Kultúra
Horror woman behind the matte glass in black and white. Blurry hand and body figure abstraction.Halloween background

Halálra rémült az eszkortlány a gazdag kuncsaft házában

„Olyan iszonyúan kiéhezve néz a nőre, hogy Sofiának remegni kezd a gyomra a félelemtől.” Világsztár skandináv krimistákkal matinézunk.
Korábban a témában:

A sötét égből lassan hull az eső. Az épületek fakó fénye harmincméternyire emelkedik a tetők fölé. Szélcsend van, és a fénylő esőcseppek homályos búrát borítanak egész Djursholmra.

A Germania-öböl csillogó víztükrének partján egy tágas villa áll.

Odabent – akár egy éber állat – egy fiatal nő fel-alá járkál a lakkozott parkettán és a perzsaszőnyegen.

Sofia Stefanssonnak hívják.

Aggályosan megfigyel minden apró részletet.

A kanapé karfáján egy fekete távirányító pihen. Valaki körbetekerte celluxszal, hogy az elemtartó fedele ki ne essen. Az asztalon poharak halvány lenyomata látszik. A nagy szőnyeg rojtjaiba beleragadt egy régi sebtapasz.

Mi az a Matiné?

Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár.

A Matiné eddigi termését itt találni.

Sofia léptei nyomán recseg a parketta, mintha valaki lopakodva követné a szobákon át.

Látni, hogy a kerti köves út sara felfröccsent a nő magas sarkú cipőjére és a lábszárára is. Még mindig izmos a lába, pedig a futballozást már két éve abbahagyta.

Sofia a markába rejti a könnygázspray-t, hogy a férfi meg ne lássa. Magában azt ismételgeti, hogy önként jött ide, képes uralni a helyzetet, és valóban itt kell most lennie.

A férfi, aki ajtót nyitott neki, most az egyik fotel mellett áll, és leplezetlenül figyeli.

Sofia arcvonásai szabályosak, az arca kerek, mint a fiataloké általában. Kék ruhája szabadon hagyja a vállát. A ruhát egy sor apró, szövettel borított gomb díszíti a nyakától a melléig. Apró aranyszív himbálózik a nyakában egy láncon. Nyaki ütőere gyorsan lüktet.

Tudja, hogy kereshetne kifogásokat. Mondhatná, hogy nem érzi jól magát, és talán az lenne a legjobb, ha hazamenne. Lehet, hogy a férfi megharagudna rá, de elfogadná.

Olyan iszonyúan kiéhezve néz a nőre, hogy Sofiának remegni kezd a gyomra a félelemtől.

Hirtelen beléhasít a felismerés, hogy látta már a férfit valahol. Talán valami nagyfőnök volt az egyik munkahelyén, vagy valamelyik régi osztálytársa apja.

Sofia megáll, nem messze a férfitól, elmosolyodik, szaporán ver a szíve. Úgy tervezi, távolságot tart tőle, amíg rá nem jön, mit akar.

A férfi nyugodtan áll, kezét a fotel háttámláján pihenteti. Nem tűnik erőszakos fajtának.

Körmei ápoltak, sima karikagyűrűjén a karcolások arról árulkodnak, hogy régóta házas.

– Szép ház – jegyzi meg a lány, majd hátrasimít egy fényes hajtincset az arcából.

– Köszönöm – feleli a férfi, és elengedi a fotel támláját.

Nem lehet sokkal több ötvennél, mégis olyan komoran és nehézkesen mozog a saját otthonában, akár egy öregember.

– Taxival jöttél? – kérdi, és nagyot nyel.

– Igen – feleli a lány.

Ezután ismét csend támad, és a szomszédos szoba ingaórája éles hangon kétszer elüti a felet.

Egy vázában álló, kinyílt liliomszál közepéből sáfrányszínű virágpor hull alá.

Sofia régen rájött, hogy vonzzák az efféle szexuális együttlétek. Szereti a megbecsülést, amelyben ilyenkor része van, kiváltságosnak érzi magát, és még soha nem szeretett bele egyik kuncsaftjába sem.

