Sokáig elképzelhetetlennek tűnt, de míg évtizedekig egymást érték, az előző évtized elejére gyakorlatilag eltűntek a hazai fikciós sorozatok. A közmédiának sokáig pénze nem igazán volt a gyártásra, a kereskedelmi televíziók pedig néhány kósza kísérlet után kizárólag külföldi licenc alapján készítettek sorozatokat. Nem csoda, hogy a sorozatkészítéshez értő szakemberekre, dramaturgokra és forgatókönyvírókra sem igazán volt szükség. Időközben azonban történt egy paradigmaváltás, és a szakmai körökben sokáig lenézett tévésorozat szép lassan elismert és keresett műfajjá vált. Először a nézettségi versenytől megkímélt kábeltévék jelentek meg ma már klasszikusnak számító prémium sorozatokkal, majd feltűntek a streamingszolgáltatók, és egyszerre azon kaptuk magunkat, annyi jó sorozat készül havonta, hogy képtelenség lépést tartani.
Mivel pedig a sorozatipar felfutása az egyes nemzetek tartalomgyártását is jótékonyan befolyásolta, idő kérdése volt csak, mikor gyűrűzik be a jelenség a magyar televíziókhoz is. Itthon is a kábeltévé ébredt leghamarabb, és az HBO – természetesen külföldi licenc alapján – megmutatta, van élet a napi sorozatokon túl. A csatorna később egyre jobban eltért az eredeti mintától, és a legnagyobb sikert arató Aranyélet már a későbbi évadaiban teljesen saját sztorival futott. Ez azonban még kevés volt ahhoz, hogy magyar sorozatrobbanásról lehessen beszélni, és hasonlóan fontos lépés volt, amikor 2015 végén az RTL Klub műsorra tűzött egy saját heti sorozatot. Ez volt a Válótársak, mely holland licenc alapján íródott ugyan, de az első ilyen volt a csatornánál: „Ha a cseh, szlovák, bolgár piac meg tudja oldani, hogy legyen saját, heti drámai sorozata, akkor nekünk is meg kell ezt csinálnunk” – mondta Kolosi Péter az Origónak az induláskor.
A csatornának azonban már akkor is komolyabb tervei voltak: „Az RTL Magyarország 2015-ben elhatározta, hogy éllovasa lesz a napi és heti sorozatgyártásnak” – mondta most a 24.hu-nak Herman Péter „Pierre”, az RTL Klub kreatív producere, azóta pedig nagy utat tettek meg: „Idén több mint 200 epizódnyi saját sorozatrészt vetítettünk, vagyis elmondható, hogy mostanra már meglehetősen komoly gyakorlatra tettünk szert a saját fejlesztésű sorozatokkal.” És bár ezzel közel sem összemérhető érdeklődést váltott ki, de említsük meg, hogy a közmédia is készített heti sorozatokat az előző évtizedben, melyek idővel szintén a fejlődés jeleit mutatták.
Azóta sok minden történt, és ugyan magyar Breaking Bad vagy éppen Squid Game még mindig nincs, de egyrészt nem is volt reális elvárás, hogy ilyen gyorsan előrukkoljon valami saját, nagy dobással az iparág, másrészt a fejlődés enélkül is egyértelmű. A kereskedelmi tévék elsősorban külföldi licenc alapú vígjáték- és dramedysorozatokkal jelentkeztek, de felfedezhető már a dráma is a palettájukon, és az utóbbi két évben végre megjelentek a saját fejlesztések is. Emellett rövidesen első teljesen saját fejlesztésű sorozatával jelentkezik a magyar HBO is, a streamingforradalom egyik pozitív hozadéka pedig az, hogy megnőtt a kereslet a lokális tartalom iránt. Életre kelt tehát a sokáig tetszhalott magyar sorozatipar, melyben gyakorlatilag elölről kellett kezdeni a tanulást. Kik írják a hazai tévésorozatokat, és hogy lesz valakiből sorozatíró?
