Bár csupán most kapott komoly nemzetközi visszhangot, az iskolai könyvtárak polcaiért Amerikában évtizedek óta folyik a harc: ennek egyik fontos dátuma 1982., amikor kilenc másik regénnyel együtt kitiltották Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című könyvét az iskolai könyvtárakból. Végül az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága mondta ki: a kitiltás sérti a diákok jogait. Vonneguték így maradhattak, a betiltásellenes szólamok azonban így is tettekké formálódtak: abban az évben tartották először a tiltott könyvek hetét, amely azóta is évente egyszer a valamilyen okból – elsősorban a szexualitás, a vallás, a bőrszín és az LMBTQ tematikája miatt – tiltólistára helyezett könyveket állítja középpontba.
A jelenség tehát egyáltalán nem újkeletű, a szcéna szereplői szerint azonban az utóbbi években példátlan módon üzentek hadat egyes politikai döntéshozók az iskolai könyvtárak kínálata, illetve az olvasmánylisták ellen. Ennek legzajosabb esetével nemrég tele volt a világsajtó: Tennessee állam egyik megyéjében megszavazták, hogy kikerüljön a tantervből Art Spiegelman Maus című, Pulitzer-díjas alkotása. A holokauszt irodalmának egyik fontos darabja azzal húzta ki a gyufát a döntéshozóknál, hogy szerintük túlságosan komoly az általános iskolások számára, ráadásul csúnya beszédet és meztelenséget is tartalmaz. Való igaz, hogy a holokauszt nem a legvidámabb téma, és az is, hogy az egerek általában nem viselnek ruhát, ám komoly felhördülést okozott, hogy nemes egyszerűséggel törölték a tantervből a könyvet. Az ügy nagy port kavart, a Maus-gate-be még majdnem Whoopi Goldberg is belebukott a témában megfogalmazott véleménye miatt. Ennek okairól és a jelenségről itt írtunk bővebben:
Pedig nyilvánvalóan nem a Maus volt az első, amelyet a gyerekek megóvása címszó alatt söpörtek le a könyvtári polcokról. Iskolák számára betiltott könyvek mindig is voltak, ám az utóbbi években az antirasszista és a társadalmi sokszínűséget hirdető törekvések miatt sokkal nagyobb fókuszba került az ügy – ezáltal egy új hadszíntere nyílt az amerikai liberális-konzervatív ellentétnek is. Ebben az időszakban több állam iskoláiban köröztek különféle levelek és emailek azokról a bizonyos könyvlistákról, amelyeket nem kéne tanítani. Az egyre erősödő LMBTQ-mozgalom vagy épp a Black Lives Matter színrelépésével az eddiginél sokkal erősebb antirasszista hullám is eredményezte azt, hogy több sikerkönyvet termelnek ki ezek a témák, amelyek az irodalmi fősodorba és az ifjúsági irodalomba is bekígyóznak.
Ez nyilván a hagyományosan konzervatív államokban okozza a legnagyobb fejtörést, és így nem is meglepő, hogy többek közt Texas, Utah, Virginia, Wyoming, Pennsylvania és a már említett Tennessee államban csak úgy záporoztak a tiltások hol kicsiben – helyi tantestületi szinten hozott döntéseken keresztül –, hol egészen nagyban, törvényjavaslat formájában. Texasban például Matt Krause képviselő egy 850 címből álló tiltólistát javasolt az iskolák számára, ennek első 97 tétele csupa olyan alkotást tartalmaz, melyeket nők, feketék vagy LMBTQ-szerzők írtak. Ugyancsak ebben az államban a konzervatív kormányzó, Greg Abbott még ennél is továbbment: vádat emelne azokkal a könyvtárosokkal és pedagógusokkal szemben, akik a kormányzó szerint „pornográfnak és nem megfelelő tartalmúnak” titulált könyvet adnak a gyerekek kezébe. Oklahomában egy olyan törvényt terjesztettek elő, amely megtiltja az iskola könyvtáraknak az olyan művek birtoklását, amelyek a szexualitás és genderidentitás témáját taglalják. Sőt, egyesek már a középkori könyvégetések hagyományát hoznák vissza: miután a Virginia állambeli Spotsylvania megyében egy helyi tantestület megszavazta az explicit szexuális tartalmú könyvek kitiltását az iskolai könyvtárakból, két szülő azt javasolta, hogy máglyára kéne vetni ezeket a köteteket.
