Berlin
A vezércsel című sorozat az ősz talán legkellemesebb sorozatmeglepetése, a kritikák (így a miénk is) egymást felülmúlva dicsérik a versenysakk közegének közönségszórakoztató ábrázolását, a kifinomult karakterábrázolást, a főszerepet játszó Anya-Taylor Joy alakítását, és nem utolsósorban a sorozat lenyűgöző vizuális megjelenését. Az 1950-es és 1960-as években játszódó sorozat „a színeivel és beállításaival finoman elemeli a valóságtól a 60-as évek Kentuckyját, New Yorkját, Párizsát, Mexikóvárosát vagy épp Moszkváját, varázslatos és mégis kissé klausztrofób hangulatot teremtve. A versenyek helyszínét adó ódon szállodai aulák és a sokszor szimmetrikus beállításokban felvett épületpornó akár egy Wes Anderson-filmben is helyet kaphatna” – írtuk a kritikánkban, de hozzátehetnénk a Mad Men világára emlékeztető ruhákat, a nagy gonddal kidolgozott lakásbelsőket és minden egyebet, amitől a sorozatot az átlagosnál jobb nézni.
Míg az utóbbi értelemszerűen a néhány amerikai külső jelenet hátterét adta (leginkább Elizabeth Harmon háza a Kentucky-beli Lexingtonban), az összes külföldi nagyvárost, a szállodákat és egyéb nagyobb épületeket Berlinben kellett megtalálni. A korábban a Felhőatlaszban és a Babilon Berlin sorozatban is dolgozó látványtervezőt, a német Uli Hanischt dicsérő megoldások szinte az összes esetben sikeresnek bizonyultak, néhány olyan alkalommal is, amire nem is gondoltunk volna. Így például a Methuen árvaháznak otthont adó ódon kastély sem Amerikában található, hanem a Berlin melletti Schulzendorf kastélyban vették fel, egyedül az épület tornyát kellett egy kis CGI-kezelésnek alávetni, a mexikóvárosi Aztec Palace Hotelnek pedig a Friedrichstadt-palota adott otthont, és így tovább (lásd a konkrét helyszínekről ezt a cikket). Mindezek pedig legfeljebb azoknak tűnhetett fel, akik nap mint nap látják ezeket az épületeket, a nézők túlnyomó többségének tökéletes maradt az illúzió. (Kivéve a túlszínezett CGI-háttérképeket a moszkvai jelenetekben, melyek inkább meseszerű jelleget kölcsönöztek a látványnak, de ez már nem Berlinen múlott.)
A város ismeretében az persze már kevésbé lehet meglepő, hogy Berlinben számos környék akad, amely elmenne bármelyik egykori szocialista nagyvárosban is, mint ahogy elegáns régi épületekben sincs hiány, ezért a német főváros régóta népszerű forgatási helyszín. Felfedezték a város sokszínűségét korábban is, így például A Bourne-csapda (2004) nagy részét is Berlinben forgatták: Schöneberg kerületben találták meg Amszterdamot, a Leipziger Strasse nagy lakótömbjeinél Moszkvát és így tovább. De alakította Berlin már többször is Londont (például a 80 nap alatt a Föld körülben a Gendarmenmarkt teret alakították át), Párizst vagy éppen a fiktív totalitárius diktatúra országa, az Éhezők viadala Panemjét, melyet a Tempelhof repülőtéren találtak meg a filmesek.
Budapest
Persze nem is kell nagyon továbbmennünk Budapestnél, ha népszerű városdublőrt keresünk: miután az elmúlt évtizedben tényleg önálló iparágként épült ki a filmeseket fogadó infrastruktúra, rengeteg nagy külföldi produkció forgott a magyar fővárosban. A Korda Stúdió honlapján is úgy hirdetik a várost, hogy
Budapestből lehet Amszterdam, Berlin, Buenos Aires, London, Párizs, Bécs vagy Moszkva is,
és nem véletlenül, az elmúlt években tényleg számos filmben viszontláthattunk budapesti utcaképeket és épületeket, igaz, néha eléggé elváltoztatva ahhoz, hogy még a budapestiek se ismerjék fel.
