New York a világ filmfővárosa: sokszínűsége és grandiózussága miatt kézenfekvő választás a filmesek és sorozatkészítők számára, hogy ide helyezzék a történeteiket. New Yorkban a legjobb szerelmesnek lenni, de beférnek a szörnyek is, és számos épület akad, amelyet látványos keretek között le lehet rombolni. New York a város, amit úgy is ismerünk, ha soha nem jártunk ott. Tudjuk, hogy a Central Parkban szokás randizni, karácsonykor a Rockefeller Centernél korcsolyázik mindenki, Bronxot pedig sötétedés után érdemes elkerülni. Képzeljük csak el mindezt Budapest esetében: Jennifer Aniston a Városligetben andalogna épp aktuális filmpartnerével, Audrey Hepburn egy helyi bizsus előtt majszolná a kakaós csigát, Robert de Niro a Nyugati aluljáróban keménykedne, a Godzilla pedig a négyeshatossal verné szét a Parlamentet. Nincs még egy olyan város, amely ennyi mozgóképnek adott volna otthont, így New York látképe az ikonikus épületeivel együtt világszerte beleivódott a nézőkbe.
Amikor 2001. szeptember 11-én összedőltek az ikertornyok, összeomlottak az emberek is. Bár a tragédia első óráiban ez még vélhetően senkinek nem jutott eszébe, a film- és sorozatipart is meglegyintette a tragédia szele.
Az biztosnak tűnt, hogy New York nemcsak a való életben, de a képernyőn sem lesz már ugyanolyan, mint régen. Ehhez pedig a mozgóképiparnak is alkalmazkodnia kellett: megoldani, hogyan jelenítsék meg a filmekben és sorozatokban azt a hiányt, amelyhez hasonló nem igazán akadt még.
2001 szeptembere után nem az volt a kérdés, vajon a mozgóképekben is megváltozik-e majd New York, hanem az, hogy miként. Mi lesz a már meglévő alkotásokkal, hogyan befolyásolja a bemutatás küszöbén álló darabokat, és a jövőben miként nyomja rá a bélyegét New York reprezentációjára? A kérdésre, amelyre senki sem tudhatta a biztos választ, a produceri asztalok mögött és a vágószobákban kezdték keresni a megoldást. Drasztikus és kevésbé drasztikus változtatásokat hajtottak végre: egy sor film került a vágóasztalra, másokat pedig egyenesen elkaszáltak.
Digitális kiradírozás
Meglehetősen nehéz úgy bemutatni a New York-i közeget, hogy a két, 110 méteres torony kimaradjon belőle. A World Trade Center azonban a történtek nyomasztó mementójává vált, így a tornyok nagyon gyakran visszamenőleg is a vágóasztalon végezték, még abban az esetben is, ha csupán díszletként szolgáltak, dramaturgiai szerepük nem volt. Az épületek többek közt olyan világszerte ismert sorozatintrókban kaptak helyet, mint a Szex és New York vagy a Maffiózók. Mindkét sorozatban azzal a módszerrel válaszoltak a történtekre, hogy nemes egyszerűséggel kivágták belőlük az ikertornyokat ábrázoló felvételeket: a Szex és New Yorkban az Empire State Buildinggel helyettesítették, a Maffiózókból pedig egyszerűen csak kihagyták a visszapillantó tükörben látható tornyok képét.
A kiradírozás bevett módszerré vált, a stúdiók ugyanis úgy látták jónak, hogy kegyeleti okokra hivatkozva inkább eltüntetik a rossz emlékű épületeket. Jellemzően a 2001–2002-ben bemutatott filmeknél szaladt meg a vágóolló, hiszen a legtöbbjük még az ikertornyokkal a háttérben forgott, így egy sor premierfilmből távolították el az épületeket – többek közt ilyen volt a Stuart Little 2, a Minden jöhet vagy a Ne szólj száj!. Sok filmnél és sorozatnál ezt visszamenőleg is megtették: az 1976-os King Kong eredeti plakátján például az óriásgorilla a tornyok tetején szerepelt, a Paramount viszont 2001 után már teljesen új, toronymentes borítóval adta ki DVD-n.
Még Kevin sem úszta meg teljesen, a Reszkessetek, betörők! második részéből ugyanis több tévécsatorna kivágta azt a jelenetet, amikor Kevin látogatást tesz a World Trade Centerben. Néhány éve azonban visszaállították az eredetit, így ismét láthatók az ikertornyok a filmben. Digitális utómunkával került ki a WTC az épp akkor bemutatott Zoolanderből is, ám a 2016-os Blu-ray kiadásában visszatették a tornyokat – amely a Reszkessetek, betörők!-kel együtt arra a jelenségre jó példa, hogy az évek múlásával mégis enyhült a szigor a tornyok kivágásával kapcsolatban, és egyfajta nosztalgikus céllal helyezték vissza azokat a filmekbe.
De ugyanígy utólagosan radírozták ki olyan filmek látképéből, mint a Léon, a profi, vagy az 1998-as Armageddon, amelyet 2002-ben az ABC-s tévépremierje során azon képek nélkül vetítették le, amelyekben a meteorittalálatokat követően füstölögve állnak a tornyok. Akadtak olyan filmek is, melyekből komplett történetszálakat gyomláltak ki, jellemzően az akkor bemutatandó filmekkel fordult elő mindez. Ezek közül az egyik legismertebb eset a 2002-ben bemutatott Pókemberhez fűződik, ami talán az utolsó olyan blockbuster volt, amely a WTC-t szuperhős-játszótérnek használta. A filmben lett volna ugyanis egy olyan jelenet, amelyben a tornyok közé szőtt pókhálón akad el egy helikopter. Ezt végül kivágták a filmből, ahogy a plakátokról is letörölték a Pókember szemében tükröződő tornyok képét. Szintén megváltoztatták a 2002-ben megjelenő Men in Black történetét, ahol a filmvégi helyszín a WTC helyett a Szabadság-szobor lett.