Abban a korban élünk, amikor az állami iskolák inkább a melegpornóról olvastatnának a gyerekeinkkel, mint Krisztusról.
Arról egyelőre nem érkezett hír, hogy valóban megtörtént-e a könyvégetés, ám ha Virginiában nem is, Tennessee-ben igen. Igaz, a konteóhívő lelkipásztor, Greg Locke elsősorban nem az ártatlan gyermeki lelkek összemocskolásáról, inkább a démonokról beszélt, amelyeket nem szabad beengedni az okkult tartalommal bíró olvasmányok árán az otthonunkba. Miközben azonban a Harry Potter- és Alkonyat-könyveket hajigálta a máglyára, kikristályosodott, hogy a Maus-botránnyal minden eddiginél nagyobb lendületet kapott a könyvüldözés Amerikában.
Megdöbbentő látni azt a jelenséget, hogy az Egyesült Államokban ismét divatba jött a könyvtilalom, de komoly erőfeszítések történnek az iskolai könyvtárosok elleni büntetőjogi vádemelésekért is
– nyilatkozta a New York Timesnak Suzanne Nossel, a szólásszabadság megvédését fő feladatának tartó PEN America elnöke rámutatva, hogy egyre erősödő jelenséggel állnak szemben.
Az aggódó szülők a sakkfigurák a politika kezében
A jelenség felgyorsulását jól mutatják azok a számok is, amelyek az Amerikai Könyvtári Szövetség előzetes jelentésében szerepelnek: csak tavaly ősszel 330 panaszt kaptak különböző, problémásnak ítélt kötetekről az iskolai körökből. Csupán összehasonlításként: ez a szám 2019-ben 377 volt az egész év folyamán, az iskolai testületek által küldött javaslatok száma tehát jóformán megnégyszereződött két év alatt.
A jelenség gyújtózsinórját az aggódó szülők lobbantják be, hiszen a legtöbb esetben ők jelzik az iskolai döntéshozók számára, hogy nem találják megfelelőnek ilyen vagy olyan okokból az adott olvasmányt. A kérdés megítélésében azonban végső soron a politikai érdekek játsszák a meghatározó szerepet. Ugyancsak a lapnak nyilatkozott Britten Follett, az ország iskoláit könyvekkel ellátó egyik legnagyobb cég vezetője, aki szerint
a témát érintő mostani átpolitizáltság különbözik attól, amit eddig láttam. A törvényhozás vezérli, azaz az egyik vagy épp a másik oldalra húzó politikusok. A végén pedig a könyvtáros és a pedagógus az, akin csattan az ostor.
Mégsem elég mindent a politikusokra kenni, azonban az egyes könyvek miatt aggódó szülőket sem szabad hibáztatni azért, mert jelzik álláspontjukat az iskolának egy-egy kifogásolt könyvvel kapcsolatban. Tiffany Justice, a Moms of Liberty nevű kezdeményezés alapítója szerint a felelősség végső soron a politikusokon van:
A lényeg az, hogyha a szülők aggódnak valami miatt, akkor arra a politikusoknak figyelniük kell. 2022 épp emiatt a szavazóurnáknál a szülők éve lesz.
Míg tehát a könyvek betiltása elsősorban politikai eszköz, épp azokat nem kérdezi senki erről, akik a leginkább megérzik a jelenség hatását: a gyerekeket, tinédzsereket. Akadnak azonban olyanok, akik fiatal koruk ellenére tisztán érzik a probléma súlyát, és nem abban látják csak a könyvbetiltások következményeit, hogy pár tétellel rövidebb lesz az olvasmányaik listája.
A tinédzsereknek senki ne mondja meg, mit ne olvassanak
New Yorktól majdnem 200 kilométerre, az 5000 főt számláló Kutztown városában néhány harciasabb tinédzser gondolta úgy, hogy bár az iskolai könyvtárakból kiűzhetnek bizonyos regényeket, saját könyvtárukból nem. Minderre egyrészt a szinte heti rendszerességgel olvasható, újabb könyvbetiltós akciók sarkallták őket, és míg egyelőre a saját iskolájukban nincsenek ilyen korlátozások, tavaly decemberben hozzájuk is ijesztően közel jött a jelenség: Kutztowntól nem messze egy általános iskolában betiltották a Heather Has Two Mommies című, még 1989-ben megjelent gyerekkönyvet, amiért abban egy leszbikus pár nevel gyereket.
