Július 6-án, Leos Carax Annette című musicaljének vetítésével kezdetét veszi a 74. cannes-i filmfesztivál. Ennyi biztosnak tűnik, de sok minden más még most is bizonytalan a világ egyik legfontosabb filmfesztiválja körül. Nem tudni, hogyan vizsgáznak majd a koronavírus miatt életbe léptetett biztonsági és egészségügyi intézkedések. Senkinek fogalma sincs arról, felülírja-e az előzetes elképzeléseket a számos helyen, például a Cannes-ba hagyományosan sok filmszakmai látogatót delegáló Egyesült Királyságban rohamosan terjedő delta vírusvariáns. Kétséges, hogy a fesztivál újraéleszti-e a tengerparti városban bezuhant turizmust, és vele együtt a helyi gazdaságot.
Az, hogy mindezek mellett melyik film nyeri a fesztivál fődíját, az Arany Pálmát, jóformán részletkérdés. Pedig erre is érdemes odafigyelnünk, mert A feleségem történetének, Enyedi Ildikó új rendezésének is van erre esélye. Cikkünkben nemcsak azt mutatjuk be, milyen jelentősége van az idei cannes-i fesztiválnak a nemzetközi filmpiac és a Riviéra-parti turizmus szempontjából, hanem a legfontosabb filmbemutatókat is sorra vesszük, különös tekintettel a magyar premierekre.
Jachtos rongyrázás helyett totális nihil
Katasztrófa történt. Azt hiszem, Cannes gazdaságát viselte meg a legjobban a járvány Franciaországban
– nyilatkozta a Variety magazinnak Max Rothman, egy nagy cannes-i szállásközvetítő ügynökség amerikai vezetője júniusban.
A tengerparti városban megtermelt bevétel fele a turizmusból származik. Cannes-nak mindössze 75 ezer állandó lakosa van, de ötszáz étterem működik itt, amelyek a nyaralókból élnek. Csak a filmfesztivál két hete alatt évente 2300 új munkahely létesül, és kétszáz milliós eurós bevétel folyik be a városi kasszába. Ezek a számok jól mutatják, mire gondolt Rothman, amikor a 2020-as fesztivál elmaradását kommentálta.
A tavalyi fesztivál sorsa áprilisban pecsételődött meg, amikor Emmanuel Macron elnök bejelentette, hogy július közepéig semmilyen tömegrendezvényt nem tarthatnak meg Franciaországban. Thierry Fremaux igazgató egészen addig lebegtette, hogy módosított időpontban, bizonyos korlátozások mellett meg tudják-e rendezni a fesztivált, akkor viszont kapitulált. Az őszre nem lett volna értelme áttolni az időpontot, mert addigra már tele volt a fesztiválnaptár: a legnagyobb hasonló események közül a velencei fesztivált az ősz elején, a torontóit néhány héttel később szokták megrendezni.
Fremaux-ék mindenesetre nyilvánosságra hozták, mely filmeket válogatták be a tavalyi versenyprogramba. Ezek egy részét aztán év közben bemutatták – a Még egy kört mindenkinek egészen az Oscar-díjig menetelt –, másokat visszatartottak az idei fesztiválig, így csúszik egy teljes évet Wes Anderson új filmjének, a French Dispatchnek a bemutatója is. Cannes városa pedig kiürült, pontosabban be sem népesült. A nemzetközi filmszakma éves ünnepsége meghiúsult, a vetítéseknek otthont adó fesztiválpalota környékéről apokaliptikus videófelvételek érkeztek. Az úton, ahol egy évvel korábban Leonardo DiCapriót és Brad Pittet hozta a limuzin a Volt egyszer egy… Hollywood premierjére, 2020 májusában a kihalt városba beszabadult vaddisznó röfögött.
Noha Cannes elsősorban a filmfesztiválról híres, valójában a város a franciaországi üzleti célú turizmus második legforgalmasabb célpontja Párizs után. Szórakoztatóipari vásárokat, a világ legnagyobb reklámfilmes fesztiválját, különféle szektorok céges rendezvényeit tartják itt, arról nem is beszélve, hogy a világ leggazdagabb emberei közül jó néhánynak bérelt helye van a város jachtkikötőjében. Ennek a forgalomnak a nagy része kiesett 2020-ban és az idén az év elején. A veszteségeket a belföldi turizmus valamelyest kompenzálta, de Rothman így is azt nyilatkozta, átlagos éves bevételének nagyjából a 99-100 százaléka esett ki tavaly. A 2021-es filmfesztivál senkit nem fog kárpótolni, szépségtapasznál mégis több lehet: sokan a Francia Riviéra turizmusának újraéledését várják tőle, azt, hogy ezután minden visszatér a rendes kerékvágásba.