Csak néhány példa a közelmúltból: Az elmeorvos (The Alienist) című sorozatban a 19. század végi New Yorkot alakítja meggyőzően a magyar főváros, a Lónyay utcától kezdve a Szabadság téren át a Szabó Ervin könyvtár központi épületéig; a Jennifer Lawrence főszereplésével készült Vörös verébben Budapestből (és Dunaújvárosból) Moszkva lett (akárcsak például a Die Hard – Drágább, mint az életedben), az Atomszőkében Nyugat- és Kelet-Berlint is játssza, míg Spielberg sikerfilmjében, a Münchenben egyszerre alakítja Rómát, Párizst, Münchent és Londont is, de láthattuk dél-amerikai metropoliszként az Evitában vagy Az izraeli kém című sorozatban (mindkettőben Buenos Aires szerepében, ám az utóbbiban Zürich és Párizs is ideköltözött pár snitt erejéig).
Prága
Budapest legfőbb vetélytársa egyértelműen a cseh főváros, amely nemcsak Közép-Európa, de az egész kontinens egyik legkedveltebb forgatási célpontja, magyar kollégájához hasonlóan. Prága a történelmi belvárosa miatt népszerű a filmesek körében, de természetesen nem hátrány, hogy az eklektikus építészete és a modernebb negyedei komplexebb feladatokra is alkalmassá teszik.
Így aztán Prága alakította a 18. századi Bécset az Amadeusban, a Casino Royale-ben Velencét, Londont és Miamit, az Eurotúrában Londont, Párizst és Amszterdamot is, míg a Mission: Impossible-ben Moszkvát. Különösen kedvelt a második világháborús európai helyszínek felelevenítésében: így játszott német kisvárost a Jojo Nyusziban (bár a fő helyszín a Zatec nevű cseh kisváros volt), a romos Hamburgot Az egy háború margójárában, és a földig rombolt Drezdát Az ötös számú vágóhídban. De ugyancsak elemében van a város, amikor középkori angol (Lovagregény) vagy reneszánsz olasz városokat (Borgiák) kell alakítania, és kedvelik a fantasy sorozatok/filmek is (Carnival Row, vagy Az Idő Kereke című regénysorozatból jelenleg készülő produkció fő forgatási helyszíne is Prága).
Vancouver
Rengeteg amerikai produkció nem engedi meg magának azt a luxust, hogy Európában forgassanak, sőt még az USA városai között utazgatni is túl drága pár jelenet miatt, ilyenkor lép a színre Kanada, mint A vezércselben is láttuk. Az ottani nagyvárosok közül több valóságos iparágat épített erre, de közülük is kiemelkedik Vancouver, mely mára a harmadik legnagyobb filmes központ lett egész Észak-Amerikában, miközben (a cikkben eddig sorolt városokkal ellentétben) maga Vancouver gyakorlatilag sosem látható a saját szerepében. Alakított viszont már a világon mindent: a Mission: Impossible – Fantom protokollban például egy filmben belül Seattle-t, Moszkvát és az indiai Bangalore-t is eljátssza (noha ebben a filmben pont forgattak számos egyéb országban is), míg Az interjúban egyszerre alakítja Phenjant és New Yorkot, de leginkább az amerikai nagyvárosok dublőre.
A hasonló építészet miatt Vancouver Seattle helyett ugrik be a leggyakrabban, de New York, San Francisco, Washington vagy Boston szerepében is láthattuk már számos alkalommal. Jellegtelensége miatt is kedvelt forgatási helyszín, bármilyen tetszőleges amerikai várossal behelyettesíthető belvárosi utcaképei vagy épületei révén jóval többet láttuk ezt a várost már tévében vagy filmben, mint gondolnánk.