Nem csak a tornyok, de a várost érő terrortámadások, a repülőgép-eltérítés és gyakorlatilag bármilyen olyan cselekményszál nemkívánatossá vált, amely valahogyan egybecsengett a tragédiával. Az E.T., a földönkívüli 2002-es újrakiadásából például azt a mondatot vágták ki, amelyben az anya azt mondja a Halloweenra öltöző gyerekének: „nem fogsz terroristának öltözni!” A 2000-ben bemutatott Apádra ütökből azokat a sorokat gyomlálták ki, amelyekben az egyik szereplő bombáról beszél a repülőn egy stewardessnek. A jelenség a mesevilágot is elérte: a 2001-es Szörny Rt. végén eredetileg egy robbanó épület szerepelt volna, a Lilo és Stitch-ben pedig egy repülőt raboltak volna el a végén a főszereplők – mindkét esetben változtattak a történeten.
A vágás azonban nem lett kötelező, csak nagyon ajánlott módszer. A Vanília égboltból például a producerek kérése ellenére sem törölték a tornyokat, de az A.I. – Mesterséges értelemből sem hagyták ki az erősen megviselt WTC képét. A Donnie Darkóból szintén nem került ki az égből zuhanó repülő – sokan ennek tulajdonították azt, hogy eleinte nem volt sikeres a mára klasszikussá váló darab. Végül azonban pont emiatt a motívuma miatt írtak róla sokan 9/11-re reflektáló filmként a premier után.
Bemutatni, de inkább nem most
A terrortámadás a filmbemutatók naptárát is átrendezte. Egy film elhalasztása rendszerint anyagilag megterhelő döntés a stúdiók számára, ám egy ilyen volumenű tragédia értelemszerűen nagy nyomást helyez a filmesekre – főleg olyan alkotások esetében, amelyek története összecsenghet a támadással. A 2001 második felére szánt filmek jó részét nem meglepő módon érintette mindez, hiszen rettentő nyomasztó és helytelen lett volna popcornt majszolva nézni, ahogy Arnold Schwarzeneggert egy bombamerényletben sebesítik meg – ahogy történt ez Az igazság nyomában című filmben, amelyet végül négy hónappal a tervezett bemutató után láthattak csak a nézők. Szintén így járt Az időgép, amelyben egy meteoreső pusztítja el New Yorkot, a Rossz társaság, amelyben a város egyik állomásán robbantanak bombát vagy a Totál káosz, amelyben nukleáris robbanószert csempésznek egy gépre. A Jeremy Irons főszereplésével készült, A negyedik angyal című, felrobbantott repülőgépet a középpontba állító alkotást Európában ugyan mozikba küldték, Amerikában és az Egyesült Királyságban viszont halasztották, sőt, a tengerentúlon csak DVD-n adták ki.
Végképp eltörölni
A terrorizmus témaköre érthető módon érzékennyé vált a filmiparban, ezért akadtak olyan filmtervek, amelyeket teljesen töröltek. Ilyen volt többek közt egy készülő Jackie Chan-projekt is, amelyben a hongkongi sztár ablakmosóként akadályozott volna meg több terrortámadást is a WTC ellen. A forgatást épp szeptember 11-én kezdték volna, érthető módon a film sosem készült el. James Cameron szintén akkoriban tervezte a True Lies – Két tűz között című vígjáték folytatását, aminek lefújását azzal indokolta, hogy „a terrorizmust többé nem lehet könnyedén venni”. Egy másik nagy folytatást is elkaszált a terrortámadás: Robert Zemeckis már dolgozott a Forrest Gump második részén Tom Hanksszel a fedélzeten, Eric Roth forgatókönyvíró 2001. szeptember 10-én lett kész a szkripttel. Az utóbbi egy interjúban elmondta: szeptember 11-én Hanksszel és Zemeckisszel összeültek, hogy megvitassák a film sorsát.
Arról keseregtünk, milyen lett az élet Amerikában, és hogy ez mennyire tragikus. Ekkor egymásra néztünk, és azt mondtuk: ennek a filmnek ebben a formában nincs többé értelme.
A felsorolt példákból jól látszik, hogy a 2001-es terrortámadások bevittek egy gyomrost a mozgóképiparnak is, amelynek gyorsan kellett reagálnia a tragédiára. Míg addig a filmekben akárhányszor fel lehetett robbantani New Yorkot, attól kezdve a város közepén sokáig álló romok emlékeztettek mindenkit arra, milyen az, amikor a legszörnyűbb tragédia bekúszik a való életbe, emellett pedig nem mehetett el senki szó nélkül. Ugyanakkor a történtek – ahogy az lenni szokott – rengeteg remek alkotást ihlettek, a mai napig van még mit mondani a filmekben és sorozatokban szeptember 11-ről. A különösen fájó az egészben csak az, hogy ezek nem tehetséges forgatókönyvírók, hanem sajnos az élet által íródtak.
