Április elején egy szűkszavú üzleti hír látott napvilágot arról, hogy a HYBE nevű dél-koreai szórakoztatóipari konglomerátum megvásárolta az Ithaca Holdings nevű amerikai céget. A HYBE az amerikai leányvállalatán keresztül vásárolta meg az Ithaca Holdings részvényei száz százalékát, míg az Ithaca vezérigazgatója, Scott „Scooter” Braun csatlakozott a HYBE igazgatótanácsához. Az Ithaca ügyfelei között ott van Justin Bieber, Ariana Grande, Demi Lovato és a reggaeton-sztár J Balvin; továbbá a Big Machine Label Group lemezkiadó, illetve a cég gyárt a dokumentumfilmektől kezdve a tévésorozatokon át a VR-ig sokféle tartalmat. Ha pedig azt is tudjuk, hogy a HYBE kötelékébe tartozik sok K-pop sztár mellett a világszerte népszerű BTS fiúcsapat is, akkor már sejthető, mekkora zeneipari óriás jött létre.
Maga Braun nemcsak 400 millió dollárral lett gazdagabb az üzlettel, de amellett, hogy Biebernek és Grandénak is tíz-tíz millió dollár értékű részvénycsomagot juttatott, végképp a digitális kori zeneipar legbefolyásosabb háttérembere lett. Sőt, Braunról még csak az sem igaz, hogy a háttérben maradna, hiszen rendszeresen szerepel a médiában (bár pont a válása után a napokban törölte magát a Twitterről is az Instagramról is, noha mindkét platformon több millió követője volt), és a Taylor Swifttel szembeni, nagy nyilvánosságot kapó konfliktusa miatt is tömegek ismerték meg a nevét két évvel ezelőtt. Már akkor is egyértelmű volt, hogy ő napjaink sztármenedzsere, de ezzel az üzleti döntéssel tényleg semmi sem állíthatja meg, hogy az ázsiai piacon is megvesse a lábát, és ne csak az angolszász központú popiparban legyen tényező. De hogyan vált Braun ilyen zeneipari kulcsfigurává bő egy évtized alatt?
Idejekorán felismerte a közösségi média lehetőségeit
Bár Braunt elsősorban Justin Bieber felfedezőjeként ismerik, nem a semmiből tűnt fel a szórakoztatóipar nagyágyúi között. A connecticuti zsidó családból származó (édesapja, Braun Ervin Magyarországról került ‘56-ban Amerikába a holokauszttúlélő szüleivel) Scott Braunt egyetemistaként ragadta magával a pezsgő atlantai hiphopszíntér, ahol buliszervezőként lett ismert, majd egy ottani lemezcég, a So So Records marketing igazgatója lett. Az állását aztán saját bevallása szerint azért hagyta ott, mert senkit se sikerült meggyőznie arról, hogy a közösségi média a jövő:
Amikor először kezdtem azt mondani, hogy az előadóknak twitterezniük kellene a rajongók miatt, és követniük kellene őket a Twitteren, az emberek azt mondták: »Miért tennének ilyet?«
– mesélte utólag a Guardiannek. Szokatlan marketingtechnikái és módszerei nézeteltérésekhez vezettek a vezetőkkel, ami végül az állása elvesztéséhez vezetett, ezzel viszont utólag egyértelműen jól járt. Főleg, hogy az igazi nagy dobását is annak a YouTube-nak köszönhette, melyet a kétezres években még kevesen vettek komolyan a zeneiparban.
Egy ügyes kanadai kisfiú a YouTube-on
2007-ben Braun látott egy YouTube-videót egy tizenkét éves kanadai fiúról, ahogy utcazenélt Stratfordban, és egyből meglátta benne a későbbi szupersztárt. Azonnal kapcsolatba lépett Justin Bieber édesanyjával, Pattie Mallette-tel, és egy atlantai látogatás után rábeszélte őket, költözzenek az USA-ba. „Semmi sem állította meg – mindenkivel kapcsolatba lépett a szülővárosomban, hogy elérje, anyám biztosan visszahívja őt” – mondta a Varietynek a most 27 éves Bieber. „Aztán meggyőzte anyukámat, adjon neki egy esélyt, hogy segíthessen elérni a céljaimat, és azóta is vele dolgozom.”
