1. A magyar kapcsolat
Mivel magyar popzenei világsztár Erdős Péter több évtizeddel ezelőtti ígérete ellenére sem született, duplán szeretjük kihangsúlyozni a magyar gyökerekkel rendelkező hírességek származását. Köztük kiemelten Paul Simonét is, aki Amerikába kivándorolt magyar zsidó szülők gyerekeként már a New Jersey-beli Newarkban született 1941. október 13-án, de arról nem tudni, hogy ő maga beszél-e egyáltalán magyarul. Annyi biztos, hogy édesapja, Lajos (Louis Simon, 1916-1995) odakint már Lee Sims néven nagybőgőzött, mellesleg egyetemen tanított nyelvészetet, anyja, Klári (Belle) pedig tanítóként dolgozott, és 2007-ig élt.
Simon pedig mellesleg nagy hatást gyakorolt jó pár magyar zenészre is, így Bródy János és Sztevanovity Zorán szóló pályafutása, illetve Cseh Tamás karrierje sem alakult volna így nélküle. Zorán számára pedig olyannyira inspiráció volt, hogy első szólóalbuma borítóját is a Still Crazy After All These Years című Paul Simon-album ihlette.
2. Az újságból tudta meg, hogy slágert írt
Simont a leginkább a gyerekkori jó barátjával, Art Garfunkellel alapított duója révén ismerik legtöbben, azt viszont csak kevesen tudják, hogy a duó már feloszlott, mire a siker beütött. A Simon & Garfunkel első albuma ugyanis nyom nélkül süllyedt el 1964-ben, és ezt látva nem is erőltették tovább a közös zenélést: Simon Angliába ment, Garfunkel pedig folytatta a matematika szakos egyetemi tanulmányait.
Azon a sikertelen első lemezen szerepelt a The Sound of Silence első verziója is, egy tisztán akusztikus, folkos darab, melyet a következő évben felfedeztek az egyetemista korú hallgatók, és ezt hallva a producerük, Tom Wilson is tett egy próbát a dallal. Wilson (aki fekete létére fontos szereplője volt a folk-rock irányzatnak) Simonék tudta nélkül készített egy remixet egy rockos ritmusszekcióval és elektromos gitárral, a Byrds Mr. Tambourine Manje mintájára, és ez már gyorsan felkapaszkodott a listákra. Simon épp Dániában lépett fel kis klubokban, ahol egy megszokásból vásárolt Billboard újságból tudta meg, hogy a daluk ott van a slágerlistán. Bár nem tetszett neki Wilson verziója, nem volt mit tenni, visszatért Amerikába, és újra felvették a fonalat Garfunkellel. Viszont a koncerteken továbbra is inkább az eredeti minimalista akusztikus verziót éneklik.
3. Nincs valami használható számotok a filmemhez?
A Simon & Garfunkel a hatvanas évek második felére már az egyik legsikeresebb amerikai zenekarrá vált, és rajongójuk volt a filmrendező Mike Nichols is, aki a Diploma előtt című filmje forgatása idején is őket hallgatta. Meg is környékezte őket, hogy hozzájárulnak-e néhány dallal a filmhez, és Simon ugyan kicsit úgy érezte, eladja a lelkét, ha filmekhez kölcsönöz zenét, mégis belement. Viszont a dalok, amiket írtak a filmhez, nem nagyon tetszettek Nicholsnak, ezért megkérdezte, van-e még valami más esetleg a tarsolyukban. Volt.
Igaz, az nem volt rendes dal még, csak egy dallam, amire bármilyen nevet rá lehetett énekelni (állítólag a munkacíme Mrs. Roosevelt volt), ám a filmbeli karakter, a Dustin Hoffmant elcsábító Mrs. Robinson neve ugyanúgy kijött rá. Nichols már ettől meg volt véve, és lecsapott a dalra, amihez aztán Simon írt rendes szöveget is, és gyorsan a filmzenealbum legnagyobb slágere is lett.
4. Amíg mi harcolni voltunk, addig mi történt az erkölcsökkel?!
A Bridge over Troubled Water volt a duó ötödik albuma. 1970-ben jelent meg, a Simon & Garfunkel legambiciózusabb lemeze lett, és jókora siker is egyben. Az album egyik legnagyobb sikerű dala a Cecilia volt, egy könnyed és vidám darab, melynek eredete egy házibuliba nyúlik vissza, ahol a két tag barátokkal és Paul öccsével, Eddie-vel rögtönzött egy ritmusalapot, melyet magnóval rögzítettek, és később Simon ehhez komponálta a gitárdallamot is, illetve megírta a szöveget is.
Ez a szöveg abszolút a hatvanas évek szabadságát tükrözte, hiszen arról szólt, hogy az elbeszélő szeretkezik a címbeli Ceciliával, majd amikor kiszalad megmosni az arcát, arra kell visszatérnie, hogy már másvalaki elfoglalta a helyét az ágyban. Stephen Colbert csaknem négy évtizeddel később meg is kérdezte, miért kellett arcot mosnia az illetőnek, mire Simon csak annyit felelt:
Ő a Harmony Game című dokumentumfilmben aztán felidézte azt is, hogy egy vietnami veterán mesélte neki, odakint a dalt hallva szembesültek Amerika átalakuló erkölcseivel.
5. Ez a dal honnan jött vajon? Mintha nem is én írtam volna
A Bridge over Troubled Water album címadó dala a duó minden addigi eredményét túlszárnyalta, és elképesztően nagy siker lett, talán azért is, mert nagyon különbözött a korábbi Simon & Garfunkel-daloktól, ez ugyanis a folkos-popos slágerek helyett egy nagyívű, zongorás alapú gospel dal volt. A számot Simon írta ugyan (Bach O Haupt voll Blut und Wunden című korálja inspirálta), ám úgy gondolta, Garfunkel hangjához jobban passzol, ezért utóbbi énekli.
Később aztán Simon megbánta ezt a döntését, és ez is hozzájárult a két tag közötti feszültségek elmélyüléséhez: „Artie úgy érezte, nekem kellett volna énekelnem, és utána sokszor a színpad szélén ültem, amíg Larry Knechtel zongorázott, Artie a Bridge-et énekelte, az emberek tapsoltak és éljeneztek, én pedig azt gondoltam: »Ez az én dalom, haver«.” Nem sokkal később Simon be is jelentette, szólóban folytatja, noha időről időre újra együtt léptek fel Garfunkellel, akivel szerencsére nem vesztek össze halálosan.
6. Mit látott a mama, amiért a rendőrséghez fordult?
Simon szólókarrierje első nagy slágere a Me and Julio Down by the Schoolyard volt, mely a második, cím nélküli albumán található, és a különös vonzereje a dallamon kívül, hogy nem derül ki pontosan, miről is szól a szöveg. Annyi biztos, hogy a narrátor és egy másik fiú, Julio valami szabálysértést követnek el, de hogy ez miben áll, azt még maga Simon se tudja, aki egyszer azt is mondta, a szövegnek nincs is igazán jelentése, ám a Mama Pajama néven emlegetett szereplő egyenesen a rendőrségre megy a látottak miatt, mivel az a törvény ellen való.
Simon csak annyit segített, valamiféle szexuális cselekményről van szó: az egyik verzió szerint homoerotikus aktust látott, a másik szerint pedig a szövegben említett Rosie szülei akadtak ki azon, hogy a lányuk mit művel a két fiúval az iskolaudvaron. Kész szerencse, hogy a végén a radikális pap közbenjárására megússzák a dolgot. Az azonban biztos, hogy ez lett Simon első dala, amit letiltott a BBC, ám korántsem a sugallt szexuális tartalom miatt, hanem azért, mert elhangzik benne a Newsweek címlapja, és a brit közszolgálati csatorna szigorúan tiltotta, hogy márkanevek hangozzanak el egy dalban. A számhoz tizenhat évvel később készült egy új videoklip is, amit New York Hell’s Kitchen negyedében forgattak.
7. Köszönöm, Al, és add át az üdvözletemet Bettynek is!
A fiatalabb generációk leginkább a You Can Call Me Alt ismerik Paul Simontól, akinek legnagyobb szóló sikere volt ez a dal, noha akkor már egyáltalán nem volt fiatal, 44 éves korában jelent meg. Ennek megfelelően a dalszöveget is aféle kapuzárási pánikként értelmezték sokan, főleg, hogy
Igaz, magát Simont inkább a dél-afrikai utazása inspirálta, mint ahogy az egész Graceland album is a dél-afrikai mbaqanga irányzat bűvöletében született. Ehhez Simon Johannesburgban vett fel részleteket helyi zenészekkel, és ezért utazott az akkor még apartheid politikát folytató országba. Néhányukat később New Yorkba is elhívta, hogy ott véglegesítsék a felvételeket.
A dal azonban sokaknak elsősorban a videoklipjéről ismert, melyben a Simonnnál harminc centivel magasabb Chevy Chase tátog a szövegre, és nem hagyja szóhoz jutni Simont, aki ezt látványosan sérelmezi. A dal címe is teljes halandzsának tűnhet elsőre, pedig ennek van valós alapja: egy alkalommal Simon és akkori felesége, Peggy Harper vacsoravendégeket hívtak, köztük a neves zeneszerzőt és karmestert, Pierre Boulez-t is, aki a végén úgy búcsúzott Paultól, hogy „Köszönöm, Al, és add át az üdvözletemet Bettynek is!”. Ezután a házaspár Alnak és Bettynek nevezték egymást, de hogy ebből világsláger legyen, azt csak Paul Simon tudta összehozni.
8. A nemezis lábjegyzete
Mint ahogy a legnagyobbaknak gyakran, Paul Simonnak is van egy nemezise: egy hozzá sok mindenben hasonlító zenész, akivel azonban nincsenek jóban, sőt, nem is szereti, ha együtt emlegetik a nevüket. Ez az ember Bob Dylan, aki ugyancsak zsidó emigránsok gyereke volt, ugyancsak a New York-i folkszíntéren tűnt fel, szintén a folk-rock mozgalom élharcosa volt a hatvanas években, szintén szövegcentrikus dalokat írtak stb. Simon azonban azt állítja, bár eleinte ő is rajongott Dylanért, hamar maga mögött hagyta a folkot, és Dylan ironikus énekhangjával szemben az övé őszinte.
Ez azonban még nem lett volna gond, de amikor 1999-ben együtt turnéztak, Simon felkérte Dylant egy duettre a készülő albumához. Választ azonban azóta sem kapott, és nem tudja, miért. Idén aztán az NBC csatorna tovább mélyítette Simon Dylan-ellenes érzelmeit, amikor egy hírműsorban azt állították, Simon csak lábjegyzet lesz a történelemben Dylan mellett. Mondani sem kell, számos rajongó nem értett egyet a kijelentéssel, sokan pedig arra is felhívták a figyelmet, hogy a Spotify-on Simon legnépszerűbb dalai hallgatottabbak, mint Dylan legismertebb slágerei. Egyébként pedig a fenti videó alapján ezt vélhetően Dylan sem gondolja így.
