Hosszú interjú olvasható a hvg.hu-n a rendezéstől nyolc éve visszavonult Tarr Bélával, akinek idén 25 éves, restaurált Sátántangóját levetítik a Berlinálén.
Tarr arra a kérdésre, mivel csillapítja az elvonási tüneteket az utóbbi nyolc évben, elmondta, hogy külföldön tanít és amszterdami kiállítása után hamarosan Bécsben áll elő újabb projekttel, ami „furcsa keveréke lesz a színháznak, a kiállításnak és a mozgóképnek, élő zenével”.
Tarrt elszomorítják azok a hírek, amiket Magyarországról olvas, állítása szerint sokkal szívesebben élne és dolgozna Magyarországon, azonban hangsúlyozta, hogy bizakodó maradt. Szerinte „ha az ember felhagy a reménnyel, akkor akassza föl magát. Semmilyen más megoldás nincs, kell hinni abban, hogy az emberek alapvetően normálisak.
„[…]ez az ország még mindig a hazám. Ennyi. Hiszek az új generációban, hiszek abban, hogy az emberek még egyszer ugyanazt a hibát nem követik el” – mondta, majd hozzátette, itthon legszívesebben újra kinyitná az általa alapított T.T. Filmműhelyt, és segítenének abban, hogy a magyar és a külföldi fiataloknak keretet és levegőt adjanak.
„És nem csak fiataloknak, mert amikor bezártuk, ott volt Gothárnak a forgatókönyve, Pálfi Gyurinak, Mundruczónak, Kocsis Áginak és egy csomó embernek. Életem legborzalmasabb napja volt, amikor mindenkinek visszaadtam a forgatókönyvét, és azt mondtam, hogy hát, ennyi volt, bocsánat, de én kiszállok.”
Arra a kérdésre, hogy nem volt egyetlen megvalósulatlan filmterve sem, Tarr azt válaszolta, hogy nem volt.
„Amit meg akartam csinálni, mindent megcsináltam.”
Kiemelt kép: Mohai Balázs / MTI