Utólag talán nem tűnik kivételes dolognak, hogy egy vájtfülű menedzser felfedezett egy tehetséges gyereket, de akkoriban még a zeneipar a YouTube-sztárokat egyszerűen nem vette komolyan. „Egy független előadó, aki a YouTube-on a második legnézettebb volt: senki más sem szerződtette volna” – emlékezett vissza Braun, akinek elég hamar igaza lett, lévén Bieber a 2010-es évek egyik legnagyobb sztárja lett, és jelenleg is ő a legtöbb követővel rendelkező popsztár a Twitteren.
Elfoglalni a YouTube-ot
Hamar kiderült az is, Justin Bieber nem egyszeri szerencse volt Braun pályáján. 2012-ben már olyannyira az ő felfedezettjeiről szólt az év, hogy egy ponton kettőjük versenyzett egymással a YouTube-on: ez a verseny aztán nagyon eldőlt Psy és a Gangnam Style javára Carly Rae Jepsen Call Me Babyjével szemben. Persze Psy esetében a felfedezés nem pont azt jelentette, hogy az ismeretlenségből emelte ki a menedzser, hiszen Koreában már igencsak népszerű volt, ám a nyugati világ esetében szükség volt ehhez Braunra is: a menedzser július végén tweetelte ki a videót azzal a megjegyzéssel, hogy „Hogyhogy nem én szerződtettem ezt a srácot?”
Azt persze nem árulta el, hogy akkor már felvette a kapcsolatot Psy menedzsmentjével, de Braun tweetje is kellett hozzá, hogy felfigyeljen a Gangnam Style-ra előbb az amerikai celebvilág, majd nyomában a média, és pár hét leforgása alatt a Gangnam Style vicces YouTube-szenzációból valódi popslágerré vált. Addigra Braun már szerződtette a koreai énekest, és a videó meg sem állt az egymilliárd megtekintésig (az első ilyen volt a YouTube-on, ahol természetesen a legnézettebb is lett, pont egy Bieber-videót lehagyva). És ma már arra sem emlékszik mindenki, hogy a már említett Carly Rae Jepsen is a Twitteren vált először népszerűvé, miután Justin Bieber posztolt egy videót arról, ahogy neves barátaival tátognak és táncolnak a dalra. Ezt követően szerződtette az énekesnőt Braun, a többi pedig már jött magától.
Menedzser, tanácsadó, barát
Bár Scooter Braun sok-sok sztárral dolgozik együtt, az egyik legnagyobb visszhangot egyértelműen Kanye West kapta közülük, noha az ő esetében Braun ragaszkodik hozzá, hogy ne menedzserként, hanem inkább tanácsadóként hivatkozzanak rá, hiszen Westet „nem lehet menedzselni”. Sőt, egyszer ki is rúgta Braunt, ám kettejük között a mai napig él az üzleti kapcsolat, akárcsak a baráti.
Ez utóbbi pedig kulcsszó Braun esetében, ugyanis a protezsáltjai egybehangzó véleménye szerint ő egyáltalán nem az a karikatúraszerű, a sztárokat dróton rángató popzenei menedzser, mint mondjuk az Elvis Presleyt kordában tartó Tom Parker „ezredes” volt. Mindannyian a barátjukként hivatkoznak Braunra, aki maga azt állítja, az ügyfeleivel való barátság csak még jobban érdekeltté teszi a sikerükben. Éppen ezért nem hajszolja őket és nem keresi a gyors meggazdagodást sem, hanem az ő érdekeiket is nézi, és neki is szerepe volt abban, hogyan lett a 2013-2014-ben teljesen széteső Bieberből a hullámvölgy után nagyobb sztár, mint valaha, vagy hogyan segítette Demi Lovatót és karrierjét a túladagolása után.
Esszéket tudnék írni arról a barátról, nagy testvérről, kihívóról, bátorítóról és még sok minden másról, amit Scooter jelentett nekem
– mondta a Varietynek egy másik énekesnő, Tori Kelly.