Magyarországon a 23 évig futó Barátok közt volt az első sorozat, amit írószobában írtak: érthetően rengeteg név tűnik fel a stáblistán, dialógíróként sokan itt kóstoltak bele a szakmába, és vannak, akik benne is maradtak. Divinyi Réka – aki később játékfilmek forgatókönyvírójaként is ismert lett – pályája is ott indult: „Nekem szerencsém volt, mert bekerültem abba a kurzusba, melyet a Barátok közt indulása előtt egy évvel indítottak brit és ausztrál szakemberek, hiszen Magyarországon akkor olyan, hogy napi sorozat egyáltalán nem is létezett. Én ott tanultam meg az alapokat, és én lehettem a kiválaszott három storyliner egyike a sorozatban, más kérdés, hogy csak egy évig dolgoztam storylinerként, mert átmentem dialógírónak, amely otthon végezhető, szabadabb tevékenység volt, emellett végeztem az egyetemet, illetve színházi dramaturgként dolgoztam” – mondta Divinyi Réka a 24.hu-nak. Innen az útja további sorozatokon kívül (Tea, Szeress most!) az HBO-hoz vezetett, ahol már vezető íróként dolgozott a Társas játékban, majd a Duna tévén futó Csak színház és más semmi már a Goda Krisztinával közös ötletük alapján készült.
Domokos Gábor is a Barátok közt indulásakor került a szakmába, és ő maradt is a sorozatiparnál: magyar szakos egyetemistaként dramaturgiát is tanult, és azok közé tartozott, akik között próbafeladatokat osztottak szét az akkor még csak készülő napi sorozat alkotói. „Történeteket kellett folytatni, illetve jeleneteket párbeszéddé írni, és több forduló után én is bekerültem abba a csapatba, amelyik elkezdte írni a Barátok köztöt. Ez végül tizenhét évig tartott, közben elvégeztem a jogot is, illetve kipróbáltam magamat a reklámszövegírásban is, de főállást nem kellett vállalnom a sorozatírás mellett, és ma meg tudok már élni kizárólag sorozatírásból” – mondta Domokos Gábor, aki azóta olyan további sorozatokban is dolgozott, mint A mi kis falunk, a 200 első randi, a Drága örökösök, a Jófiúk, legutóbb pedig a Mintaapák. „Az ember pár hetente írt egy-egy részt, méghozzá otthon, és aztán elküldte emailben” – emlékezett vissza, milyen volt dialógot írni a Barátok köztben. Ő kifejezetten élvezi az írószoba-rendszert is:
Ha kialakul egy jó gárda, akkor az nagyon jó tud lenni, még úgy is, hogy nem feltétlenül vagyunk egy térben. Bár az alaptörténetet a storylinerek találják ki, és ahhoz a kottához tartani kell magunkat, ezen túl elég nagy szabadsága van a dialógírónak is.
A már említett történeti okok miatt a magyar sorozatiparban sokáig fel sem merült az igény rá, hogy legyen külön sorozatíró képzés, ezért főleg filmesek dolgoztak sorozatokban, és a legfoglalkoztatottabb sorozatírókat máshonnan ismerhetjük: Kormos Anettet (A mi kis falunk, Mintaapák stb.) humoristaként, Zomborácz Virágot (Egynyári kaland, de írt A tanárban és az Aranyéletben is) filmrendezőként, Tasnádi Istvánt (Terápia, Aranyélet) drámaíróként, Köbli Norbert (Válótársak, Alvilág, Apatigris stb.) pedig az egyik legfoglalkoztatottabb filmes forgatókönyvíró itthon. De természetesen szépírók neve is felbukkan néha a stábokban, mint például Péterfy Gergelyé A tanárban. Mellettük azonban megjelent már néhány kifejezetten sorozatíróként dolgozó szakember is: közülük Krigler Gábor neve a legismertebb, aki vezető íróként, illetve az HBO Europe kreatív igazgatójaként részt vett a Társas játék, a Terápia és az Aranyélet elkészítésében is, majd saját produkciós céget alapított, mely nemzetközi koprodukciókon dolgozik. Krigler Gábor volt az is, aki még 2004-ben, szintén a Barátok köztből indulva megírta az első hazai kézikönyvet a sorozatíráshoz.