Rabat
Marokkó már Hollywood hőskora óta kedvelt forgatási helyszín, az Arábiai Lawrence-től az Aki király akar lenniig számos klasszikus filmet forgattak itt, noha ezek a Közel-Keleten vagy éppen Közép-Ázsiában játszódnak. Az utóbbi évtizedekben pedig a megszaporodó, amerikai részvétellel zajló közel-keleti háborúk még érdekeltebbé tették a filmstúdiókat az ott játszódó filmekben, ám érthető okokból nincs lehetőség Szíriában, Irakban vagy éppen Afganisztánban forgatni, úgyhogy maradt a biztonságos és megfizethető Marokkó. Sőt, az se ritka, hogy amúgy biztonságos országok, mint az Egyesült Arab Emirátusok sem engedélyezik a forgatást politikai okokból.
Tanger, Marrakes és Casablanca is sokszor felbukkan ezért, de a leggyakrabban a főváros, Rabat látható az újabb ilyen filmekben. Az Amerikai mesterlövészben Rabat az iraki Falludzsa helyett ugrott be meggyőzően, a Ridley Scott-féle Hazugságok hálójában jordániai helyszíneket helyettesített, a Zöld zónában pedig Bagdadot alakította. A már említett, Sacha Baron Cohen főszereplésével készült Az izraeli kémben pedig mind az izraeli, mind a szíriai jeleneteket is Marokkóban vették fel (Rabaton kívül Fez és Kenitra városokban), de általában is gyanakodhatunk, hogy a legtöbb újabb sorozatban és filmben látható szíriai vagy iraki helyszínek valójában Marokkót dicsérik, legyen szó A hivatal című francia vagy az idén bemutatott, Baghdad Central című brit sorozatról. Sőt, még ennél is egzotikusabb országokat képes megjeleníteni, mint A Sólyom végveszélyben című filmben, ahol Rabat Szale nevű elővárosa volt a szomáliai helyszín.
Helsinki
Ahogy a közel-keleti forgatásokat megnehezíti a politika, hasonló a helyzet Oroszországgal is, nem beszélve a hidegháború időszakáról, amikor még a Szovjetunió létezett. Az újra fagyos amerikai-orosz viszonyra tekintettel ma is kreatívnak kell lenni a filmeseknek, ha a forgatókönyv mondjuk Moszkvába viszi a szereplőket. Ahogy fentebb láthattuk, Budapest, Prága és Berlin is kedvelt Moszkva-dublőr manapság, ahogy például Belgrád is, ám a hidegháború idején ugye mindhárom a vasfüggöny túloldalára került (még ha Berlin csak részben is), ezért akkor egész vad ötletek is felmerültek: a Doktor Zsivágót például Spanyolországban forgatták, amihez az alkotók egy Canillas nevű, Madrid melletti kisvárosban felhúztak egy Patyomkin Moszkvát is, míg a Tűzróka című filmben Bécs játszotta a szovjet főváros szerepét, kevésbé meggyőzően.
Ezért aztán a hetvenes-nyolcvanas években a legtöbb produkció Helsinki mellett döntött, melyből akkoriban standard filmes Moszkva lett. Először John Huston Levél a Kremlbe című filmjében tűnt fel a finn főváros Moszkvaként, majd sorban jött a többi: a Charles Bronsont is felvonultató Telefon, a Warren Beatty rendezésével és főszereplésével készült Vörösök és a Martin Cruz Smith sikerregényéből készült Gorkij park. Taylor Hackford Halálbalett című filmje pedig egy különösen ügyes megoldással rukkolt elő: egy finn úti filmes stábot megbízott azzal, hogy forgassanak külsőket Leningrádban, ezeket láthatjuk többször is a filmben, amikor azonban a szereplők is ott vannak a képeken, azokat már Helsinkiben vették fel.
Kiemelt kép: Netflix
