Ha választanom kell egy vígjátékot, amiről pontosan tudom, hogy rettenetesen rossz, mégis, valami érthetetlen okból szórakoztat, akkor alighanem a Tök alsó (Deuce Bigalow: Male Gigolo) kerülne ki győztesen a versenyből. Ez a film ugyanis mesterien vegyíti a legalja vígjátékok legostobább hagyományait a romantikus komédiák történetvezetésével, mindezt pedig olyan túltolt, vulgáris, altesti és buta humorral, amit alapesetben rühellek, itt azonban valamiért működik. Nem meglepő ez a fúziós hangulat, a Tök alsó ugyanis 1999-ben jött ki, amikor a romkom-korszak a csúcson volt, ám már érezhető volt, hogy a trend elindult a raunch-komok irányába (erről a folyamatról itt írtunk bővebben). A film humorát és stílusát pedig egyből megmagyarázza a tény, hogy Adam Sandler a producere.
Főhősünk, a Roy Schneider alakította Deuce, medence-takarítással keresi a kenyerét, így ismeri meg Antoine-t (Oded Fehr), az exkluzív, macsó dzsigolót, férfiprostituáltat, vagy nevezzük bárminek. Antoine-nak az események egy pontján szüksége lesz valakire, aki vigyáz a luxusházra, melyben él, benne féltve őrzött akváriumával, melynek lakóit fejhangon sipítva
Haluci-haluci! Sziamia halamia!
– felkiáltással köszönti rendszeresen, szóval, mondhatni, fontosak neki a halacskák. A házmegőrzés nem megy minden gond nélkül, és hogy a brutális károkat valahogy helyrehozza, Deuce kénytelen maga is belevágni a dzsigoló-bizniszbe, ám vendégei korántsem hétköznapi nők. Közöttük bukkan fel egyszer csak valaki, aki tökéletesebbnek tűnik, mint amiről álmodni mert, de természetesen lesz bonyodalom és dráma, mielőtt minden megoldódik. Ízig-vérig agyament, ZS-kategóriás vígjáték, de mindannyiunknak szüksége van némi agyzsibbasztásra.