Ők pedig a legkülönfélébb módokon kerültek a szakmába, bár a cikkünkben megszólalók mind maguk kopogtattak az ajtón. Közülük Szentgyörgyi Bálinté a leggyorsabb karrier: ő ismeretségek nélkül házalt A besúgó című sorozatötletével, mely az HBO következő magyar sorozata lesz:
A legeslegelején összeszedtem a barátaimat és csináltunk egy pilotot teljesen sufnituningban: például felmosórúdra volt szigszalagozva a kölcsönkért mikrofon, mindent szívességből kaptunk, és így tovább. Mindezt azért, hogy amikor elkészült, körbevihessem a magyar csatornáknak azzal, hogy ez eladó. A listám tetején nyilván az HBO volt, és minden ismeretség nélkül betelefonáltam, és a portásnak mondtam el, hogy van egy 42 perces, leforgatott, megvágott pilotom, amit szeretnék megmutatni. Sikerült valakivel beszélni és kaptam két hónappal későbbre egy időpontot
– mesélte Szentgyörgyi Bálint, aki azonban még egy lépéssel előre gondolkodott:
„Akkor ők még az Aranyélet harmadik évadával voltak elfoglalva, én pedig tudtam, hogy két hónap múlva lesz egy rés a pajzson, és minden szabadidőmet azzal töltöttem, hogy írtam tovább a sorozatot. Azt a kérdést szerettem volna ugyanis, hogy feltegyék nekem, hogy »tök jó a pilot, Bálint, de van-e terv, hogyan tovább?«. Miután pedig levetítettük a pilotot, el is hangzott a várt kérdés, mire leraktam az asztalra a második, harmadik és negyedik rész forgatókönyvét, hogy ez lenne az első évad fele. Elolvasták azt is, tetszett nekik, leszerződtünk, és így indult a projekt.”
Gasztonyi Kálmán az SZFE harmadéves forgatókönyvíró-szakos hallgatójaként az RTL Klub kreatív producerét, Herman Pétert kereste meg, hogy kávét hordani is hajlandó, csak adjanak neki munkát:
Ő elolvasta az addigi forgatókönyveimet, amiket az egyetemen írtam, és azt mondta, üresedés van az Éjjel-Nappal Budapestben. Először megijedtem kicsit, hogy nem pont így képzeltem el a dolgot, de nyilván ezt is vállaltam, és nagyon sokat tanultam belőle. A határidők betartásának fontosságát, a produkció működését, a gyártást, és még sok mindent ott értettem meg, és mivel Pierre-nek tetszett, amiket írtam, a következő munkám már a Válótársak volt.
Gasztonyi közben a Solaz Médiánál vezető íróként elkezdett egy új sorozatot fejleszteni, mely végül nem készült el: „De bombáztuk tovább Pierre-t különböző koncepciókkal, melyek közül végül a Mellékhatás meg is valósult.”
Megint csak egy másik karrierút Fábián Péteré, aki a független színházi szcénából lépett át a sorozatírók közé: bár végzettségére nézve színész, a K2 színház egyik alapítója, aki végül a Covid hatására tette meg a döntő lépést. „Elkezdtem gondolkodni, hogy színház hiányában hogyan tudnám hasznosítani a kompetenciáimat. Próba-szerencse alapon jelentkeztem a Scripted Productionsnél, hogy szívesen részt vennék sorozatfejlesztésben vagy dialógírásban. Kaptam egy próbaírási lehetőséget a Keresztanyu című sorozathoz, ahol meg kellett írnom egy forgatókönyvet, ugyanannyi idő alatt, mintha élesben menne, és ez alapján vettek be dialógírónak.” Az sem vetette vissza, hogy a sorozatipar sem a kiszámíthatóságáról híres: „A független színházi szférából érkeztem, az még a sorozatiparnál is kiszámíthatatlanabb, úgyhogy a bizonytalanság nem ismeretlen nekem, ebben inkább a lehetőséget látom, és a kíváncsiságomat csigázza fel, ha elég jó az ötlet, akkor nagy esély van rá, hogy beindul a gyártás, onnantól pedig már új dimenziók nyílhatnak meg. Persze nem tagadom, okoz némi stresszfaktort az, hogy nem lehet előre tervezni.”
Bár láthatóan szükség van sorozatíróra, ezt nehezíti, hogy Magyarországon nincs ilyen képzés, és nem is mindenkinek van igénye erre. Az RTL Magyarország a 24.hu-nak azt írta, az elmúlt hat évben átvett, saját fejlesztésű és külső producertől vásárolt sorozatokkal szerzett tapasztalataik szerint nincs szükség külön sorozatírói képzésre, mert „hazánkban egyértelműen van elég és megfelelő színvonalon alkotni tudó szakember”. A TV2 viszont ezt a problémát úgy oldaná meg, hogy saját kurzust indít a TV2 Akadémián. „Az az általános tapasztalat, hogy most, hogy megnőtt a sorozatírók iránti igény, kis túlzással hálóval kell összefogdosni az új írókat. Megfelelő képzés eddig nem volt, és az SZFE-n, ahol forgatókönyvírást tanítottam, csak egy szemeszter szólt sorozatírásról” – mondja a tanfolyamot vezető Divinyi Réka. „Márpedig a sorozatíró messze nem ugyanaz a szakma, mint a forgatókönyvíróé: teljesen más egy sorozat dramaturgiája, tempója, és fontos különbség az is, hogy míg filmes forgatókönyvön általában egy ember dolgozik, addig például egy napi sorozatnál tíz vagy akár húsz író sem ritka. Meg kell tanulni, hogyan lehet dolgozni egy írószobában, vagy dialógíróként hogyan kell együttműködni egy storylinerrel, vagy a vezető íróval. Ezekre is felkészít a most induló sorozatírói képzésünk.”
