Az elmúlt évek során számos, a kereszténység legfontosabb könyvéhez köthető felfedezést hoztak: idén kiderült a kánaániták eredete, egy évvel ezelőtt pedig egy Ószövetségben említett városra, illetve egy várfalra bukkantak, de azt is bizonyították, hogy Jeremiás könyve pontosan írta le a babilóniaiak Jeruzsálemben való pusztítását.
Az új eredmények mellett az elmúlt évtizedekben persze a tévutak sem maradtak el, annyira messzire azonban kevesen merészkedtek, mint a brit Royal Eye Hospital és a Royal College of Surgeons of England kutatóprofesszora, Arnold Sorsby, aki 1958 karácsonya után, a British Medical Journalban megjelent kétoldalas tanulmányában levezette, hogy
Az elméletet alig három héttel később az Országos Találmányi Hivatal havonta kétszer megjelenő újságja, az Újítók Lapja hozta el Magyarországra, és Újítások címet viselő, furcsa ötletek és elméletek egész sorát bemutató egyoldalas körképében számolt be róla röviden, a következő felvezetés után:
Nemcsak manapság és nemcsak minálunk divat az újítás. Már régebben és a világ minden részén gyakoriak voltak és gyakoriak az »újítók«. Aki nem hiszi, olvassa el az alábbiakat.
A néhány soros rövidhír szerint a vízözönt saját építésű bárkáján túlélő Noéról a brit szemorvos azt állította, hogy
ezt pedig az aprokrif iratokra (pszeudoepigrafákra) alapozta, melyekből szerinte egyértelműen látszik a közeli rokonok – így akár testvérek – egymás közti, a bibliai időkben még teljesen elfogadott házassága, ez pedig szoros kapcsolatban áll az albinizmussal.
Az apokrif szövegek a keresztény és a zsidó hagyomány szerint épp úgy szent iratként, illetve isteni kinyilatkoztatásként születtek, mint az Ószövetség vagy az Újszövetség könyvei, a kánonba azonban mégsem kerültek be. Másolásuk ezzel tilossá vált, ennek ellenére azonban számos írás élte túl az elmúlt több mint két évezredet, így Sorsbynak volt miből válogatnia.
Az eredeti tanulmány a szűkszavú magyar cikknél persze jóval aprólékosabban magyarázta el az okot: Matuzsálem, vagy névvel sosem emlegetett felesége eszerint az albinizmus első hordozója volt, Noé pedig fia, Lámek és lánytestvére nászából született,
Az apokrif iratok egyike, Énokh könyve ezt alátámasztani is látszik, hiszen ezt írják az újszülött Noéról:
bőre fehér volt mint a hó és piros, mint a rózsa; haja fehér volt, mint a gyapjú, és hosszú; és a szeme szép volt. Amikor kinyitotta, beragyogta a házat, mint a nap és az egész ház megtelt fénnyel.
A híres holt-tengeri tekercsek két darabja, a görög, etióp, arámi és latin nyelven is töredékekből ismert Jubileumok könyve, illetve az arámi nyelvű Genezis Apokrifon tovább erősíti a gyanút, hiszem szóba kerül bennük, hogy Lámek és felesége testvérek, vagy legalább unokatestvérek voltak, így Noénak mindkét esetben egy-egy megváltozott gént kellett örökölnie.
Röviden az albinizmusról
A melanin nevű festékanyag hiánya okozta veleszületett betegség független a rasszoktól, teljes albinizmus esetén a leggyakrabban látható jegyek – a bőr és haj fehérsége, illetve a szem pirosassága – mellett fényérzékenységgel, illetve számos esetben látáscsökkenéssel jár.
Részleges albinizmus esetén a leggyakoribb változás a bőr szülőkénél világosabb árnyalata, de a betegség járhat egyedül látáscsökkenéssel, vagy a térlátás zavarával is.
A genetikai változások megfelelő fényvédelemmel, illetve kontaktlencsével kezelhetők, ugyanakkor az albínók a nyilvánvaló különbségek miatt a XXI. században is hátrányos megkülönböztetésben részesülnek: néhány afrikai országban balszerencsét jelent találkozni velük, máshol azonban épp szerencsét hoznak, így vadásznak rájuk, hogy szerencsehozó ékszereket készítsenek belőlük – sokan ezért folyamatosan halálos veszélyben élnek.
Az albinizmus az állatvilágban is jelen van: többek közt fókák, zebrák, illetve bálnák esetében is megfigyelték már.
A rövid tanulmánynak már a puszta létezése is furcsa, az azonban még inkább, hogy ez a világ egyik legidősebb orvosi szakfolyóiratában, a Brit Orvosi Kamara által 1840 óta kiadott British Medical Journalban (2014 óta The BMJ) is megjelenhetett.
A történetről a legfontosabb magyar lapokban azóta egyetlen szó sem esett, a Hét című romániai magyar hetilap negyedévente megjelenő ismeretterjesztő melléklete, a TETT azonban 1983-ban még szentelt neki egy passzust – Noé apánk betegsége című cikkében így írt róla:
Arnold Sorsby szerint Noé »apánk« is valódi albinó lehetett. Igen érdekes bibliai magyarázatot talál a recesszív génhordozók családon belüli szerelmére, melynek eredménye lett volna Noé albinizmusa. Forrai Gábor szintén bibliai alapon cáfolja a »Sorsby-hipotézist«, hiszen Noé leszármazottai is jócskán kötöttek rokonházasságot, tehát legalábbis néhányuk szintén albínó kellett volna hogy legyen.
A Bibliában így később még több említésnek kellett volna felbukkannia az albinizmussal kapcsolatban, ez azonban nem történt meg, így a tétel könnyen cáfolhatóvá vált.
