Michelle Marly : Édith Piaf és a szerelem dala – életrajzi regény
„Erkölcsös vagy, ha olyan életet élsz, amelyet egyáltalán nem élvezel.”
Párizs, 1944. Miután véget ér Franciaország német megszállása, Édith Piafot kollaborációval vádolják a francia hatóságok, és az énekesnő attól tart, hogy fellépési tilalommal fogják sújtani. Miközben bizonyítani igyekszik, hogy ártatlan, megismerkedik Yves Montand-nal, egy sete-suta, de tehetséges fiatal énekessel. Tanítani kezdi, és a két sanzonénekes hamar egymásba szeret. Az Yves oldalán megélt boldogság Édithet egy dal írására inspriálja. Így születik meg a La vie en rose (Az élet rózsaszínben) – a sanzon, amely legendássá teszi az énekesnőt.
„C’est lui pour moi, moi pour lui dans la vie.”
– „Az életben ő az enyém, és én az övé vagyok.”
„Edith Gassion, a középpontban ülő picike nő nem egészen másfél méter magasra nőtt, épp csak betöltötte a huszonegyet, és feltűnően vonzónak semmiképpen sem lehetett mondani. A homloka túl magas volt, az orra túlságosan keskeny és hosszú, sötáét haja rakoncátlan és csak félig-meddig ápolt. Barna szemében azonban huncutság, dac es szomorúság bújt meg, és mindenkit megbabonázott, aki belenézett. A hangja mellett igéző szeme varázsolta széppé. Talán éjszaka ragyogott a legfényesebben, mint a csillagok, amelyek akkor kelnek fel, amikor a polgárság már elálmosodott.”
Részlet a könyvből
