Király Dániel: Az én távozásomban is szerepet játszott az Eszenyi Enikő által gyakorolt verbális erőszak

Király Dániel, a Vígszínház egykori, jelenleg a k2 Színház csapatának tagja a szinhaz.online-on közzétett írásában olvasható, hogy bár nem ez volt az egyetlen oka, az ő távozásában is szerepet játszott az Eszenyi Enikő által gyakorolt verbális erőszak.

Korábbi interjúimban úgy fogalmaztam, hogy feloldhatatlan konfliktusaim alakultak ki a vezetőséggel. Ezek a konfliktusok nem kizárólag, de többek között olyan esetek nyomán képződtek, amilyenekről Fenyvesi Lili beszélt a 24.hu-nak – hiszen abban a próbafolyamatban magam is részt vettem

– írja.

Kovács Patrícia: Velem lehet kiabálni, de amit Eszenyi Enikő csinál, az túlmegy minden határon

A színésznő mellett a petícióhoz csatlakozók közül még ketten megszólalnak arról, hogyan vezeti Eszenyi Enikő a Vígszínházat.

A színész hozzáteszi, hogy a verbális abúzus nem vele szemben valósult meg, de tanúja volt számtalan esetben a Vígszínházban töltött négy éve alatt.

Voltak enyhébb, közvetettebb esetek és voltak egészen döbbenetesek is. Akkor sem gondoltam, és most sem gondolom, hogy bármely esetben a verbális erőszaknak a legcsekélyebb pozitív hatása lett volna; emelte volna az elszenvedő munkatárs munkájának, s ezzel a készülő előadásnak színvonalát. Akkor sem gondoltam, és most sem gondolom, hogy a nyilvános megalázás, a testalkatra tett bántó megjegyzések vagy adott esetben egy tapasztalatlanabb kolléga erőszakos kioktatása valamely nagyobb érdeket szolgálhat. Akkor sem hittem, és most sem hiszek annak a színháznak a létjogosultságában, amely a kívánt művészi színvonalat vagy hatást a résztvevők abúzálásának eszközén keresztül igyekszik megvalósítani

– fogalmaz.

Király Dániel felveti azt a problémát is, hogy sosem emelte fel a szavát vagy kérte ki magának az említett módszerek alkalmazását:

Éreztem, hogy akivel éppen történik, az úgy érzi, hogy bántják, hogy ő éppen sérül, méghozzá bizonyos esetekben súlyosan sérül; lelkileg, természetesen. És nem tettem ez ellen semmit, bénultan álltam, és később úgy éreztem, hogy bizonyos értelemben segédkeztem az abúzushoz. A Vígszínházban töltött éveim alatt újra és újra felmerült bennem a kérdés, hogy mi az én felelősségem ezekben az esetekben; és mit tehettem volna, illetve mit kellett volna tennem, hogy megakadályozzam azt, amiről a legcsekélyebb kétség nélkül éreztem, hogy helytelen, mi több, veszélyes. Válaszom nem volt, csak mardosó bűntudatom.

Arról is beszél, hogy azért nem írta alá a nyilatkozatot, melyben a Vígszínház számos korábban elszerződött tagja közösen állt ki az egykori kollégák mellett, mert sokkal bonyolultabb az egész ügyhöz való viszonya, de magáénak érzi a benne foglaltakat.

Király Dániel szerint Eszenyi Enikő „nem egy elvetemült, gonosz boszorkány”, a cél pedig nem az ő megbűnhődése, hanem hogy a hatalommal való visszaélés ne történhessen meg .

Meggyőződésem, hogy amikor bántott valakit, nem azért tette, mert mások bántásában élvezetét leli. A cél nem karaktergyilkosság. A cél nem az, hogy Enikő megbűnhődjön. A cél az, hogy a hatalommal való visszaélés ne történhessen meg. Nem csak a következő öt évben, nem csak a Vígszínházban, nem csak a színházi szakmában: soha, sehol

– írja.

Mérgező légkör a Vígszínházban – egykori kollégák Eszenyi Enikő vezetői stílusáról

Több volt alkalmazott beszélt arról, hogy a verbális erőszak és a nyilvános megalázás az igazgató visszatérő eszköze. Eszenyi szerint azonban ő sosem sérti meg mások emberi méltóságát.

Kiemelt kép: Kallos Bea / MTI