Bár a TV2 Akadémia kurzusa elsősorban a TV2-nek szeretne utánpótlást biztosítani, azzal, hogy már a kurzus közben és utána gyakornoki állást kínál a csatornán futó sorozatoknál, de Divinyi szerint ez a tudás nyilván máshol is kamatoztatható. A többi oktató neve egyelőre még nem publikus, mint ahogyan még azt sem tudta megmondani érdeklődésünkre, hányan jelentkeztek a kurzusra. A most aktív sorozatírók azonban jellemzően menet közben tanulták meg a szakmát, gyakran idősebb kollégáktól. Fábián Péter például a drámaírói tapasztalataira hagyatkozott: „Azt nem is tudom elképzelni, milyen lett volna a forgatókönyvírás sajátos követelményeit elméleti oktatásban elsajátítani, nekem ez most egy gyakorlati szakmának tűnik” – mondta. Igaz, volt, akiknek a tanárai már idejekorán felismerték a sorozatok jelentőségét: „Mi szerencsések voltunk, mert mi voltunk az első 6×6 évfolyam az SZFE-n (ez 2011-ben indult), közösen dolgoztunk a rendezőkkel, operatőrökkel, vágókkal és a forgatókönyvíró tanáraim, Schulze Éva, Németh Gábor és Szabó Iván nagyon modern szellemiségben tanítottak: a Breaking Badet, a Maffiózókat, a Mad Ment és hasonló sorozatokat elemeztük, illetve saját sorozatötletet kellett fejlesztenünk, mert ők már akkor tudták, hogy ez a sorozathullám előbb-utóbb el fogja érni Magyarországot is” – mondta Gasztonyi Kálmán.
Szentgyörgyi Bálint szerint ugyan van tanítható része a sorozatírásnak, és aki igazán komolyan gondolja, hogy erre teszi fel az életét, az valamilyen módon meg fogja egyedül is tanulni. „Az, ami a sorozatírásban tanítható, a strukturálás, vagyis hogy hogyan rendszerezd az ötleteidet egy sorozat tempójú dramaturgiába. Ezt pár kézikönyvből meg lehet tanulni, ha az ember rászánja a megfelelő időt. Másrészt meg rengeteg mindent láttál egész életedben, és fogyasztod, amit gyártasz is, és az a jól főzés első lépcsője, hogy eleget kóstoltál. Ami pedig nem tanítható, az a dialóg: ehhez fül kell, akárcsak a zenében. Vagy hallod, hogy ez hamis, vagy nem” – fejtette ki. Divinyi Réka ezzel csak részben ért egyet: „Igaz, hogy jó fül kell a dialógíráshoz, de ezt is lehet fejleszteni. Én például annak idején, amikor még a Barátok köztben dolgoztam, a tévéből hallva jöttem rá, hogy nem jók a párbeszédeim.” A jelenleg is egy berlini nemzetközi képzésen részt vevő Gasztonyi Kálmán is úgy érezte, tanulnia kell még a vezetői írói szakmát, mivel szerinte az írószobai munkát a mai napig félreértik Magyarországon:
Öt éve dolgozom vezető íróként, de most eljöttem ide, és három hónap alatt többet tanultam, mint előtte összesen.
