Az újjászületésre váró Blaha Lujza tér szélén álló, a város első kőmozijának helyén épült Corvin Áruház a két világháború közti időszak, majd a szocializmus legnépszerűbb budapesti üzletháza – nyugodtan mondhatjuk, ősplázája – volt, hiszen az 1926-ban átadott, Reiss Zoltán (1877-1945) terveit dicsérő díszes palotában az ember mindent megkaphatott, amire szüksége volt.
A kalandos sorsú épület fordulatokkal teli történetét összefoglaló korábbi cikkünkből kiderül, hogy a kis híján már megnyitása előtt megbuktatott – jókora felhördülést okozott ugyanis, hogy a müncheni építtető egy bécsi lapban keresett alkalmazottakat, nem Budapesten – vállalkozás saját kora legfényűzőbb, számos részletében bankpalotákra vagy nívós középületekre emlékeztető központját építette fel, belső terében egy kétszintes, üvegtetős csarnokkal, illetve szobrok és domborművek tömegével.
Az első magyar üzletközpontként létrejött, mozgólépcsőnek elsőként (1931) otthont adó Corvinban a betérők nemcsak egy üzlettel, hanem tucatnyival találkozhattak, ez a sokszínűség, az álomszerű kirakatok, illetve az országhatárokon belül bárkinek ingyenesen kiküldött katalógusok pedig gyorsan meghozták a sikert.
A szárnyalást Budapest ostroma sem tudta megállítani: az orgazdáktól visszavásárolt árukészlettel már 1945 márciusában visszatért az élet a falak közé.
Az 1948-1952 közt a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal által irányított, de már felújításra szoruló áruházban kisebb javítások ugyan történtek, a sebek az 1956-os forradalom napjaiban azonban csak még mélyebbé váltak. A helyreállítást még egy évtizeden át halogatták, 1966-ban az Országos Áruházi Vállalat (1967-től Centrum Áruházak) azonban az utolsó pillanatban felismerte:
A teljes bezárás szóba sem került, hiszen az áruház a két éven át tartó munkálatok alatt akkora bevételkiesést szenvedett volna el, amit nem engedhetett meg magának, így a legegyszerűbb megoldás mellett döntöttek: egy Batka István által tervezett alumíniumborítást helyeztek a főhomlokzatra, ami ötvenegy éven át takarta az épületet.
Eközben történt egy és más: az 1996-tól sorra nyíló plázák lassan megfojtották a Corvint, aminek a tér felé néző terei 2006-ban már egy szupermarketnek, egy könyvesboltnak, illetve egy kínai érdekeltségű áruháznak adtak otthont, míg az épület többi részébe különböző közösségi és kulturális központok költöztek. A 2003-ban védettséget kapott tömböt utóbbiak 2017-ben hagyták el, hiszen a tulajdonos irodákká kívánta alakítani az általuk használt tereket, sőt teljes felújításban gondolkodott.
2018 májusában az épület képét meghatározó alumíniumburkolat már húsz évvel korábban is dédelgetett lebontására is sor került, és feltűntek a fél évszázad a nem látott, kopott épületdíszek, illetve az utóbbi évtizedek munkálatainak (főleg ablakok elfalazásának) nyomai.
A Corvin Áruház Ingatlanhasznosító Kft. akkor úgy nyilatkozott, hogy a 300 milliós, csak a homlokzatfelújításra fordítható állami támogatás mellett saját zsebből felújítják a homlokzatokat, sőt a homlokzati nyílászárók esedékes cseréjét, illetve a tető felújítását és szigetelését is megoldják, 2019 végére pedig a bérlők már egy megújult épületbe költözhetnek.
Ez mostanáig sem történt meg, sőt az ügyről semmilyen fejlemény sem látott napvilágot az elmúlt két évben. A csendet most a VIII. kerület polgármestere, Pikó András törte meg, aki február 6-án egy, a Facebookon közzétett videójában elmondta:
Az Építészfórum a befektetőt is megkérdezte a témában, hogy kiderüljön, pontosan mi fog történni a következő egy-másfél évben. Balogh Olivér válaszában elmondta, hogy a járókelők számára is látható munkák tavasszal indulnak, a műemléki védettségű elemek restaurálása és megtartása mellett, a leendő bérlők érdekében pedig néhány változás várható:
Többek között teljes külső és belső nyílászáró cserét fogunk végrehajtani, az épület elektromos rendszerét teljesen megújítjuk és modern, környezetbarát gépészeti rendszereket fogunk beépíteni. Ezeken kívül számos modernizációs munkát fogunk még elvégezni az épületen (új lifteket, teljes belsőépítészeti felújítást, modern hő- és vízszigetelést). A tervek szerint kereskedelmi és iroda funkció biztosan lesz az épületben, amelyhez kapcsolódna a belső udvarok teljes felújítása, hőszigetelése, a lapos tetők felújítása, hő- és vízszigetelése, illetve a Stáhly utcai tetőszerkezet felújítása.
A projektben dolgozó építészek nevére is fény derült: a külső homlokzatok helyreállítását az M-Teampannon Építész és Mérnöki Iroda tervei alapján végzik, a belső rekonstrukció irányát pedig Orning Olivér szabta meg.
Az iroda neve jól cseng a szakmában, hiszen a Magyar Zene Házát tervező Sou Fujimoto magyarországi partnereként a Liget-projektben is résztvevő M-Teampannonhoz olyan munkák kötődnek, mint az MTA Humán Tudományok Kutatóháza (2013-2017), a CEU Nádor utcai campusfejlesztése (vezető tervező: O’Donnell + Tuomey Ltd., 2011-2016), az Erzsébet híd pesti hídfőjénél álló Piarista Központ rekonstrukciója (2006-2011), a MOM Művelődési Központjának felújítása (2011), a SOTE Oktatási és Kutatási Központja (2008), illetve az Erzsébet téri egykori MÁVAUT-pályaudvar dizájnközponttá való alakítása (2005-2018).
