt.
Nem bírtam abbahagyni a remegést, halálra voltam rémülve. Azelőtt csak ausztrál sorozatokban szerepeltem, ami alapjaiban különbözik ettől a világtól. Emlékszem az egyik jelenetre, amit az első epizód végéhez forgattunk, és amikor elkezdődött a felvétel, azt mondtam magamnak: ez lesz az első felvétel, ami megváltoztatja az életed. Annyira ideges voltam! Kimentem, elszívtam egy cigit, hogy lenyugodjak. Amikor ennyire izgulsz, azt a tested is jelzi, és nem tudod megcsinálni, ami a dolgod lenne. De nem rúgtak ki!
– emlékezett Alcock. Magához az alakításhoz nem volt sok támpontja: a Trónok harcát csak azután nézte meg, hogy bekerült az előzménysorozatba, és mivel a Sárkányok háza előtt soha nem játszott kosztümös szerepet, vagy királyi származású karaktert, így komoly kutatómunkát kellett végeznie a szerephez. Végül a fő referenciája Cate Blanchett lett az Elizabeth: Az aranykor című filmből. Egy különös érdekesség: Alcock alakítását nemhogy nem hangolták össze a Rhaenyra idősebb változatát alakító Emma D’Arcyéval, de a sorozat alkotói egyenesen ellenezték, hogy ők ketten találkozzanak, egyrészt, mert a két színésznő egy tízéves időugrásban váltja egymást, így a változásaik bőven magyarázhatók az eltelt idővel, másrészt pedig mert azt akarták látni, mit hoznak ki a karakterből ők ketten a saját kútfőjükből.
D’Arcy esetében az eredmény megítélésére most, az évad félidejével nyílik meg a lehetőség, az ötödik epizód után váltja ő ugyanis az Alcock által játszott tizenéves Rhaenyrát – az viszont, hogy Milly Alcock milyen óriásit játszik Rhaenyraként, már mind láthatjuk, és a sorozat adásba kerülése óta Alcockot a Sárkányok háza egyik legnagyobb találataként tartja számon a szakma és a közönség egyaránt. Egy beszédes mém egyenesen azzal poénkodott, hogy a színésznőt gerincsérüléssel szállították kórházba, miután a hátán vitte az egész nyitórészt. (Azóta ugyanezt a mémet elkészítették a Daemont alakító Matt Smith főszereplésével is, a feledhetetlen, egyetlen szó nélkül is fergeteges harmadik rész után.) Ilyen felütéssel Milly Alcocknak nemigen van oka az aggodalomra a karrierje folytatását illetően – a napokban pedig az is felröppent, hogy talán Westerostól sem kell elbúcsúznia, ugyanis látva a Rhaenyra és Alicent fiatal verzióit játszó színésznők népszerűségét, a Sárkányok háza alkotógárdájában felmerült, hogy megkeressék a módját, hogy Alcock és Carey feltűnhessen a sorozat második évadjában is.
