Kultúra
Horror woman behind the matte glass in black and white. Blurry hand and body figure abstraction.Halloween background

Halálra rémült az eszkortlány a gazdag kuncsaft házában

„Olyan iszonyúan kiéhezve néz a nőre, hogy Sofiának remegni kezd a gyomra a félelemtől.” Világsztár skandináv krimistákkal matinézunk.
Korábban a témában:

A sötét égből lassan hull az eső. Az épületek fakó fénye harmincméternyire emelkedik a tetők fölé. Szélcsend van, és a fénylő esőcseppek homályos búrát borítanak egész Djursholmra.

A Germania-öböl csillogó víztükrének partján egy tágas villa áll.

Odabent – akár egy éber állat – egy fiatal nő fel-alá járkál a lakkozott parkettán és a perzsaszőnyegen.

Sofia Stefanssonnak hívják.

Aggályosan megfigyel minden apró részletet.

A kanapé karfáján egy fekete távirányító pihen. Valaki körbetekerte celluxszal, hogy az elemtartó fedele ki ne essen. Az asztalon poharak halvány lenyomata látszik. A nagy szőnyeg rojtjaiba beleragadt egy régi sebtapasz.

Mi az a Matiné?

Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár.

A Matiné eddigi termését itt találni.

Sofia léptei nyomán recseg a parketta, mintha valaki lopakodva követné a szobákon át.

Látni, hogy a kerti köves út sara felfröccsent a nő magas sarkú cipőjére és a lábszárára is. Még mindig izmos a lába, pedig a futballozást már két éve abbahagyta.

Sofia a markába rejti a könnygázspray-t, hogy a férfi meg ne lássa. Magában azt ismételgeti, hogy önként jött ide, képes uralni a helyzetet, és valóban itt kell most lennie.

A férfi, aki ajtót nyitott neki, most az egyik fotel mellett áll, és leplezetlenül figyeli.

Sofia arcvonásai szabályosak, az arca kerek, mint a fiataloké általában. Kék ruhája szabadon hagyja a vállát. A ruhát egy sor apró, szövettel borított gomb díszíti a nyakától a melléig. Apró aranyszív himbálózik a nyakában egy láncon. Nyaki ütőere gyorsan lüktet.

Tudja, hogy kereshetne kifogásokat. Mondhatná, hogy nem érzi jól magát, és talán az lenne a legjobb, ha hazamenne. Lehet, hogy a férfi megharagudna rá, de elfogadná.

Olyan iszonyúan kiéhezve néz a nőre, hogy Sofiának remegni kezd a gyomra a félelemtől.

Hirtelen beléhasít a felismerés, hogy látta már a férfit valahol. Talán valami nagyfőnök volt az egyik munkahelyén, vagy valamelyik régi osztálytársa apja.

Sofia megáll, nem messze a férfitól, elmosolyodik, szaporán ver a szíve. Úgy tervezi, távolságot tart tőle, amíg rá nem jön, mit akar.

A férfi nyugodtan áll, kezét a fotel háttámláján pihenteti. Nem tűnik erőszakos fajtának.

Körmei ápoltak, sima karikagyűrűjén a karcolások arról árulkodnak, hogy régóta házas.

– Szép ház – jegyzi meg a lány, majd hátrasimít egy fényes hajtincset az arcából.

– Köszönöm – feleli a férfi, és elengedi a fotel támláját.

Nem lehet sokkal több ötvennél, mégis olyan komoran és nehézkesen mozog a saját otthonában, akár egy öregember.

– Taxival jöttél? – kérdi, és nagyot nyel.

– Igen – feleli a lány.

Ezután ismét csend támad, és a szomszédos szoba ingaórája éles hangon kétszer elüti a felet.

Egy vázában álló, kinyílt liliomszál közepéből sáfrányszínű virágpor hull alá.

Sofia régen rájött, hogy vonzzák az efféle szexuális együttlétek. Szereti a megbecsülést, amelyben ilyenkor része van, kiváltságosnak érzi magát, és még soha nem szeretett bele egyik kuncsaftjába sem.

– Találkoztunk már valahol? – kérdezi a férfitól.

