Matiné: hetven év után találkozhatott volna újra Pesten a csecsemőként elszakított ikerpár

A két Lotti Budapesten

A Le Meridienben szállt meg, egy Erzsébet térre néző, negyedik emeleti lakosztályban. Izgatottan lapozgatta a térképet, amelyet az ágyára terített ki; alig várta, hogy felfedezze a várost.

Amióta nyugdíjas volt, az utazásoknak élt. Szerencsére még jól bírta fizikailag, sosem fordított hátat sportolói múltjának, minden reggel kocogással kezdte a napot. Gyakran segített a gyerekeinek az unokákkal. Idősebbik lánya és a fia San Joséban maradt, csak a kisebbik lánya költözött a keleti partra. Jimmyt, a férjét egy éve veszítette el. Az autójában kapott szívrohamot, és bár volt annyi lélekjelenléte, hogy félreálljon, a mentők már csak az élettelen testét tudták kiemelni a sötétkék Buickból.

Fájdaloműzőnek megmaradtak az utazások. Egy karibi hajóút után döntött úgy, hogy legközelebb Európa felé veszi az irányt. Nem volt kérdés, hogy Közép-Európát is útba ejti, de mindenekelőtt Magyarországot, ahol született.

– Nem kell miattam aggódnotok – mondta a gyerekeinek –, én hazamegyek oda…

Budapestről nem lehetett emléke, Hajdúszoboszlóról is csak néhány megsárgult fényképet őrzött, amit örökbe fogadó szülei hála istennek magukkal vittek az emigrációba. Bár nem ismerhette őt, a fényképekre nézve mégis átérezte vér szerinti édesanyja fájdalmát: milyen szörnyen nehéz lehetett azt a döntést meghoznia… De nem volt más választása, ’48-ban két újszülöttel egyedül maradni maga volt a sorscsapás. Ann-nek a nevelőszülei mesélték el már Amerikában a történetet. Magyarul mesélték, hogy ne felejtse el az anyanyelvét.

*

Csütörtökönként általában Varga főorvoséknál takarított, de ezen a májusi reggelen Zsuzsa erős derékfájásra ébredt. Gyorsan összeütött magának egy szalonnás rántottát két tojásból. Ottónak is szívesen csinált volna, de képtelen volt a férjét kirángatni az ágyából. Nem maradt más választása, le kellett mondania a takarítást, és ezzel elbúcsúzhatott aznapra hétezer-kétszáz adómentes forinttól is. Bekapott egy szem ibuprofent, hogy legalább az otthoni teendőit elláthassa.

A nyugdíj mellett megtartotta a házfelügyelői állást, már csak a lakás miatt is. Sikerült ugyan összespórolniuk a pénzt egy saját ingatlanra, de azt a gyerekeknek adták, az ő problémájukat pedig a szolgálati lakás oldotta meg. A férjét, ahogy elérte a törvényes korhatárt, nyugdíjazta a Főkert, azóta viszont Ottó ledöntött napi két liter bort. Hogy minél kevesebbet legyenek kettesben, Zsuzsa délelőttönként takarítani járt.

Sosem volt könnyű, jutott eszébe, ahogy tenyeréből a szájába dobta a tablettát, és vizet kortyolt rá.

A szülés után özvegyen maradt édesanyja egy komfort nélküli lakásban nevelte fel őt. Takarítást és időnként gyári segédmunkát vállalt a kicsi gyerek mellett, ebből próbálta fenntartani megfogyatkozott családjukat. Közben folyamatosan küszködött a lelkiismeret-furdalásával. „Igen, volt egy testvéred, aki éppen úgy nézett ki, mint te.” Ezt a mondatot sosem felejti el, és mindig hallja hozzá az anyja hangját. „Be kellett őt adnom az intézetbe. Nem tehettem mást.”

*

Kellemes májusi idő volt, a szállodaszoba résnyire nyitott billenőablakán át langyos szél fújdogált. Ann becsomagolta jól kipárnázott, cipzáras válltáskájába a vízszűrős ivókulacs, a pénztárca, az útlevél és a nedves kéztörlő mellé a térképet is, és még a digitális fényképezőgép is befért. Bár a mobiltelefon kamerája is tudott mindent, hobbifotósként ragaszkodott a régi Nikonjához. Egy kis útiszótár is volt vele, mert a nyelv, amelyet akcentussal egészen jól beszélt, annyit változott az évtizedek alatt, hogy nem ártott hozzá egy kis segítség. Szerette egy-egy országban úgy tölteni az időt, mint a helyiek. A városokban sosem ült taxiba, nem az útikönyvek által ajánlott elegáns éttermeket választotta, hanem buszra szállt, és felkutatta az eldugott kisvendéglőket, ahová az ott élők jártak. A bőséges büféreggeli után lesétált a Deák téri aluljáróba, hogy váltson egy napijegyet, majd nyakába vette a várost. Kedvenc halványzöld Tommy Hilfiger ruháját viselte, ez volt a legkényelmesebb, hozzá új, fekete New Balance sportcipőjébe bújt, amit az átszállásnál vett az amszterdami repülőtéren, hogy kímélje a lábát és a gerincét, mert mostanában néha elővette a derékfájás. Elsétált az Astoria felé – közben minden üzlet nevét elolvasta, mint valami kisgyerek, aki most tanulta meg a betűket –, egészen a hetes busz megállójáig.

