Az eredetileg kitűzött premierhez képest ugyan egyéves csúszással, de a múlt héten végre bemutatták a Jóbarátok: Újra együttet, amelyben tizenhét évvel a kultikus sitcom lezárása után ismét összeült a hat sztár, hogy közösen emlékezzenek a legszebb pillanatokra – és a daliás időkre, amikor még botox nélkül is fiatalnak lehetett tűnni. A nagy találkozástól nyilván senki nem várt mást, mint másfél órányi tömény nosztalgiát, és ezt alapvetően meg is kaptuk, még ha a bugyuta talkshow-formátum és a házigazda, James Corden ezt igyekezett is megnehezíteni az agresszív vidámságával.
Ahogy várható volt, a különleges epizód hatalmas nézettséget hozott az HBO Maxnak, rengetegen voltak kíváncsiak arra, milyen lesz, ha évtizedek után újra belép a híres New York-i lakásba Ross, Rachel, Chandler, Monica, Joey és Phoebe, akarom mondani: David Schwimmer, Jennifer Aniston, Matthew Perry, Courteney Cox, Lisa Kudrow és Matt LeBlanc. Az igazi és a szerepnevek felcserélhetősége jól mutatja, hogy a színészek mennyire összeforrtak a tíz éven át megformált karaktereikkel. Ennek az összefonódásnak pedig megvan a pozitív és a negatív oldala is. Egyrészt ez a sorozat tette őket világhírűvé és a tévézés történetének legjobban fizetett sztárjaivá, akik az utolsó évadokban már epizódonként egymillió dolláros gázsit kaptak, és a mai napig bármikor letarolják egy mémmel az internetet. Másfelől egy ennyire kultikus és hosszan tartó szerep könnyen foglyul is ejtheti az őt megformáló színészt, aki hiába próbálna szabadulni tőle pályája későbbi szakaszában.
A Jóbarátok: Újra együtt persze csak a napos oldalra koncentrált, röviden bemutatva, miként válogatták össze a producerek az akkor még többnyire ismeretlen szereplőgárdát, majd hogy lett a hat figurából popkulturális ikon – először Amerikában, majd az egész világon. Nyilvánvaló, hogy mindannyian rengeteget köszönhetnek a sorozatnak, ám érdemes felidézni, hogy mi történt velük azóta, melyiküknek sikerült kitörnie a skatulyából, és a filmipar sűrűjében maradni a Jóbarátok után is.
David Schwimmer
Ahogy a producerek elmesélik, David Schwimmer volt meg először a csapatból, mert Ross Geller karakterét eleve rá írták. A probléma csak az volt, hogy a Hollywoodban kisebb szerepeket kapó Schwimmer addigra pont kiábrándult a tévézésből, és inkább visszatért tanulmányai helyszínére, Chicagóba, hogy folytassa korábban megkezdett színpadi karrierjét. Merthogy az ő szerepálma korántsem egy reménytelenül romantikus manhattani paleontológus volt, aki állandóan hülyét csinál magából, hanem Hamlet, Lear király vagy épp Jágó. Még gyerekként vett részt Ian McKellen egyik Los Angeles-i Shakespeare-workshopján, ami akkora hatással volt rá, hogy onnantól kezdve csakis színészként tudta elképzelni a jövőjét. Ám a királydrámákról szőtt terveit alaposan keresztülhúzta, hogy végül mégis szerepet vállalt a Jóbarátokban, aminek gigantikus sikere után már mindenki csak Rossként tekintett rá.
Azt hiszem, már túl vagyok rajta, de volt egy időszak, amikor nagyon, nagyon frusztrált, hogy beskatulyáztak egyetlen műfajba és egyetlen figurára. 27 évesen kerültem a Jóbarátokba, ami előtt már egy csomó színpadi munkám volt. De ez mind eltűnt a süllyesztőben. A közönség úgy könyvelt el engem, mint aki már az anyaméhben is szitkomokban szerepelt. Ez tehát bosszantó volt, mintha eltörölte volna minden más képzésemet és szerepemet
– mondta Schwimmer egy tavalyi interjúban, hozzátéve, hogy az öregedéssel együtt megtanulta elfogadni azt a gondolatot is, hogy élete végéig elkíséri ez a szerep. Így mindenekelőtt hálás azért a szakmailag és emberileg lenyűgöző tíz évért, amit a sorozatban töltött. A Jóbarátok után egyből megpróbált új utakon járni: a Duane Hopwood című független drámában ő alakította az alkoholista főhőst, akit a teljes lecsúszás fenyeget a válása után, ám próbál újra talpra állni. A neves kritikus, Roger Ebert „karrier-átformáló” alakításnak nevezte, ám nem lett igaza, a Sundance fesztiválon bemutatkozó film ugyanis messze nem lett elég emlékezetes ahhoz, hogy akár csak egy aprócska lyukat is ejtsen a Jóbarátok-skatulya titánium pajzsán.
