A Magyarországon „politikailag kifogásolható tartalma” miatt néhány évvel később bemutatott, majd elképesztően népszerűvé vált Csillagok háborúja-filmek és folytatásaik számtalan szuper ötletet rejtenek, a különböző tárgyak és járművek ihletőiről azonban csak kevésszer esik szó.
Így van ez az elsőként bemutatott Egy új reményben feltűnő homokfutó bányagép (Sandcrawler) esetében is, ami a Tatuinon élő, magukat leginkább guberálásból fenntartó dzsavák lakhelyeként vonult be a filmtörténetbe.
A Csillagok háborúja-univerzum különböző részeiből összegereblyézett információk szerint a gép eredetileg egy másik bolygón született, és a bányászok által kitermelt anyagok szállítására szolgált, néhány példányuk azonban az először bányászati célra kolonizált Tatuinon is megjelent, majd a dolgozók eltűnése után a barna ruhás lények birtokába került.
A forgatások számtalan részletéről beszámoló kötetek szerint a járművet a NASA tervezte járműprototípusok inspirálták, megálmodói pedig úgy gondolták, mindenképpen öregnek, óriásinak, és igen rozsdásnak kell lennie, egyik végén egy kinyitható rámpával, ami akár menet közben is képes a belső térbe söpörni a gép előtt fekvő hulladékot.
Az 1975. április 5-én megszületett végső formaterv alapján végül a harminchét méter hosszúnak szánt jármű egy huszonhét méteres darabját szállították Angliából Tunéziába, ahol négy napos munkával helyezték a sivatag egy, a legközelebbi településtől közel ötven kilométerre fekvő pontjára.
A lánctalpakon guruló szörnyet
A forgatás és a munkák a líbiai kormány, valamint az 1969 óta hatalmon lévő diktátor, Moammer Kadhafi figyelmét is felkeltették, így megfigyelőket küldtek a közelébe, hogy megbizonyosodjanak róla:
Az első mozifilmben mindenkire nagy hatással lévő óriás ihletadói sokak szerint nem csak a NASA prototípusai, hanem egy, a kor arab építészetétől igen távol eső tuniszi szállodaépület, a Hôtel du Lac lehetett, hiszen az 1970-1973 közt megszületett, az olasz Raffaele Contigiani (1920-2008) tervei szerint a tunéziai kormány megrendelésére épült, fejjel lefelé földbe állított piramist idéző szállodával való hasonlósága megkérdőjelezhetetlennek látszik:
Az egy csapásra az észak-afrikai modern építészet szimbólumává vált brutalista tömb százkilencven vasbeton oszlopra épült, tizedik, azaz legfelső szintje pedig épp kétszer hosszabb folyosót rejt, mint a legalsó.
A négyszáztizenhat szobás szálloda belső terében tökéletesen hozta a világ más pontjain népszerű színvilágot: a padlót borító linóleumburkolaton lépkedve a vendégek barna, narancs, és vörös színekkel találkozhattak.
Tizenhét éves működés után a hotelt 1990-ben privatizálták, állapota pedig gyorsan romlani kezdett, így 2000-ben örökre bezárta a kapuit.
A Tuniszi-tó partja közelében, tehát kimondottan frekventált helyen álló épületet 2013-ban a Libyan Arab Foreign Investment Company (LAFICO), azaz a líbiai kormány külföldi befektetésekbe fektető vállalata vásárolta meg, ami annak következő évben való lebontását tervezte, hiszen a helyére Tunézia legmagasabb, harminc szintes épületét álmodták meg, benne egy ötcsillagos hotellel, irodaterületekkel és bevásárlóközpontokkal.
Az olasz építészek által megálmodott terveket két év alatt szerették volna valóra váltani, de a bontásnak és munkálatoknak azóta sincs semmiféle nyoma, noha a terv 2019-ben újra napirendre került.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a felújítás a projektben részt vevő építészek egyike szerint többe is kerülne a felújítás, mint az új épülettel való helyettesítés, köszönhetően az épület rossz szerkezeti állapotának.
Az észak-afrikai ország épített örökségét védő szervezetek egyike, az Edifices et Memoires persze megpróbálja menteni a menthetőt, hiszen az épület nem csak a brutalizmus egy fontos példája, de egyben az 1956-ban függetlenné vált, a fejlett országokhoz felzárkózni vágyó Tunézia korai szárnypróbálgatásainak egyike is, sőt, a csoport szerint egyértelműen ez ihlette a Csillagok háborúja ikonikus járművét is.
De tényleg így történt? – teszi fel a kérdést a BBC, egyértelmű választ azonban nem tud adni, hiszen Lucas ugyan nyilvánvalóan látta az épületet, mikor Tuniszban járt, így inspirálódhatott általa.
A film számos díszletét, karakterét és fegyverét – így R2D2-t, illetve a féykardot – is életre hívó, majd mindezért a következő évben Oscarral elismert Roger Christian szerint a feltételezés is sértő, hiszen az óriási homokfutót tervező Ralph McQuarrie az első tunéziai út már rég készen volt a végleges rajzaival, azokat pedig az általa a koreai háborúban (1950-1953) látott lánctalpas óriások, a sci-fi hőskorának képregényei és illusztráció, illetve az egy évtizeddel később indult Apollo-program hernyótalpas gépszörnyei – köztük a rakéták a kilövőállásra szállításában segédkező gép ihlették.
McQuarrie ettől függetlenül persze akár a saját karosszékében ülve is találkozhatott a Hôtel du Lac terveivel, főleg, hogy Contigiani már az 1957-es zágrábi nemzetközi vásáron is bemutatott egy hasonlót, sőt, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján számos hasonló épület jelent meg a világban.