Filmrajongók egymás hegyén-hátán
A fesztivált július 6. és 17. között tartják meg, ami már a módosított időpont. Hagyományosan májusban rendezik, de hónapokkal ezelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy hiába indult be világszerte 2021 elején az oltási program, a tavaszi dátum az idén sem tartható. Fremaux-ék azonnal bejelentették a júliusi pótidőpontot, ami így is merészségnek számított. Sokan komolyabb összeget tettek volna rá, hogy nyáron sem lehet még tömegrendezvényeket tartani, most viszont úgy néz ki, bejött a szervezők kockázatos döntése.
A filmfesztivál szervezői komoly korlátozásokkal, biztonsági intézkedésekkel készülnek az idei rendezvényre. A fesztiválpalota területére csak oltási igazolással, két napnál nem régebbi PCR- vagy antigénteszttel lehet belépni. Az oltások közül csak az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott típusokat fogadják el, ezért a sok külföldi újságíró és egyéb filmszakmai szereplő, aki, mondjuk, orosz vagy kínai vakcinát kapott, már készülhet is a tesztelésre. Ezt segítendő Cannes városa az elmúlt hónapokban több gyorstesztelő állomást is létesített, és a vírus jelenlétének kimutathatósága miatt a szennyvíz összetételét is folyamatosan mérik. A cannes-i lakosság fele már megkapta legalább az első oltását, június közepétől pedig 12 éves kor felett már bárki jelentkezhet a vakcináért. De minden óvintézkedés mellett is benne van a pakliban, hogy a vírus éppen a fesztivál idejére újra megerősödik, legalábbis a delta variáns terjedése Európa-szerte pont rossz ütemben kapja el a rendezvényt.
Oltások és tesztek ide vagy oda, a fesztiválon továbbra is kötelező lesz maszkot viselni. A szabályozást meg tudjuk érteni, mert Cannes-ban hagyományosan egymás hegyén-hátán nyüzsögnek az emberek. Az újságíróknak és a filmforgalmazóknak is több vetítés zajlik párhuzamosan, viszonylag kis területen belül, a fesztiválpalotában és a környékén.
A problémával a szervezők is tisztában vannak, ezért az idén először sorban állás helyett online kell jegyet foglalni a vetítésekre.
A gond csak az, hogy a fesztivál kezdete előtt egy héttel még nem lehetett tudni, hogyan zajlik majd az online jegyigénylés, érvényesülnek-e valamilyen módon a különböző újságírói jogosultságok (a nagyobb lapok tudósítói hagyományosan magasabb szintű belépőt kapnak, mint a többiek, amivel kevesebbet kell sorban állniuk). Úgy tűnik, az általában is meglehetősen hiányos tájékoztatást nyújtó cannes-i szervezők ezúttal sem törték kezüket-lábukat, hogy elegendő információval lássák el azt a húszezer nemzetközi újságírót – ez a szokásos létszám fele – és a filmvásár résztvevőit, akik akkreditáltak a fesztiválra. Mindez azt jelenti, hogy a pontos protokollról majd csak a helyszínen lehet tudomást szerezni.
Enyeditől Mundruczóig, Verhoeventől Matt Damonig
Egy héttel a kezdés előtt a Cannes-ba készülő filmes újságírók az utazás és a részvétel feltételeit böngészték ahelyett, hogy menetrendet állítottak volna össze maguknak a megnézendő filmekből. Ennek az is az oka, hogy e cikk írásának időpontjában még nincs kész a napi bontás a vetítésekről. Júniusban azért nyilvánosságra hozták a teljes programot, így mi is össze tudjuk foglalni, mely filmekre vagyunk a legkíváncsibbak.
Rögtön a magyar filmekre, természetesen. Enyedi Ildikó régen várt, már 2019-ben leforgatott filmje, A feleségem története az Arany Pálmáért versenyez. A nemrég kijött előzetes alapján gyönyörű kiállítású, veretes szerelmi történetre számíthatunk, a legjobb esetben olyan monumentális melodrámára, mint a Titanic. A Füst Milán regényéből készült film hossza legalábbis megközelíti a Titanicét, közel háromórás a játékidő. Nem baj, mert szép embereket nézhetünk ilyen sokáig, főleg Léa Seydoux-t és Louis Garrelt.