Ekkor hívta életre a Banned Book Clubot, azaz a Betiltott Könyvek Klubját egy 13 éves helyi lány, Joselyn Diffenbaugh. Mindezt nem valamiféle tinilázadásból, hanem mert meglátta a cenzúra komoly személyiségformáló hatását a felnövekvő generációra nézve. A diáklány szerint sok kortársának mindennél nagyobb szüksége lenne egyes könyvekre, hogy önismeretüket fejlesszék, ám a cenzúrával épp ettől veszik el a lehetőséget. Meglátásával nem maradt egyedül, a klubhoz – amelynek jelenleg tizenöt tagja van – sorra csatlakoztak a diákok, a legfiatalabb tizenhárom, a legidősebb tizenhat éves. Olyanok, akik korlátozva érzik magukat amiatt, hogy beleszólnak az olvasmányaik kiválasztásába.
A fiatalok a városka főutcáján található Firefly könyvesbolt hátsó részében ülnek össze kéthetente, hogy megvitassák az olvasmányélményeiket. A könyvklub tematikáját a cenzúra adja: amit kitiltanak az iskolai könyvtárakból, azt ők napirendre veszik. Olvasmánylistájukra nemcsak a különböző amerikai szabályozások által betiltott darabok kerülnek, hanem az egész világról szemezgetnek: nemrég épp George Orwell Állatfarmja volt a téma, amely Florida állam egyes iskolái mellett a Szovjetunióban és a második világháború Nagy-Britanniájában is tiltólistás volt. A Guardian újságírója személyesen nézett be a klub egyik ülésére, ahol a tinédzserek meséltek neki a kezdeményezésükről.
Szeretek olvasni, ezért nagyon frusztrálnak a tiltások, főleg azért, mert a felnőttek teszik őket tiltólistára anélkül, hogy a tinédzserek véleményét megkérdeznék ezekről a könyvekről
– mondta el a klub megálmodója.
Egyikük azt emelte ki, kifejezetten lassú olvasóként nagy segítséget jelent neki, hogy megoszthatja élményeit a többiekkel, másikuk szerint rendkívül fontos, hogy legyen egy csatorna, ahol a problémásnak ítélt könyvekben tárgyalt témákat kibeszélhetik.
Ha épp tőlük veszik el a lehetőséget, hogy ilyen témákról olvassanak, mindez komoly negatív hatással lehet rájuk. Ha pedig kevesebb ilyen jellegű tapasztaláshoz van hozzáférésük, a gyerekek látóköre nem bővül, hanem szűkül.
Nem ők az egyetlen diákok, akiket tettekre ösztönöz a könyvek kiűzése a könyvtárakból. Szintén Pennsylvaniában, York városának egyik középiskolájában küldtek szét a tanároknak és a könyvtárosoknak egy négyoldalas listát arról, milyen könyveket, cikkeket és mozgóképes alkotásokat ne vigyenek be az órákra – szinte kivétel nélkül csak színes bőrű szerzők művei vagy a rasszizmussal kapcsolatos témák szerepeltek rajta. Ilyen például néhány mű Martin Luther Kingről és Rosa Parksról vagy A számolás joga című könyv, amely a NASA holdraszállás-projektjében segédkező három fekete matematikusnő sikertörténetéről szól.
A hatalmas közfelháborodást okozó intézkedéseknek szintén az a generáció üzent hadat, amely a betiltott könyvklubot is működteti: az iskolások. A szóban forgó iskolában ugyanis még korábban alakult egy fiatalokból szerveződő antirasszista és az LMBTQ-jogokat éltető csoport, amelynek érthető módon igencsak szúrta a szemét az oktatási segédanyagok ilyen jellegű megnyirbálása, ezért a tagok sorra szervezték a békés tüntetéseket az iskola elé. A tanácsadó testülettől azt a választ kapták, hogy szülői nyomásra vezették be a tiltást, többen panaszkodtak ugyanis a listán szereplő művek miatt. Hogy pontosan miért? Ez az NPR rádió egyik interjújából derült ki, amelyet az iskolában tanuló, a tiltás ellen protestáló két diákkal készítettek, egyben jól rámutat arra is, többek közt miért is törekszenek Amerikában olyan buzgón a történelem rasszista részeinek kifehérítésére. A riporter kérdése szerint az egyik szülő ezt mondta a tantestületi megbeszélésen:
A lányom nem nőhet fel úgy, hogy bűntudata legyen csak amiatt, mert fehér.