Nem minden az üzlet
Dacára annak, hogy Braun milyen imázst ápol saját magáról, mégis csak rosszul jött ki abból a nyilvános konfliktusból, melybe egy sima üzleti húzása torkollott, amikor két évvel ezelőtt megvásárolta Taylor Swift csaknem teljes zenei katalógusát, azaz az első hat albuma maszterfelvételeinek jogait. Ebből valódi háború lett, Swift azzal vádolta, hogy a Kanye Westtel szembeni konfliktusa miatt büntették ezzel, és az énekesnő fanatikus tábora hosszú időn át támadta Braunt, ahol tudta. Utóbbi hiába bizonygatta, hogy semmi személyes oka nem volt erre, kizárólag üzleti megfontolásból döntött így, és ezt alátámasztja, hogy tavaly továbbadta a Swift-albumok jogait, az üzleten pedig 160 millió dollárt nyert.
Sajnálom és elszomorít, hogy Taylor így reagált az ügyletre. (…) Mindaz, ami történt, nagyon zavaros volt, és nem alapult semmi tényszerűségen. Nem tudom, milyen történetet mondtak neki. Többször kértem, hogy üljön le velem, de nem volt hajlandó
– mondta Braun most a Variety portréjában, de azt állítja, sokat tanult az esetből, leginkább azt, hogy meg kell bizonyosodnia róla, hogy egy ügylet minden érintettje ugyanazon az állásponton van.
A politika lehet a végállomás
Már évek óta rebesgetik, csak idő kérdése, hogy Braun – akinek több milliós Twitter és Instagram követő tábora is van, és már 2013-ban a világ száz legbefolyásosabb emberei közé választotta a Time magazin – felcserélje a szórakoztatóipart a politika kedvéért. Négy éve állítólag már megkeresték a demokraták, jelöltesse magát Kalifornia kormányzójának, de akkor azt mondta, még nem végzett az üzleti életben. Ugyanakkor már a többször idézett, három évvel ezelőtti Guardian-interjúban is arról beszélt, a menedzseri tapasztalatai abszolút alkalmassá teszik, hogy a jövőben ténylegesen politizáljon.
Tavaly Kamala Harris, a későbbi alelnök kampányát segítette, ám a friss Variety-interjúban mégis lehűtötte a várakozásokat:
Azon vettem észre magam, hogy egyre kevésbé politikai, és egyre inkább témaorientált lettem. De a tavalyi választásokon jó döntés született, így reménytelibb vagyok az emberiséggel kapcsolatban.
Az amerikai arrogancia helyett közös építkezés
És mit fog jelenteni ez az új HYBE-kapcsolat? „Ez egy lehetőség volt arra, hogy egyik napról a másikra egy világméretű céget hozzunk létre. Ez a szokásos üzlet, de nagyobb tűzerővel” – mondta Braun, aki azt állítja, a koreai cégbirodalom vezetőjével, Bang Si-hyukkal alig beszéltek üzletről, amikor tárgyaltak: „Beszélgettünk az érdeklődési körünkről, meditációról, zenéről, családról, és tényleg barátok lettünk.”
Persze később szóba kerültek az üzleti vonatkozások is:
Beszéltünk arról, hogy sok vállalatnak nem sikerült összehoznia a Keletet és a Nyugatot. Azt hiszem, az amerikai arrogancia volt az oka annak, hogy a múltban kudarcot vallottunk. Azt gondoljuk, hogy mi tudjuk a legjobban, és ennek így kell lennie. Azt mondtam a csapatomnak, hogy ez a kapcsolatokról szól, és arról, hogy alázattal elfogadjuk a tényt, hogy mindannyian partnerek vagyunk. Nem az egóról van szó, hanem arról, hogy mi a helyes, és hogy hosszú távon együtt tudunk építkezni
– ismertette az üzleti filozófiáját.
Braun – aki többször is járt már korábban Szöulban, többek között Psy kiadójaként is – beszélt egyesített szinergiákról és arról, hogy ez az üzlet arról szól, tovább segítsék egymást partnereivel. Vagyis ha Scooter Braun új barátokat szerez, akkor ez rendszerint azt jelenti, ömleni fog a pénz, azaz felkészülhet a világ, hogy rövidesen jön a BTS és Justin Bieber közös dala, és még sok hasonló szinergia egyesülhet a nem túl távoli jövőben.