*

Nem használt a tabletta. Úgy döntött, kér egy injekciót, különben várható volt, hogy napokig nem tud majd dolgozni. Hosszasan hívogatta a kerületi szakrendelőt, mire végre felvette egy undok nő, aki unottan kapcsolta a reumatológiát. Szerencse, hogy az az orvos rendelt, akihez régóta járt, így az állapotára való tekintettel soron kívül fogadták.

Indulás előtt még előkészítette az ebédet Ottónak, mert biztos volt benne, hogy a férje nem kel fel délig. Szerencse, hogy tegnap megfőzte a rakott kelt, és a maradékot a hűtőbe tette, ilyen derékkal a főzés sem menne ma.

Átfutott az agyán, hogy taxiba ül, de ahhoz hozzá kellett volna nyúlnia a dugipénzéhez, márpedig ezt nem engedhette meg magának.

Indulás előtt azt a halványzöld Tommy Hilfiger ruhát vette fel, amire a márkás használt amerikai árut kínáló körúti turkálóban akadt rá. Ezt egyebek közt azokra az alkalmakra tartogatta, ha orvoshoz készült – nézzen ki legalább ilyenkor tisztességesen. Belebújt a fekete, drága cipőbe, amit a fiától kapott karácsonyra, hogy legalább ebben ne fájjon a kalapácsujja és a dereka.

Metróval ment a Ferenciek teréig, ott várta a hetes buszt, ami elvitte a rendelőig. Leült a padra, mert az ácsorgást most sehogyan sem bírta. Akkor ocsúdott csak fel, amikor egy hatalmas George Clooney-kép gördült a szeme elé: kapszulás kávét reklámozott a hetes busz oldala. Az első ajtón húzódzkodott fel nagy nehezen, lássa a sofőr, hogy lassabban megy neki. Szerencsére türelmes buszvezetőt fogott ki, és különben sem vele foglalkozott, már a mögötte felszállókra figyelt. Felszabadult az első dupla ülés, az asszony rögtön le is ült, táskáját az ölébe vette, és megkönnyebbült sóhajjal nézett ki az ablakon.

*

Ann a forgalmas megállóban ácsorgott az Astorián. Várta a buszt, hogy eljusson a Keleti pályaudvarhoz. Kinézett egy közeli bevásárlóközpontot, utána a Rosenstein Vendéglőben tervezte elkölteni ebédjét, amit a taxisofőr ajánlott neki úton befele a repülőtérről. A taxis afféle önjelölt idegenvezetőként osztotta a tippeket az asszonynak, így hamar összeállt a fejében a budapesti program. A megállóban egy fiatal nő igyekezett megfegyelmezni csintalan ikerfiait. Közben befutott a hetes. Ismerős arcot látott a busz oldalán. George Clooney az egyik nagy kedvence volt, sok filmjét látta. Már éppen szállt volna fel, amikor rádöbbent, hogy elmaradt a szokásos reggeli kocogás. Szép az idő is, hát járok egyet legalább, gondolta, és elindult gyalog a Blaha Lujza tér irányába.

***

#lovecouple

– Szerelmes vagyok! – állt a párja elé Bálint.

– Jaj, de cuki vagy, szívem, én is! Imádlak, tudod, hogy mennyire, cukorborsóm! – válaszolta a lány, és átkarolta a fiatal férfi nyakát.

– Fanni, én másba vagyok szerelmes. Mást szeretek, érted? – vágta az arcába Bálint kijózanítóan.

– Tessék? – kérdezte Fanni, és lefejtette a karját Bálintról.

– Sajnálom, ez van. Tudod, hogy nem szeretek fájdalmat okozni, de nem akarok tovább titkolózni. Van valakim, és mivel intelligens nőnek tartalak, szeretném, ha békében, barátságban válnának el az útjaink – mondta fel a szakítások kézikönyvének első fejezetét a fiú.

– Bálint, baszd meg! Mégis hogyan? Négyszázhuszonnyolcezer követőnk van Instán, mi vagyunk a @lovecouplehungary, mindent arra tettünk fel, hogy az egész ország bennünk látja az ideális szerelmespárt! – csattant fel Fanni, és gyöngyberakású műkörmeivel idegesen kopogni kezdett az ebédlőasztalon.

– Nézd, tudom, hogy nehéz ez most neked, és hidd el, nekem sem könnyű. De meghoztam a döntést, még ma elköltözöm – tartott ki Bálint.

