Hetek óta képtelenség távol tartani magunkat a koronavírusos hírektől, hiszen Európában is egyre emelkedik a regisztrált esetek száma – Magyarországon kedden reggel lépte át az ötvenet –, a növekedés végét pedig egyáltalán nem lehet látni.
A főleg az idősekre veszélyes vírus persze távolról sem az első, amivel az emberiségnek meg kell küzdenie. Összegyűjtöttük egy sor korábbi esetet, amelyek a múltban komoly problémákat okoztak, emberi életek tömegét követelve. Ebbe a sorba illeszkedik az egyelőre a korábbi vírusoknál enyhébb tünetekkel járó koronavírus.
A fekete himlő
Az emberiség két fertőző betegséget tudott teljesen felszámolni – ezek egyike a nagyon lassan változó fekete himlő, amit 1980-ra sikerült eltüntetni a világból, az első, egy esetleges újabb esetnél jó szolgálatot tevő gyógyszerét pedig 2018-ban engedélyezték. Az ezt megelőző évezredekben azonban óriási problémákat okozott: Európában 15–20, Amerikában pedig 40–80 százalékos halálozási aránnyal pusztított a hányással és lázzal induló, majd bőrelváltozásokat okozó himlő, de sokszor a túlélői sem épültek fel teljesen.
A leggyakoribb nyom az esetek harmadához társuló vakság volt – ilyen sors jutott Kölcsey Ferencnek is, aki gyerekkorában vesztette el a látását az egyik szemére.
A XVIII. században évi négyszázezer ember életét követelő betegség uralkodók egész sorát sújtotta, veszélye pedig máig sem múlt el teljesen, hiszen a nagyhatalmak a hidegháborúban elsőrendű biológiai fegyverként tekintettek rá, a Szovjetunió széthullása után pedig nyilvánvalóan nem minden ország semmisítette meg a felhalmozott kórokozó-készleteket, melyek egy mesterségesen még erősebbé tett himlőt rejtenek.
A Marburg marburg
Az 1967-ben kísérletek leendő alanyaiként a németországi Marburgba érkező közép-afrikai majmoktól induló, vérzéses lázat okozó megbetegedés harmincegy embert terített le, közülük heten meg is haltak.
Az elmúlt ötven évben több kisebb-nagyobb járványt okozó Marburg marburg 2004–2005-ben ért az eddigi csúcsára: Kongóban, Angolában és Dél-Afrikában 399 embert fertőzött meg, 89 százalékuk – 355 ember – pedig nem élte túl a 40 Celsius-fok feletti lázzal induló tünetsort.
A spanyolnátha
Az 1918 tavaszán Kansasban megjelent, az első világháborúba tartó amerikai csapatoknak köszönhetően hamarosan a teljes európai hadszíntéren feltűnő vírus alig két év alatt három hullámban sújtotta a világot, olyan emberek halálát okozva, mint a festő Egon Schiele, Kaffka Margit, illetve az utolsó magyar király, IV. Károly.
A nem csak az időseket megtámadó, számos esetben vérzéses tüdőgyulladást okozó influenzatípus pontos halálozási aránya, illetve az elhunytak pontos száma máig sem ismert, de a legóvatosabb becslések szerint is legalább 17 millió emberrel végzett, mások azonban 40–50, sőt akár százmillióról beszélnek, így a gyors lefutású pandémia a világ egyik leghalálosabb járványaként vonult be a történelembe.
Az ebola
A Marburghoz hasonlóan vérzéses lázzal, majd a szervek működésének leállásával, illetve a keringési rendszer összeomlásával járó, élő vagy elpusztult denevérekről emberre is átterjedő betegséget 1976-ban, a mai Kongói Demokratikus Köztársaságban (akkor még Zaire) dokumentálták, négy évtizeden át pedig egyáltalán nem volt ellenszere.
Az emiatt 50–90 százalékos halálozási aránnyal járó vírus vakcinája a 2014-es nyugat-afrikai járvány után született meg, így a rettegett ebolát az emberiségnek örökre sikerült legyőznie – feltéve persze, ha a fertőzöttekhez időben elér a gyógyszer.
A Lassa-láz
A ma mindenkit foglalkoztató koronavírus-típussal, a COVID-19-et okozó SARS-CoV-2-vel közel egy időben, az idei év januárjában, Észak-Nigériában indult a világ eddigi legnagyobb Lassa-lázjárványa: a patkányvizelettel és -ürülékkel, valamint a fertőzöttek érintésével és testnedveivel két hónap alatt már legalább 1781 emberhez eljutott betegség a lappangási idő után negyven fok feletti lázat, torok-, fej-, hát- és mellkasi fájdalmakat, rossz esetben belső szervi vérzést, majd eszméletvesztést, illetve halált okoz.
Az 1969-ben felbukkant Lassa a fekete himlőhöz hasonlóan 25–30 százalékos valószínűséggel vakságot okoz, de a gyógyulás után beszédproblémák, illetve akaratlan végtagmozgások is jelentkezhetnek. A vírus harmadik, belső vérzéseket okozó stádiumába a fertőzöttek mindössze egy-két százaléka jut el, a terhes nők közti halálozási arány azonban 95 százalék.
A betegség Nigériában és Libériában pusztít, a vakcináját egyelőre nem találták meg.
A pestis
A magyarul sokáig csoma vagy csuma néven emlegetett, egy baktérium okozta betegség első járványáról közel 2500 évvel ezelőtt születtek feljegyzések, ezt pedig azóta tucatnyi másik követte, még mielőtt 1894-ben felismerték volna a kórokozóját.
A bolhacsípéssel (bubópestis), nyílt sebekkel (szeptikémiás pestis), vagy ritkán cseppfertőzéssel (tüdőpestis) terjedő kórt ma antibiotikumokkal kezelik, a XIV. század derekán azonban erről természetesen még szó sem volt, így a fekete halálként emlegetett járvány 1347 és 1353 között Európa lakosságának jó részét, 75–200 millió embert ragadott el, százötven évvel visszavetve a kontinens fejlődését.
A humán immundeficiencia-vírus
A HIV-ként ismertté vált, AIDS-et okozó retrovírus a XX. század hajnalán majmokról került az emberre, leírására azonban csak nyolc évtizeddel később került sor. Az immunrendszer igen lassú, 9–11 év alatt történő leépülését, valamint fertőzéseket és tumorokat okozó betegség a HIV szintjén ma már kordában tartható, így az AIDS-stádiumot a páciensek már ritkán érik el, de a nem csak szexuális úton, hanem vérátömlesztéssel, sőt, anyatejjel és szülés során is átvihető betegség ma is százezrek halálát okozza.
A WHO adatai szerint 2018-ban 570 000–1 100 000 ember életét elvevő vírus tere persze szűkül: a fenti adat kevesebb mint fele a 2004-es csúcsadatnak, 2010-hez képest pedig mindössze a kétharmada.