Az idén létrehozott, Cannes Premieres elnevezésű szekcióban mutatják be Mundruczó Kornél Evolúció című rendezését, amit a rendező előző filmje, a Pieces of a Woman „széljegyzeteként” is emlegetnek, de nem igazán érdemes ahhoz viszonyítani. Mundruczó és állandó alkotótársa, Wéber Kata ugyanezzel a címmel már csináltak egy nagyszabású színházi előadást, amit Németországban mutattak be másfél évvel ezelőtt. A Népszava tudósítója azt írta róla:
Egy megtermett, tarfejű ember lép a zuhanyozóterembe. A lábán gumicsizmát hord, a kezében fémvödröt: takarítani jött. Hangosan csattan alkarján a gumikesztyű. Az ujjakat egyenként meghúzza: a hangjuk élesen pattan. Egy darabig még el lehetne ezzel szórakozni, de közben megérkezik a másik két takarító is, és munkához látnak. A megbarnult csempén rétegekben áll a mocsok. A fém kapaszkodókon bordóvá alvadt a vér. A teret betölti Ligeti György Requiemjének első tétele, az Introitus.
A film ebből az előadásból indul ki, emiatt vidám, felhőtlen filmélményre ezúttal sem készülünk, de azért izgatottak vagyunk. További magyar érdekeltségek: Rudolf Olivér diplomafilmje (Fonica M-120) a rövidfilmes Cinéfondation programban versenyez, a DocAlliance dokumentumfilmes díjra pedig, amit a fesztiválon adnak át, Lichter Péter Barokk Feminája is esélyes.
A fő versenyprogram nagy nevei közé tartozik az említett Leos Carax. Filmje, az Annette Adam Driver és Marion Cotillard főszereplésével készült, de semmit nem mernénk róla kijelenteni ezen kívül, illetve, hogy a „műfaja” musical, melynek nemcsak zenéjét, de a forgatókönyvét is a veterán testvérzenekar, a Sparks írta. Carax filmjei rendre teljesen saját nyelvet beszélnek, és valójában semmilyen műfaji sémába nem szoríthatók be. Aki látta legutóbbi nagyjátékfilmjét, az ugyancsak Cannes-ban debütált Holy Motorst, ezt pontosan tudja. Mindenesetre már csak a sztárok miatt is különleges élményre számítunk.
Sztárok lesznek dögivel Wes Anderson French Dispatchében is, aminek a létezéséről a cikkben is említett okok miatt már jó ideje tud minden filmrajongó. Timothée Chalamet, Adrien Brody, Tilda Swinton, Bill Murray, Léa Seydoux, Frances McDormand – nem is soroljuk tovább a neveket, aki ennyitől nem jött izgalomba, azon nem tudunk segíteni. Ha a szereplők negyede megjelenik Cannes-ban, már extázisba jönnek a tudósítók. Apropó, extázis: Paul Verhoeven Benedettájában két apácát fog el a szenvedély egy olasz zárdában, a tizenhetedik században. A tökéletes alapötlet vérmes reményekre ad okot a végeredményt illetően, különösen, ha belegondolunk, hogy Verhoeven előző rendezése, az Elle is az elvárásoknak fittyet hányó, merész film volt.
Mi várható még? A Cannes-ban már díjazott rendezők közül új filmmel jelentkezik többek között a francia Jacques Audiard (Paris, 13th District), az iráni Asghar Farhadi (A Hero) és az olasz Nanni Moretti (Three Floors). Visszatér a thaiföldi Apichatpong Weerasethakul is, hogy az Arany Pálma-nyertes Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire után remélhetőleg ismét meditatív kísérleti filmmel (Memoria) bódítsa el a maszkviseléstől amúgy is kába újságírókat.
Előzetese alapján szintén gyanúsan gagyinak tűnik a Spotlight – Egy nyomozás részleteiért Oscart nyert Tom McCarthy új filmje, a Stillwater, amelyben Matt Damon dühös amerikai kisembert játszik. Damon a tervek szerint a fesztiválra is elkíséri a versenyen kívül műsorra tűzött thrillert.
Számos nagy nevet és izgalmasnak tűnő filmet nem említettünk, itt lehet böngészni a fesztivál teljes programját. Július 6. után pedig a tervek szerint a 24.hu helyszíni tudósítással jelentkezik.