– Találkoztunk már valahol? – kérdezi a férfitól.

– Ha úgy lenne, biztosan emlékeznék rá – feleli a férfi elhaló hangon.

Őszes szőke haja már ritkul. Hátrafésülve hordja. Ernyedt arca kissé sápadt, és a homlokát keresztben mély ránc barázdálja.

– Maga műgyűjtő? – tudakolja a nő, fejével a fal felé biccentve.

– Érdekel a művészet – feleli a férfi.

Világoskék szeme a lányra mered szarukeretes szemüvegén keresztül. Sofia hátat fordít neki, visszacsempészi az apró könnygázpalackot a táskájába, azután odalép egy nagy méretű, aranykeretes festményhez.

A férfi követi őt, és talán túl közel kerül hozzá. Az orrán keresztül lélegzik. Amikor jobb kezét felemeli, hogy mutasson valamit Sofiának, a lány összerezzen.

– Tizenkilencedik századi… Carl Gustaf Hellqvist alkotta – mondja a férfi, mintha előadást tartana. – Fiatalon halt meg, kemény élete volt, egy csomó fájdalmat kellett kiállnia, elektrosokk-kezelést is kapott… de fantasztikus művész volt.

– Elbűvölő – jegyzi meg a lány halkan.

– Szerintem is – helyesel a férfi, majd az étkező felé indul.

Sofia követi, közben erőt vesz rajta a kísérteties érzés, hogy lépésről lépésre csapdába csalják, és a háta mögött lassan a semmibe vész a menekülőút, az óriási fogaskerekek úgy fordulnak, hogy centiméterről centiméterre zárják le a kelepcét.

A hatalmas szobát, amelynek zsalugáteres ablakai a vízre néznek, hasznavehetetlen ülőbútorokkal és fényesre lakkozott szekrényekkel rendezték be.

Sofia észreveszi, hogy az ovális étkezőasztal peremén két vörösborral teli pohár áll.

– Megkínálhatlak egy pohár borral? – kérdezi a férfi, és ismét Sofiához fordul.

– Inkább fehéret kérnék, ha van – feleli a lány, aki attól tart, hogy az ismeretlen esetleg megpróbálja bedrogozni.

– Pezsgőt? – kérdezi a férfi, s közben nem ereszti tekintetével a lányt.

– Kérek – feleli Sofia.

– Hát persze, pezsgőznünk kell – dönti el a férfi.

Amikor egy eszkortlány belép egy vadidegen ember lakásába, kicsire összehúzza magát, hiszen bármelyik szoba csapdát rejthet, és bármelyik eszköz fegyverként szolgálhat.

Sofia ezért is szereti jobban a szállodákat, ahol könnyebben meghallhatják, ha segítségért kiált.

A férfi után megy a konyhába, ahol különös, nagyon magas frekvenciájú hang zümmög. Sofia nem tudja megállapítani, honnan jön. Úgy tűnik, a férfi ügyet sem vet rá, ő azonban megtorpan, és a sötét ablaküvegre néz, s már éppen megszólalna, amikor egy koppanást hall, mintha jégkockát ejtenének egy pohárba.

– Biztos, hogy senki sincs itthon? – tudakolja.

Arra gondol, hogy ha valami történne, pillanatok alatt lerúghatná a cipőjét, és máris rohanna a bejárati ajtó felé. Biztosan sokkal gyorsabb a férfinál, és ha ott hagyja a kabátját a fogason, megmenekülhet.

Ott áll a konyhaajtóban, amíg a férfi elővesz egy palack Bollingert egy üvegajtós borhűtőből. Ki is nyitja, tölt két karcsú, antik üvegpohárba, megvárja, amíg a hab leülepszik, rátölt még egy kicsit, majd odalép a lányhoz.

Forrás: Libri

Lars Kepler: Nyúlvadász

Animus, 2019

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
People tan in the sun while other Parisians bathe in the Trocadero fountain to cool down on June 24, 2019, the first day of the heat wave, when an intense heat wave will hit all of France for a week and create a severe heat wave, potentially warmer than the one in 2003. (Photo by Samuel Boivin/NurPhoto)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.