Tavaly tavasszal a 24.hu cikke nyomán robbant ki botrány a Vígszínházban történt hatalmi visszaélések körül, aminek következményeként Eszenyi Enikő vissza is vonta újabb igazgatói pályázatát. A főváros felügyelőbizottsági vizsgálatot indított az ügyben, amelynek során 71 embert hallgattak meg szóban és írásban. A vizsgálat 2020 szeptemberében lezárult, az eredményeiről azonban azóta sem tudhat semmit a közvélemény, és azok sem, akik részt vettek a meghallgatásokon. Nemrég kiderült, hogy Eszenyi újra rendezni fog, ezúttal Kecskeméten. Hogy ez az eljárás mennyire felel meg az átláthatósági szempontoknak, arról a héten megjelent interjúnkban kérdeztük Gy. Németh Erzsébet kultúráért felelős főpolgármester-helyettest, aki azt mondta, a főváros ennél többet nem tudott tenni az ügyben.
Szerinte ennek egyik oka, hogy a felügyelőbizottság nem joghatóság vagy bűnüldözőszerv, így nem tehet fekete-fehér állításokat nyilvánosan, a másik pedig a személyiségi jogok védelme.
És még ennél is fontosabb, hogy a bizottság elé álló sok ember közül senki sem járult hozzá, hogy nyilvánosságra kerüljenek az ott elhangzottak. Névtelenséget kértek, amit nekünk tiszteletben kell tartanunk
– mondta a DK politikusa az interjúban. A 24.hu Facebook-oldalán azonban a cikk alatt számos érintett cáfolta kommentben ezt az állítást. Lengyel Tamás, Molnár Áron, Péter Kata, Telekes Péter, Herczeg Adrienn, Mészáros Máté egyaránt hangsúlyozta, hogy nem kértek névtelenséget az eljárás során.
ÉN NEM KÉRTEM ANONIMITÁST! Továbbá várjuk a vizsgálat eredményét, amely kimondja, hogy jogos volt az állításunk, miszerint a Vígszínház volt igazgatója verbálisan és fizikálisan abúzálta a munkatársait és visszaélt a hatalmával. Másfél éve várjuk.
– írta például Molnár Áron, aki a kecskeméti hírek kapcsán nemrég azt nyilatkozta, hogy aki Eszenyi Enikővel dolgozik a történtek után, az semmibe veszi az általa elkövetett verbális és fizikai abúzust, és szerinte arcul köpi az áldozatokat. A cikk alatt megszólalókat – Telekes Péter kivételével – telefonon is elértük, és szóban is megerősítették a 24.hu-nak, hogy nem kértek névtelenséget. Lengyel Tamás arról beszélt, hogy hamarosan egy nyilatkozatot is kiadnak ezzel kapcsolatban.
Az általuk cáfolt állításra rákérdeztünk Gy. Németh Erzsébetnél is, aki a következőt válaszolta:
„A Vígszínház felügyelőbizottsága előre egyeztette a meghallgatottakkal a kereteket, nevezetesen azt, hogy a meghallgatások során anonimitást kell biztosítani mindenkinek, ami nemcsak egy – az ügyhöz kapcsolódó – gesztus, hanem jogi kötelezettség is. A felügyelőbizottság tagjai maguk is titoktartást vállaltak, a meghallgatáson készült jegyzőkönyv tartalmát sem a főváros, sem a felügyelőbizottság tagjai nem hozhatják nyilvánosságra. Ugyanakkor az ügy bármely szereplője természetesen továbbra is tájékoztathatja a közvéleményt azokról az eseményekről, amelyeket korábban a felügyelőbizottságnak elmondott. Erről szintén tájékoztatták azokat, akik a meghallgatáson részt vettek.”
Ebben a nyilatkozatban tehát már nem szerepel az az állítás, hogy a résztvevők mindegyike maga kérte volna a névtelenséget. A 24.hu-nak a vizsgálat több résztvevője is elmondta, hogy a meghallgatás előtt kapott emailben tényleg szerepelt annyi, hogy mindenkinek biztosítják az anonimitást, és biztosan van, aki élt is ezzel a lehetőséggel, már csak azért is, mert többen az akkor még Eszenyi igazgatta Vígszínház társulatához tartoztak.