– És ezt hogy képzelted? Kiírjuk, hogy #divorce? Vagy hogy #breakup? Épp most írtunk alá egy szerződést egy kozmetikai céggel, hogy mi leszünk az arcai két éven keresztül. Te a férfiszortiment márkanagykövete leszel, velem pedig a női kollekciót akarják eladni. Még a fotóm is rajta lesz a flakonokon. Kedden volt a fotózás Nánási Palival. Styling Lakatos Márk, vágod? És szerintem elég jól sikerült a castingunk a Nyerő párosban is. Buknád a tévés szereplést? – tombolt a lány.

– Fanni, értsd meg, hogy vége! Tovább kell lépnünk, még ha ez áldozatokkal jár is – őrizte meg irritáló nyugalmát a fiú, és elővette sárga bőröndjét a gardróbszekrényből, amelyet a Menedzsershoptól kaptak két évvel korábban három Insta-posztért, egy Facebook-live-ért és egy YouTube-videóért.

Fanni idegesen rántotta ki az íróasztal fiókját, és a szőnyegre borította a tartalmát. A kupac tetejéről nejlondossziékba bújtatott iratokat kapott fel, majd egyesével a férfihoz vagdosta őket. Félig kiabálva, félig sírva sorolta:

– Kéthetes üdülés a Seychelle-szigeteken ötcsillagos all inclusive ellátással, jet-ski-használattal, autóbérléssel és négyszáz euró költőpénzzel, utazás premium economy osztályon személyenként harminc kilogrammnyi poggyásszal, mindez hat Insta-posztért, három élő bejelentkezésért és egy összefoglaló YouTube-videóért! Mehet a kukába? – kérdezte cinikusan. – Korlátlan fogyasztás a budai oldal legmenőbb éttermében két hónapon keresztül három Insta-sztoriért, két posztért és három TikTok-videóért! Lemondasz erről is? – adta a lazát egy vállrándítással. – Egy metálzöld Mini Cooper Cabrio egyéves használata heti egy Facebook- és Insta-posztért és havi két Insta-sztoriért – akarsz inkább busszal járni, mint a szegények? – vágta Bálinthoz az utolsó paksamétát is a lány.

– Ezeket a szerződéseket fel is lehet bontani. Kérlek, ne tedd nehezebbé ezt az egészet! – válaszolta továbbra is higgadtan a fiú.

– Nehezebbé? Én teszem nehezebbé? – kerekedett el Fanni szeme, és az ujján csillogó briliánsgyűrűre mutatott. – Mégis ki ígérte, hogy feleségül vesz? Ki adta ezt a gyűrűt? – horkant fel újra.

– Fanni, a gyűrűket egy háromszázhatvan fokos integrált marketingkampány keretében kaptuk az Ekszerplaza.hu-tól, ne csinálj úgy, mintha elfelejtetted volna. Én nem ígértem neked örök hűséget, mi együtt ígértünk hároméves exkluzivitást az ékszerszektorra a cégnek. Ez májusban úgyis lejárna, szóval ez tényleg a legkisebb probléma most – kezdte elveszíteni eddig jól őrzött birkatürelmét a férfi, és egyforma fekete Calvin Klein bokszeralsóit egy kézmozdulattal seperte a polcról a bőröndbe.

– És mégis hogyan képzelted ezt? Majd bejelentjük egy live-ban, hogy ennyi volt? A #lovecouple helyett jön a #iamsingle? És mi lesz az adminjoggal? Gondolkodtál te egy pillanatig is, mielőtt elém álltál volna ezzel a baromsággal? Ha elfelejtetted volna, jövő kedden van találkozónk a nyereményjátékon győztes követőinkkel. Vissza is igazoltad a Google-meghívót, ne tagadd le! Oda hogy megyünk? Külön? – folytatta a magas cén Fanni.

– Miért nem vagy képes felfogni, hogy engem ezek már nem érdekelnek? Hidegen hagynak a szerződések, a követők, a hashtagek, a lájkok, a megosztások és ez az egész. És hidegen hagysz te is. Egyszerűen szeretnék kisétálni az ajtón, és nem szeretnék visszajönni soha többé – magyarázta Bálint. – Unom már ezt a szánalmas cirkuszt! Hagyj elmenni! – csapta le a telepakolt bőrönd fedelét, a kofferrel meg egy hatalmas kék IKEA-szatyorral az előszoba felé vette az irányt. – A többi cuccomért majd elküldök valakit. Helló! – vetette oda félvállról, és lenyomta a kilincset.

– És mégis ki a te kis kurvád? Ki az, aki miatt le tudsz mondani rólam és a @lovecouplehungaryról? – kiáltotta utána gunyorosan Fanni.

– Ne beszélj így, kérlek! Már csak azért se, mert a szerelmem a testvéred, Luca – mondta Bálint a lány tekintetét kerülve.

– Luca? A húgom, Luca? Mekkora egy idióta lúzer vagy! Neki még ezerkétszáz nyomorult követője sincs! – visította Fanni, és becsapta az ajtót.

Rényi Ádám: Osztálytalálkozó

21. Század Kiadó, 2021