Csordás Zoltán
Kultúra ismeretlen budapest

Gyermeksírokkal teli, elfelejtett temető bújik meg a főváros határában

Az elmúlt években épült pesthidegkúti házaktól alig néhány lépésnyire álló sírkertet mindössze tizenhárom évig használták.

A középkori Gercse helyén, illetve attól nyugatra a XVIII. század hajnalán kialakult Kaltenbrunnen (Hidegkút) a mai Németországból és Ausztriából érkezett telepeseknek köszönhetően néhány évtized alatt nyüzsgő kistelepüléssé vált. Budapest 1873-as megszületése utáni évtizedekben a lakosság nemzetiségi aránya egyre gyorsabban átalakult, hiszen a kertvárosba vágyók itt építettek maguknak békés otthonokat – az 1900-as népszámlálási adatok szerint még 88 százalékban német nemzetiségű településen 1910-ban már csak 77, 1920-ban 57, 1930-ban pedig alig húsz százalék volt a német anyanyelvűek aránya.

Az ekkor már közel hat és félezres község addigra kinőtte a temetőjét (ennek helyét ma a Mosbach park foglalja el), az elöljáróságot pedig már 1928 óta foglalkoztatta egy új temető megnyitásának gondolata, aminek leendő helyében gyorsan meg is egyeztek: a Solymár felé vezető út melletti területet szemelték ki erre a célra, hiszen úgy gondolták, hogy

a község nem abba az irányba fog tovább nőni, így a sírkert létezését a következő évtizedekben semmi sem fenyegetheti.

A Pesthidegkúti Helytörténeti Kör által létrehozott Hidegkúti Históriák szerint megkezdődtek a tárgyalások a területet kézben tartó Vári Szabó Elemérrel, 1933-ban pedig megvásárolták a mai Temető és Véka utcák találkozásánál lévő, hét holdnál valamivel nagyobb területet, de a sírkert nem tudott azonnal megnyitni.

Google Earth A környéken élők jó része talán nem is tudja, hogy néhány lépésnyire él egy temetőtől.

Ennek oka a megyei tiszti főorvos által meghatározott szigorú szabályrendszer volt, aminek betartását a főszolgabírói hivatal ellenőrizte. Az engedély végül 1936-ban érkezett meg, a zsidóknak külön parcellát biztosító sírkert kialakítása azonban a háború végéig húzódott, hiszen a tereprendezési és szabályozási terveket, az úthálózatot, a ravatalozót és a temetőőri lakást is megálmodó pesthidegkúti mérnök, Merényi Ferenc rajzai csak lassan váltak valósággá:

a ravatalozó 1943-ban készült el, az egyszobás, komfortos temetőőri lakásba pedig csak 1944 nyarán költözhetett be a temetőőri és sírásói feladatokat ellátó Schefcsik Márton.

A temető kapuját 1940 óta a helyi szobrászművész, Geörcs Lajos két méter magas, Krisztust a kereszten ábrázoló munkája jelezte, a temetések viszont már a működési engedély megérkezése után azonnal, 1936-ban megkezdődtek. Alig egy évtized után a sírkertet azonban lezárták, mégpedig az 1949. évi XXXVI. törvényre hivatkozva, amelynek értelmében a következő év első napján megszületett a hét megyei jogú várost, illetve tizenhat nagyközséget – köztük Pesthidegkútot – magába olvasztó Nagy-Budapest.

A bővítést előkészítő intézkedések egyikeként a fővároshoz csatolandó települések temetői már 1949-ben a Fővárosi Községi Temetkezési Vállalat kezelésébe kerültek, a cégnek pedig lehetősége nyílt eldönteni, továbbra is üzemeltetik-e azokat, vagy megindítják a felszámolásukat.

A Véka utca mentén az előbbire került sor – olvasható a Hidegkúti Históriák oldalán, ami arról is beszámol, hogy a határozat szerint nem csak a köztemető ingó- és ingatlanvagyonát veszik át, de

a lezárt temetőt harminc évvel az utolsó temetés után kiürítik, kivéve, ha a hozzátartozók külön kérvényben kérik majd a családtagjaik sírjainak megmaradását.

Pesthidegkútnak azóta sincs saját temetője – bár az ezredforduló óta küzdenek azért, hogy legalább saját urnatemetőjük legyen –, így a Helytörténeti Kör néhány évvel ezelőtt küzdött az elhagyatott sírkert maradványainak megtartásáért: 2013 tavaszán kereshető formában dokumentálták is az ott felfedezett sírokat (mivel az elhunytak névsorát tartalmazó főkönyvek, illetve a fontos dokumentumok 1949 óta eltűntek), sőt, azt is elérték, hogy a II. kerületi önkormányzat megtisztítsa a területet. A munkák részeként a ravatalozót lebontották, de előkerült egy mély kút, sőt, Geörcs Krisztusa is megközelíthetővé vált.

A százegy felirat közül sok csecsemőknek vagy alig néhány évesen elhunyt kisgyerekeknek állít emléket, a kőtáblák egyikén pedig meglepő módon a Deutscher Soldat, azaz német katona felirat olvasható.

A sírkertet néhány nappal ezelőtt az Aranyrajzszög-díjas tervezőgrafikus és egyetemi oktató Csordás Zoltán járta végig, akinek fotóin keresztül a város történetének egy kevesek által ismert epizódját ismerhetjük meg:

Galéria

Gyermeksírokkal teli, elfelejtett temető bújik meg a főváros határában

Gyermeksírokkal teli, elfelejtett temető bújik meg a főváros határában

Fotó megosztása:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.