Ezek után Schwimmer főleg vígjátékokban szerepelt, ő volt például Melman, a hipochonder zsiráf eredeti hangja a Magadaszkárban, de igazán nagy dobásai nem voltak. Eddigi legnagyobb drámai sikerét az American Crime Story – Az O. J. Simpson-ügy című sorozat hozta meg neki, amelyben O. J. barátját, a lojalitása és lelkiismerete között vívódó Robert Kardashiant formálta meg. Maga a produkció és ő is kifejezetten jó kritikákat kapott, sokan csodálkoztak rá újra, hogy „Jé, Ross ilyet is tud”. Viszont azóta sem sorjáznak a fajsúlyos Shakespeare-szerepek, Schwimmer továbbra is inkább komikusi tehetségét kamatoztatja – például Steven Soderbergh túlbonyolított pénzügyi szatírájában, a Pénzmosóban vagy az angol titkosszolgálatot parodizáló szitkomban, az Intelligence-ben, ami a kritikák alapján nem marad meg mérföldkőként a sorozatok történetében.
Jennifer Aniston
Nem vitás, hogy a hat szereplő közül Jennifer Anistonnak sikerült legjobban kamatoztatnia a Jóbarátokkal nyakukba szakadt ismertséget. Már a Jóbarátok évtizede alatt játszott egy rakás sikeres filmben, a legnagyobbat a Jim Carrey-vel és Morgan Freemannel közös vígjátékkal, a Minden6óval szakított. Aztán jött a Derült égből Polly Ben Stillerrel, majd a Jóbarátok végeztével zökkenőmentesen állt át a filmes karrierre, a 2000-es évek romkomjainak egyik legfoglalkoztatottabb hollywoodi színésznőjévé válva (Azt beszélik, Derült égből szerelem, Marley meg én, Szakíts, ha bírsz, Nem kellesz eléggé, Exférj újratöltve). Tíz éve szexmániás fogorvost játszott a Förtelmes főnökökben, és ekkor készítette első közös filmjét Adam Sandlerrel (Kellékfeleség), akivel tavalyelőtt újra együtt bohóckodtak a Netflix egyik legnagyobb nézettségét összehozó, ám a címéhez méltóan felejthető Gyagyás gyilkosságban.
Ám egy másik streaming-szolgáltatón igazi presztízsdrámában kapott szerepet, ami a #metoo-éra egyik legtöbbet hivatkozott sorozatává vált: az Apple TV+ Morning Show-jában ő alakította a sikeres tévébemondót, aki a szexuális zaklatás és hatalmi visszaélések miatt borítja az asztalt. A Morning Show és Aniston egyaránt dicsérő kritikákat kapott, a színésznő láthatóan be tudta csatornázni a szerepbe minden tapasztalatát a szórakoztatóipar csillogó és kíméletlen oldaláról. Időközben saját produkciós céget alapított, és a főszerep mellett sokszor egyben a producere is a filmjeinek/sorozatainak, ahogy ez a Morning Show-nál is volt.
Courteney Cox
Martha Kauffman és David Crane mindenképp ismeretlen arcokat akart összeválogatni a Jóbarátokba, hogy ezzel is erősítsék a hétköznapiságot, és nehogy egy sztár felborítsa a csapategyensúlyt, mellékszereplővé lefokozva a többieket. Ezért hezitáltak egy kicsit Courteney Coxon, ugyanis ő volt a leghíresebb a hat színész közül. Pedig Cox eredetileg nem is színésznek, hanem építésznek készült, csak akkora sikert aratott egy 1984-es Bruce Springsteen-klipben való táncikálással, hogy meggondolta magát, és a 90-es évek derekára már jó pár tévés szerepen túl volt. Azonban szerencsére ekkor még nem volt akkora sztár, hogy maga alá gyűrje a Jóbarátokat, így a producerek végül be merték válogatni, akiket Cox még arról is meg tudott győzni, hogy ő nem Rachelnek, hanem Monicának lesz tökéletes (eredetileg a másik szerepre castingolták).
