Tombor Zoltán fotográfus másfél évtized után New Yorkból hazatérve a Société Budapestben nyitotta meg Hazafelé címet viselő ideiglenes kiállítását. A komoly érdeklődést kiváltó kiállítás ihlette a 2020. január 8-án megrendezett kerekasztal-beszélgetést, ahol a fotós Nyáry Luca író-slammerrel és Dragomán György író-műfordítóval, Ott Anna moderálásával arról beszélgettek, mit jelent a képek ereje, hogyan lehet képekben mesélni és hogyan állt össze a kiállítás anyaga és vizualitása.
A beszélgetés résztvevői maguk is felidézték legemlékezetesebb gyerekkori fotóikat, Zánkától Marosvásárhelyig, majd a kiállítás témájára csatolva az otthon, a haza, a honvágy és az anyanyelv jelentéseiről és meghatározásáról beszélgettek. Tombornak az otthont az anyanyelv jelenti, többek között azért, mert sok időt töltött nem anyanyelvi környezetben, Nyáry Luca elmondta, hogy édesanyja halála után rájött, hogy az otthon valójában nem egy hely, hanem az, ha körülötte lehet az a néhány ember, aki igazán fontos neki. Dragomán György ezzel szemben bizonyos értelemben földrajzilag határozza meg az otthont, amikor ugyanis gyerekként megtudta, hogy elköltöznek Marosvásárhelyről, tudatosan elkezdett memóriagyakorlatokat végezni, hogy „lefényképezze” a környezetét fejben, így őrizve meg a gyerekkori otthon képeit magának. Mivel túlságosan is jó az emlékezete, a dolog sikerült, ám ilyen módon egy ma már nem létező várost őriz a fejében, így úgy érzi, igazán sehol sincs otthon. A honvágyról a beszélgetés minden résztvevőjének erős élményei vannak, ahogy arról is, hogy mit jelent képekben fogalmazni, akár szó szerinti, akár átvitt értelemben. Erről, és még sok mindenről szó esik az alábbi videóban.
A kerekasztal-beszélgetést Sárvári Zita, a Société Budapest kurátora és Tombor Zoltán közös tárlatvezetése zárta.
Kiemelt kép: Tombor Zoltán a kiállítás megnyitóján. Fotó: Mohos Márton / 24.hu