– Ha úgy lenne, biztosan emlékeznék rá – feleli a férfi elhaló hangon.

Őszes szőke haja már ritkul. Hátrafésülve hordja. Ernyedt arca kissé sápadt, és a homlokát keresztben mély ránc barázdálja.

– Maga műgyűjtő? – tudakolja a nő, fejével a fal felé biccentve.

– Érdekel a művészet – feleli a férfi.

Világoskék szeme a lányra mered szarukeretes szemüvegén keresztül. Sofia hátat fordít neki, visszacsempészi az apró könnygázpalackot a táskájába, azután odalép egy nagy méretű, aranykeretes festményhez.

A férfi követi őt, és talán túl közel kerül hozzá. Az orrán keresztül lélegzik. Amikor jobb kezét felemeli, hogy mutasson valamit Sofiának, a lány összerezzen.

– Tizenkilencedik századi… Carl Gustaf Hellqvist alkotta – mondja a férfi, mintha előadást tartana. – Fiatalon halt meg, kemény élete volt, egy csomó fájdalmat kellett kiállnia, elektrosokk-kezelést is kapott… de fantasztikus művész volt.

– Elbűvölő – jegyzi meg a lány halkan.

– Szerintem is – helyesel a férfi, majd az étkező felé indul.

Sofia követi, közben erőt vesz rajta a kísérteties érzés, hogy lépésről lépésre csapdába csalják, és a háta mögött lassan a semmibe vész a menekülőút, az óriási fogaskerekek úgy fordulnak, hogy centiméterről centiméterre zárják le a kelepcét.

A hatalmas szobát, amelynek zsalugáteres ablakai a vízre néznek, hasznavehetetlen ülőbútorokkal és fényesre lakkozott szekrényekkel rendezték be.

Sofia észreveszi, hogy az ovális étkezőasztal peremén két vörösborral teli pohár áll.

– Megkínálhatlak egy pohár borral? – kérdezi a férfi, és ismét Sofiához fordul.

– Inkább fehéret kérnék, ha van – feleli a lány, aki attól tart, hogy az ismeretlen esetleg megpróbálja bedrogozni.

– Pezsgőt? – kérdezi a férfi, s közben nem ereszti tekintetével a lányt.

– Kérek – feleli Sofia.

– Hát persze, pezsgőznünk kell – dönti el a férfi.

Amikor egy eszkortlány belép egy vadidegen ember lakásába, kicsire összehúzza magát, hiszen bármelyik szoba csapdát rejthet, és bármelyik eszköz fegyverként szolgálhat.

Sofia ezért is szereti jobban a szállodákat, ahol könnyebben meghallhatják, ha segítségért kiált.

A férfi után megy a konyhába, ahol különös, nagyon magas frekvenciájú hang zümmög. Sofia nem tudja megállapítani, honnan jön. Úgy tűnik, a férfi ügyet sem vet rá, ő azonban megtorpan, és a sötét ablaküvegre néz, s már éppen megszólalna, amikor egy koppanást hall, mintha jégkockát ejtenének egy pohárba.

– Biztos, hogy senki sincs itthon? – tudakolja.

Arra gondol, hogy ha valami történne, pillanatok alatt lerúghatná a cipőjét, és máris rohanna a bejárati ajtó felé. Biztosan sokkal gyorsabb a férfinál, és ha ott hagyja a kabátját a fogason, megmenekülhet.

Ott áll a konyhaajtóban, amíg a férfi elővesz egy palack Bollingert egy üvegajtós borhűtőből. Ki is nyitja, tölt két karcsú, antik üvegpohárba, megvárja, amíg a hab leülepszik, rátölt még egy kicsit, majd odalép a lányhoz.

Forrás: Libri

Lars Kepler: Nyúlvadász

Animus, 2019

Ajánlott videó mutasd mind

Refuelling with unleaded petrol at a petrol station in Bad Homburg vor der Hˆhe, photographed in January 1985.

Nyolcvan éven át mérgeztek minket tudatosan

A benzin ólmozása egyszerű alkohollal kiváltható lett volna, ám literenként egy centért, és az iparág feletti kontrollért cserébe az „olajipar” a már akkor is méregként ismert ólmot választotta.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.