A Jóbarátok tehát az ő karrierjét is egészen új szintre emelte, ám a szitkom mellett már egészen korán szerepet kapott egy másik ikonikus franchise-ban is: a slasher horror klasszikusait megidéző és egyben kiforgató Sikolyban alakította a rámenős riportert, Gale Weatherst, aki az eddigi összes folytatásban visszatért, hogy fáradhatatlanul tudósítson a gyilkosságokról. Ez a karakter kitaposott neki egy Monicától független utat, amit aztán a Dirt: A hetilap című sorozatban is kamatoztatott. Ebben egy cinikus pletykalap-szerkesztőt játszott, ám a sorozatot két évad után leállította az FX. Nagyobb sikernek bizonyult a hat évadott megélt Született szinglik, amiben Cox egy elvált, egyedülálló anyát játszik, aki a negyvenes éveiben próbálja megélni a fiatalkorában kimaradt kalandokat. Ebben ráadásul pár epizód erejéig rendezőként is kipróbálhatta magát. Ekkoriban megpróbálkozott egy mozifilm megrendezésével is, ám nem túl nagy sikerrel: a Just before I go 9 százalékon áll a Rotten Tomatoeson, nem csoda, hogy azóta nem erőltette a rendezést. Olyan szintű új dobása pedig színészként sem igazán volt az elmúlt tizenhét évben, ami megközelítette volna a Jóbarátok tarolását (esetleg az lehetett volna ilyen, ha el tudta volna vállalni Susan szerepét a Született feleségekben, amit eredetileg neki szántak). Ezt mutatja, hogy a Jóbarátok-reuinon után a 2022-re beígért Sikoly 5 tűnik a legizgalmasabb projektjének.
Matthew Perry
Annyira akartam a hírnevet, hogy szinte gőz csapott ki a fülemen az erőlködéstől. (…) Vágyod a figyelmet, vágyod a lóvét, és te akarsz a legjobb helyen ülni az étteremben
– mondta Perry egy 2002-es interjúban arról, hogy mi volt a fő motivációja a Jóbarátok előtt. A szitkom sikerével a legvadabb álmai is valóra váltak, ám ez hamar átcsapott rémálomba. Perrynek ugyanis a gyógyszer- és alkoholfüggősége miatt többször is rehabra kellett vonulnia, súlyos étkezési zavarai alakultak ki, és később azt is elárulta, hogy a legkeményebb időszakban három teljes év kiesett az emlékezetéből a Jóbarátok fémjelezte évtizedből. Ennek ellenére neki már a szitkom futamideje alatt is aktív mozis karrierje volt, hol Salma Hayekkel (Bolond szél fúj), hol a morcos Bruce Willisszel (Bérgyilkos a szomszédom 1-2.) élezve a helyzetkomikumot.
A Jóbarátok-finálé után felbukkant még sorozatokban, például Aaron Sorkin Színfalak mögöttjében, amiben egy szkeccsműsor tévés producerét alakította, ám ez lett a sikergyáros Sorkin pályafutásának egyetlen olyan sorozata, amit egy évad után elkaszáltak. Ennél jóval nagyobbat futott a népszerű Férjem védelmében, igaz, ebben Perry abszolút mellékszereplő volt, ugyanakkor meggyőzően hozta a Chandler önmarcangoló karakterétől fényévekre eső, teljes erőből törtető top ügyvédet. Írt magának saját szitkomot is, amiben egy küszködő cégvezetőt játszott, ám a Mr. Sunshine-t annyira nem nézték, hogy az első évad közben leállította az ABC. Ami viszont izgalmasnak ígérkezik, az az idénre beígért Don’t Look Up, A nagy dobást és az Alelnököt rendező Adam McKay fekete komédiája. Ebben másodrangú űrhajósok próbálják felhívni a közvélemény figyelmét, hogy egy Föld felé tartó aszteroida elpusztíthatja az emberiséget, és Perry olyan sztárokkal játszik együtt, mint Jennifer Lawrence, Leonardo DiCaprio, Meryl Streep, Jonah Hill, Timothée Chalamet, Cate Blanchett és Chris Evans.