Fentebb gyakorlati szakmaként jellemezték a dialógírást, ám az általunk megkérdezett írók mindegyike – amellett, hogy szereti ezt a szakmát – hosszabb távon azért saját ötleteket is dédelget. „Nekem is van saját sorozatötletem, amihez több részt is kidolgoztam, sőt, egy pilotot is leforgattunk, amivel elkezdtünk házalni, de ez egy nagyon hosszú folyamat. Bízom benne, hogy ebből lesz egyszer valami, akár úgy is, hogy az első két rész játékfilmként készül el, mert úgy is meg lehet csinálni” – mondta Domokos Gábor, akinek egyébként filmforgatókönyv-tervezete is van a saját regénye alapján, míg Fábián Péter itt még nem tart ugyan, de szintén lépcsőnek tekinti a dialógírást: „Engem a színházban és a sorozatírásban is a dramaturgia érdekel a legjobban, és ezért a sorozatfejlesztés a számomra legizgalmasabb dolog az egészben. De ehhez előbb végig kell járnom a szamárlétrát: először dialógíróként kell bizonyítanom, és ha minden jól megy, később kaphatok lehetőséget arra is, hogy egy szép napon a saját sorozatötletemet is bevihetem, és komolyan fogják venni.”
A vezető íróként dolgozó Gasztonyi Kálmán már elmondhatja, sorozat készült az évfolyamtársaival közös ötletükből: „A Mellékhatás alaphelyzete a mi ötletünk volt: a Színház- és Filmművészeti Egyetem 42/A termében ültünk össze, csináltunk egy koncepciót erről a béranyás történetről, és ezt – amely persze még nagyon máshogy nézett ki, mint a végeredmény – elvittem Pierre-nek, aki azt mondta, ez nagyon érdekli, és kezdjük el a fejlesztést. Sőt, a Solaz Média és az RTL Klub ezt finanszírozta is, ami nagyon különleges volt Magyarországon: fix fizetést kaptunk és írószobát, ezzel megteremtve azt a környezetet, hogy teljes mértékben a sorozat fejlesztésével tudjunk foglalkozni. Én voltam a vezető író, a csapatot pedig a Solazban megismert Szombathelyi Amadé és Szőnyei Dávid (ők televíziós szakon végeztek az SZFE-n), valamint Csaba Bálint és Fehér Gáspár (egykori osztálytársaim) alkották. A második évadban csatlakozott Szántó Fanni is (ő írta a Külön falkát).“ Az RTL Klub ugyanis annyira elégedett volt a Mellékhatással, hogy berendelte a következő évadot. (Ez jövőre várható, és ugyancsak 2022-ben érkezhet egy másik saját fejlesztés, a Zámbó Jimmy életét elmesélő, A király című minisorozat.)
Szentgyörgyi Bálint pedig vélhetően sok aspiráló forgatókönyvíró álmát éli azzal, hogy az HBO lecsapott A besúgóra: „Volt egy történet, amit el akartam mesélni, és kerestem az otthonát, hogy mely csatornánál tudom a legjobb körülmények között megcsinálni. Tök jó, hogy az HBO-val megtaláltuk egymást. 24 éves voltam, amikor ez történt. Ebből a szempontból kivételezett helyzetben vagyok, de tettem is érte, hogy így legyen” – mondta. Ugyan még nem dőlt el, hány évada lesz A besúgónak, de már előretekint: „Több tervem van a fiókban, és pontosan tudom, hogy melyiket szeretném legközelebb megcsinálni.” Szentgyörgyi Bálint azt is világossá tette, csak a saját ötletei foglalkoztatják: „Az írás és a rendezés az én fejemben ugyanaz a szakma, és csak együtt érdekel a kettő: nem tervezek másik rendezőnek írni, és azt se tervezem, hogy olyat rendezzek, amit nem én írtam.”
Bár a sorozatiparnak mindenütt velejárója a bizonytalanság, hiszen sokszor hosszú ideig függőben van egy-egy projekt sorsa, és ezekre a folyamatokra az alkotóknak semmi hatásuk nincs. A sorozatipar itthon Gasztonyi Kálmán szerint azonban még ezzel együtt is kiszámíthatóbb lett mára a filmnél: „Szerencsés vagyok, mert jelenleg egy nagyjátékfilmen is dolgozom Kovács Istvánnal. A nagyjátékfilm forgatókönyv más típusú gondolkodást és fejlesztést igényel, akár évekig is elhúzódhat, és semmi garancia nincs arra, hogy a végén el is készül. Ezért egyik kollégámnak sem tanácsolnám, hogy pusztán filmírásra alapozza a karrierjét. Nagyon nehéz megosztani a figyelmed, de ha egy sorozat beválik, évekre megélhetést biztosít, fejlődhetsz abban, amit szeretsz csinálni, és elkészül az, amit kitaláltál. Szóval mindenkit arra biztatnék, hogy kényeztesse el a producereket és nézőket jobbnál-jobb sorozatötletekkel, sosem volt még jobb időszak erre Magyarországon.”