„Nem lehet általánosítani, én a saját nevemben jelentettem ki, hogy névvel, arccal vállaltam a bizottság előtt elmondottakat – főleg, hogy korábban már a televízióban is beszéltem a történtekről” – mondta a 24.hu-nak Péter Kata, aki szerint a fő probléma az, hogy megtörtént másfél éve egy meghallgatás, és azóta sem tudnak arról semmit, mi lett a vizsgálat eredménye.
Szerettük volna, ha megállapítják, hogy igazunk volt, vagy nem volt igazunk. Sejthető, hogy arra jutottak, hogy igazunk volt, mert az eredményeket megismerő jelenlegi igazgató, Rudolf Péter hozott egy elég határozott döntést, hogy Eszenyi Enikő a felújító próbákra sem mehet be. De jó lett volna, ha nem találgatni kell, és ezt kifelé, vagy legalább az érintettek felé is kommunikálják, így bizonyítva, hogy nem maradnak következmények nélkül a visszaélések. Ezt szerettük volna, és szeretnénk is elérni a mai napig
– mondta Péter Kata, és ugyanezt emelte ki Herczeg Adrienn, Lengyel Tamás és Molnár Áron is.
Utóbbi szerint a következmények azért is lennének nagyon fontosak, mert az ügy messze túlmutat a Vígszínház falain, így nem csak az a kérdés, hogy Eszenyi visszamehet-e felújító próbát tartani, vagy sem. Molnár Áron úgy látja, a tét az, hogy 2021 Magyarországán ne lehessen egyszerű boszorkányüldözésként vagy politikai lejáratásként diszkreditálni több mint 70 ember vallomását. Eszenyi fokozatos rehabilitálását szerinte az is jelzi, hogy nemcsak Kecskemétre hívták rendezni, de a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának zsűrijének is tagja lehetett júniusban, melynek művészeti tanácsadója, Balogh Tibor így magyarázta a napokban, miért hívta meg őt a zsűribe:
(…) otrombaság, ami Eszenyi Enikő körül kavarog a Facebook vésztörvényszékén és a különböző intézményi nem-hivatalos népbíróságokon, ahol szintúgy bírósági eljárás nélkül ítélkeznek fölötte, naponta.
Molnár Áron szerint az ilyen megnyilvánulások mélységes dilettantizmusról tanúskodnak, és épp emiatt tartja létfontosságúnak, hogy nyilvánosságra kerüljön a vizsgálat konklúziója. Szerinte egy ilyen hivatalos eredmény igazolhatná, hogy nem egy dühös Facebook-vésztörvényszék ítélkezik, hanem valóban verbális és fizikai abúzus történt a Vígszínházban éveken keresztül Eszenyi Enikő regnálása alatt.
Ennek kimondásához ráadásul szerinte neveket sem kéne említeni, csak a végkövetkeztetést közölni, így a személyiségi jogok megsértése sem merülhetne fel. Amíg viszont ez elmarad, addig Molnár szerint Eszenyit bátran hívhatják rendezni és zsűrizni, Vidnyánszky Attila pedig nyugodtan mondhat olyanokat, hogy csak azért indult lejárató hadjárat Eszenyi ellen, mert nem ment el 2019-es egy tüntetésre.
A tét sokkal nagyobb. Ha Vidnyánszky Attilának vagy a kisvárdai fesztivál válogatójának fontos az, hogy az ő közegében ne történhessen ilyen visszaélés, akkor ne minket cseszegessenek, hanem álljanak ki a megszólalók mellett, és kérjék számon ők is a fővárost, hogy még mindig nem derült ki, történt-e visszaélés
– mondja Molnár, aki szerint a főváros hallgatása azt idézi elő, hogy következmények nélkül lehet hazugnak vagy politikailag motiváltnak bélyegezni azokat, akik felszólaltak a verbális és fizikai abúzus ellen.