A felháborodás, a tüntetések és a média figyelme miatt a tantestület egy idő után visszakozott. Előbb kiadtak egy közleményt, amelyben ugyan elismerték a diverzitás fontosságát, ám „ezen művek oktatása inkább az indoktrináció felé hajlik, nem a koruknak megfelelő akadémiai tartalmak ezek”. A diákok erőfeszítése azonban sikerrel járt: nem sokkal később visszavonták a tilalmat azzal az indokkal, hogy újra meg kell vizsgálniuk a helyzetet.
A legnagyobb mértékű könyvüldözés Texasra jellemző a már említett törvény, a tiltólista és a kormányzó által börtönbe küldött könyvtárosok miatt, ennek megfelelően a tiltakozás is itt a leghangosabb. Granbury iskolásai például nyílt fórumon szólították fel az oktatásügyi tisztviselőket, hogy ne tüntessenek el bizonyos köteteket a polcokról
Nem volt még olyan kormányzás – márpedig tágabb értelemben az állami iskolák is ide tartoznak –, amely eltiltott volna könyveket és tudásanyagot az állampolgárai elől, és úgy vonultak volna be a történelembe, mint a jó fiúk
– mondta beszédében az egyik tinédzser.
Szülők és könyvtárosok a tilalom ellen
Nemcsak a diákok veszik ki részüket országszerte a tiltakozásból: a texasi könyvtárosok a 21. századnak megfelelően egy általuk létrehozott weboldallal és hashtagekkel a #FReadom Fighters mozgalmat támogatják, amely a tanárokból, diákokból, szerzőkből és szülőkből álló szimpatizánsokat tömöríti. Texasban egyébként is forrnak az indulatok Krause javaslata miatt, a mozgalomhoz a könyvtárosok mellett számos szervezet csatlakozott, többek közt a Round Rock Black Parents Association nevű, színes bőrű szülőket tömörítő kezdeményezése is, amelynek közel négyszáz tagja nagy erőkkel próbálja megakadályozni a cenzúrát. Csatát már nyertek, a háború viszont még tart: hiába mentek a Capitoliumig meggyőzni a törvényhozókat a javaslat elutasításáról, nem jártak sikerrel, egyetlen könyv esetében viszont elérték, hogy ne kerüljön le az iskolák polcairól. Jason Reynolds és Ibram X. Kendi díjnyertes könyve, a Stamped: Racism, Antiracism and You című, Amerika történetét a rasszizmus szempontjából vizsgáló, ám egy antirasszista jövő reményét magában hordozó könyv a petíciójuknak és az intézkedéseiknek köszönhetően az iskolai könyvtárakban maradhatott.
Jól látszik tehát, hogy az amerikai kultúrharc egyre több frontján nyílik újabb csatatér, és immár az ügyben leginkább érintettek, a diákok és a könyvtárások sem nézik tétlenül, hogy elsősorban politikai indíttatásból döntsék el a fejük fölött, mit is olvashatnak. És bár maga a jelenség rendszerszinten rendkívül elszomorító, bizonyos szempontból még a fiatalok előnyére is válhat, hisz, ha valamit a hatalom betilt, az iránt megnő az érdeklődés – a Maus is azonnal az Amazon bestsellerlistájának élére állt a betiltását követően. Nagy eséllyel viszont nem a fordított pszichológia furfangjával akarják olvasásra ösztönözni a diákokat Amerikában, és a gyorsan eszkalálódó helyzet miatt vélhetően sokkal több és csúnyább könyvüldözési esetre kerülhet sor a közeljövőben a tengerentúlon. Ám amíg vannak olyan tinédzserek, akik könyvesboltokban ülve diskurálnak az érintett művekről, addig van esély arra, hogy kikopjon a könyvcenzúra az iskolákból.
