A Blaha Lujza térrel az elmúlt ötven évben minden megtörtént, ami megtörténhetett: kedves épületekkel teli térből sivár, zajos betontengerré változott. A Népszínház épületét átvett Nemzeti Színház tömbjének 1965-ös felrobbantása volt az első csepp a pohárban, ezt pedig alig két évvel később követte a Corvin Áruház szocialista áruháztömbbé válása.
A Corvin egyáltalán nem érdemelte ezt a sorsot, hiszen az 1924-1926 közt épült, díszes neoreneszánsz főhomlokzatot kapott áruház tökéletesen illett a város két világháború közti képébe, sőt, új szeleket hozott a magyar kereskedelembe.
A Reiss Zoltán tervei szerint épült, a hamburgi M. J. Emden und Söhne cég által építtetett tömb ugyanis belső terében csodás üvegtetős csarnokot rejtett, homlokzatán pedig Pongrácz Szigfrid (1872-1929) és Beck Ö. Fülöp (1873-1945) plasztikáival, illetve szobraival találkozhattak a vásárlók, akik egy csapásra a felső tízezer elegáns palotáiban érezhették magukat.
Az árak nem idomultak azonban a külcsínhez: az ország első, mai értelemben vett plázájában ugyanis már alapításakor is egy megfizethető árú háztartási bolt, gyorsfényképészet, szőnyegbolt, kávéház, vendéglő és divatáruház is működött, melynek rejtett helységeiben hatvan, munkára kész varrónő szabta a vevőkre a megvásárolt ruhákat.
A Corvin sikerre volt tehát ítélve, de a tulajdonosok egyáltalán nem elégedtek meg ennyivel: 1931-ben itt állították ugyanis üzembe az ország első mozgólépcsőjét, de az épületben divatbemutatóknak és művészeti kiállításoknak is otthont adó termek is helyet kaptak, sőt, délutánonként élőzene mellett vásárolhattak az üzletházba betérők.
Óriási figyelem követte az épp aktuális kollekciók kirakatban való leleplezését is: emberek százai tömörültek a jókora üvegpanelek előtt, hogy az egyszerre aláhulló harminchárom függöny mögött az elsők közt ítélhessék meg a következő évszak pesti divatját.
Az épület kisebb sérülésekkel megúszta a második világháborút, így rövidesen újranyithatott. A Corvint 1948-ban átvette aztán a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal, amely javította a magyar állam által nem helyrehozott károkat, ám az illetékesek 1952-ben rájöttek: nincs szükségük többé az ingatlanra, így annak tulajdonjoga visszaszállt az államra. Így született meg a Budapest Nagyáruház, amivel az 1956-os utcai harcok alkalmával már nem bántak kesztyűs kézzel: a számtalan sebből vérző épületet a következő évtizedben sem javították ki, leszámítva persze a vásárlók zavartalan fogadásához szükséges területeket.
Kezelését 1966-ban az Országos Áruházi Vállalat (a következő évben vették fel a Centrum Áruházak nevet) vette át, amely felismerte, hogy a szükséges felújítások miatt két évre biztosan be kellene zárni a kapukat, ezt azonban a várható bevételkiesés miatt egyáltalán nem engedhették meg maguknak. A kor modern áruházait látva jutott eszükbe az ötlet: mi lenne, ha egyszerűen csak egy könnyű burkolatot szerelnének a tér felőli főhomlokzatra, elrejtve a sebeket a betérők elől?
A terveket kisvártatva kézzelfogható változások követték: 1967-ben, az erre fenntartott költségkeret súlyos megvágása után megszületett a Batka István által tervezett alumíniumburkolat, mely évtizedekre meghatározta a Blaha Lujza tér arcát.
Az egykori domborműveket szerencsére nem távolították el az épületről – ezek közül néhányat az azóta eltelt több mint ötven évben is láthattunk az épület másik három, több ráépítéssel egyre inkább egy bombázás utáni látképre hasonlító oldalán, azt azonban nem tudhattuk, hogy mi történt a főhomlokzattal.
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Egészen mostanáig, hiszen május 23-án, röpke tizenkilenc évnyi álmodozás után – a Skála már 1999-ben ígéretett tett a helyreállításra – végre megkezdődött a luxflex-burkolat bontása, és előbújtak a napfényt 1967 óta nem látott díszek.
Fotók: Vincze Miklós / 24.hu
A Józsefvárosi Önkormányzat ugyanis annak eltávolítására kötelezte a Corvin Áruház jelenlegi tulajdonosát, sőt, 300 milliós kormányzati támogatással hozzá is járult az épület újjászületéséhez. A burkolat bontására kötelező józsefvárosi rendelet 22 milliós bontási költséget vetít előre, így kijelenthetjük, hogy az állam több mint negyedmilliárddal támogatja a városi autópályának is beillő Rákóczi út mellett fekvő épület újjászületését.
Ez az összeg természetesen semmire sem lesz elég, de a Corvin Áruház Ingatlanhasznosító Kft. 2019 végére, jórészt saját zsebből felújítja a tér felőli, valamint a Márkus Emília, a Stáhly, illetve a Somogyi Béla utca felé néző homlokzatokat is, sőt, a homlokzati nyílászárók régóta esedékes cseréjét és a tető felújítását, valamint szigetelését is megoldja.
Ilyen szép lehetne újra, csak épp a kalapos tömeg nélkül
A Világgazdaság cikke szerint új mozgólépcső és liftek is kerülnek az épületbe, sőt, a gépészeti, hűtési és elektromos rendszer is méltó lesz egy XXI. századi fővárosi üzletközponthoz. Reméljük, tényleg így lesz, főleg, hogy 2019 végére a teljes Blaha Lujza tér is megújul – a projektre a fővárosi költségvetésből 1,8 milliárd forintot különítettek el, így a tér újra Budapest egyik élhető közterülete lehet.