Lisa Kudrow
Lisa Kudrow a Jóbarátok után egyből saját sorozatot írt magának: a The Comebackben egy kiöregedő, kissé (na jó, nagyon) neurotikus szitkom-sztárt, Valerie-t alakítja, aki kétségbeesetten próbál visszatérni a képernyőre. Öniróniából jeles, de ez nem volt elég arra az HBO-nak, hogy műsoron tartsa a nem túl nagy figyelmet keltő sorozatot (igaz, egy évtizeddel később Kudrow-ék forgathattak hozzá még egy évadot). Kudrow később még egy sorozatot készített, Web-Terápia címen, ami már négy évadot megélt, és főleg az internetes praxisba kezdő pszichológust játszó Kudrow komikusi tehetsége vitte el a hátán. Ezeken kívül feltűnt bestsellerből adaptált thrillerben (A lány a vonaton), gyengécske szilveszteri szatírában (Death to 2020) illetve népszerű/kultikus sorozatokban, mint a Botrány, BoJack Horseman vagy a Netflix Űrhadosztálya, de főleg mellékszerepekben. Jennifer Anistonnal beszélgetve tavaly ki is fejtette, hogy azért szeret vendégeskedni, mert a Jóbarátok óta kötődési problémái vannak minden más sorozattal, leszámítva talán a saját „gyermekeit”, amiknek ő volt a producere is.
Amikor magam hozok létre valamit – ami eddig csak két sorozattal volt így –, akkor azt okénak érzem. Mert körbevesznek azok az emberek, akikkel együtt akartam dolgozni. Lehet, hogy csak kezdek kurvára begolyózni ahogy öregszem. Abszolút lehetséges
– mondta Kudrow, aki láthatóan meghatódott a reunionban, amikor Lady Gaga személyesen köszönte meg, hogy Phoebe-ként a furák és mások védőszentje volt.
Matt LeBlanc
A Jóbarátok: Újra együttben nagy elánnal magyarázták, hogy azért nem készült soha folytatás, mert a mindenki sorsát beteljesítő finálé után nem akarták a karakterek utóéletét megbolygatni. Matt LeBlanc közben csak bólogatott a kanapén ülve, és szép csendben elsunnyogta, hogy azért egy folytatása/spinoff-sorozata lett a Jóbarátoknak, ami a New York után Hollywoodban szerencsét próbáló Joey Tribbiani kalandjait mutatta be. Igaz, nem lett túl sikeres: a Joey rögtön a Jóbarátok lezárása után, 2004-ben indult, ám a második évad közben le is állították a gyenge nézettség miatt – ezzel a kudarccal is bizonyítva, hogy az eredetinek épp a csapat adta a varázsát, amit egy-egy figura önmagában nem tud pótolni.
LeBlanc-nak ezután öt év kihagyás következett, majd 2011-ben tért vissza a képernyőre a Sikersorozat című brit-amerikai szitkomban, ahol ismét a Jóbarátok egyik producerével, David Crane-nel dolgozhatott együtt. Itt saját magát, Matt LeBlanc-t alakította, amint kétségbeesetten megpróbál egy brit sorozat amerikai remake-jében visszatérni. Tehát, akárcsak Perry Színfalak mögöttjében vagy Kudrow The Comebackjében, itt is filmipari öniróniában oldották fel azt a tényt, hogy LeBlanc-ban úgyis mindenki Joey-t látja, ám a Sikersorozat kedvesebb humora jobban bejött a közönségnek, így öt évadot is megélt. Sőt, az önparódia olyan jól sikerült, hogy LeBlanc kapott érte egy Golden Globe-ot is. Azóta még egy szitkomja volt, a Man with the Plan, amiben egy olyan vállalkozót játszik, aki rájön, hogy a gyereknevelésnél nem létezik nagyobb kihívás. A magyar fordítók természetesen itt is biztosra mentek, nehogy valaki lemaradjon róla, hogy „de, hát, itt Joeyról van szó”: a sorozat a hazai képernyőkön a kicsit sem erőltetett Jóapátok címen futott.
