Kultúra

Vasarely és az új, csupa szín város elképzelése

FRANCOIS GUILLOT / AFP
FRANCOIS GUILLOT / AFP
A magyar művész a semmiből kapaszkodott fel Franciaország csúcsára, hogy egy új társadalom megteremtésén dolgozzon a legegyszerűbb geometriai formák segítségével.

1906 közepén, egy elég régi városban született meg az új város egyik legnagyobb propagátora. Vásárhelyi Győző, vagy ahogy ma ismerjük, Viktor Vasarely édesapjától, egy pincértől kapta nevét, aki Csiszár Annával vállalt törvénytelen gyereket.

Vasarely korai életútja pont annyira volt útkereső, mint a munkássága maga. Klasszikus, utcáról felkapaszkodó, autodidakta művészeti iskola volt ez, hiszen a középiskola után gyógyszergyárban dolgozott, ahol plakátokat rajzolt, valamint egy golyóscsapágy-gyárban is ugyanezzel foglalkozott, már valamivel sikeresebben.

Bauhaus

20 éves volt, amikor megragadta a Bauhaus és bekerült a budapesti Műhely Akadémiára, Bortnyik Sándor irányítása alatt. A XX. század egyik legnagyobb hatású művészeti irányvonala rá is jelentős hatással volt, de nem állt meg itt, az 1947-ig végzett munkáját inkább ő is útkeresésként jellemezte. 1930-ban került ki Párizsba, ekkor már autodidakta módon ismerte a kor legnagyobb hatású művészeit. 15 évnyi reklámgrafikusként végzett munka után talált rá az optikai művészetre, vagyis az op-art-ra.

Már a Bahuausban is kifejezetten jelentős volt a magyar befolyás, de az op-art szinte teljesen magyar dominanciájú művészeti ág, amelyben Vasarely egyeduralkodó.

Op-art

A nonfiguratív művészet a legegyszerűbb geometrikus alapformák variálásán alapult, amelyek a mozgás dimenzióját adják a képeknek. Vasarely olyan új ornamentika kialakítását tűzte ki célként, amely jól illett a kor új építészetének vasbeton, acél és üveg elemeihez.

Az ő eszménye a modern, sokszínű város volt, és ehhez szeretett volna méltó környezetet teremteni. Sok progresszió is volt ebben a munkában, hiszen Vasarely pont azért gyártott szitanyomatokat is, hogy minél többen hozzáférhessenek a műveihez. A végső cél egy új társadalom megteremtése volt, amely geometrikus, napfényes, csupa szín új városban él.

Vasarely pályája az ötvenes-hatvanas évek fordulóján volt a csúcson, a Pompidou-korszakban. 59-ben megkapta a francia állampolgárságot, 64-ben pedig már a Guggenheim-díj járt neki, majd egy évvel később a Sao Paulo-i biennálé fődíját nyerte el. 1981-ben választott hazája, Franciaország Becsületrenddel tüntette ki.

Szponzorált tartalom

A cikk a BÁV támogatásával készült.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik