A világ tele van furcsa történetekkel, tárgyakkal és műalkotásokkal – ezek bemutatására született meg a rég nem jelentkezett Bizarr történelem sorozatunk, melyben a nyakláncon viselhető, csodaszernek kikiáltott elektromos kereszttől a segítség nélkül autót vezető pesti vizslán át a hanyatló Nyugat felé görbe tükröt tartó, fél évszázados cikkekig rengeteg érdekességet bemutattunk már, de a szocializmus a vallás és a modern technológiák közé való hídverésének példái elkerültek minket.
Egészen mostanáig: a Népszava 1966. május 15-i számában Mennybemenetel űrhajóval címmel megjelent írás felett ugyanis képtelenség egy pillanat alatt átsuhanni, nem mindennapi teljesítmény ugyanis egy XIV. századi, Krisztus feltámadását éa mennybemenetelét bemutató freskótól egy nyúlfarknyi ufótörténet beékelésével eljutni a szovjet tudósokig és űrhajósokig:
A cikkszöveg, a lényeg a végén kiemelve:
“A Svet című jugoszláv folyóirat egyik száma vérbeli szenzációval lepte meg olvasóit. Beszámolt egy középkori kolostorban található 600 éves csodáról, amely különösképpen mégis az űrhajók világának nem éppen hiszékeny emberében kelti a legnagyobb izgalmat és érdeklődést. Jugoszlávia déli részén, Djakovica városka közelében húzódik meg a decani kolostor. Még a XIV. század elején építették, s belső falait 1350 körül több mint ezer freskóval festették tele. (A decani e tekintetben egyike Európa leghíresebb kolostorainak.)
Mindebben persze még nincs semmi csodálatos. A “csoda” feltárása a Jugoszláv Képzőművészeti Akadémia egyik diákjának nevéhez fűződik, aki teleobjektív segítségével készített fényképfelvételeket a falfestményekről. A részletek, amelyek szabad szemmel nem jól láthatók – a freskók tizenöt méter magasságban vannak –, az ördöngös masina előtt felfedték titkukat: kiderült, hogy a képeken ember által kormányzott “űrhajók” száguldanak a levegőben…
A keresztre feszítést ábrázoló freskón két egymást követő űrhajó halad nyugatról kelet felé. Az elsőben az angyaloknál szokásos dicsfény nélküli ember ül, egyik keze a láthatatlan “vezérlő-berendezésen”, arccal hátrafelé fordulva. Különös dolgok történnek a Krisztus feltámadása című festményen is: mintha az éppen hogy életre kelt Messiás egy rakétában állna, amely még nem távolodott el a Földtől… És ráadásul mindez nem egyedülálló: a Moszkvai Hittudományi Akadémia birtokában is van egy ikon – ugyancsak Jézus Krisztus feltámadása témával, akit a XVII. századból származó kép készítője szintén valamiféle rakétaformájú tartályba helyez.
Vajon mi a magyarázata e különös jelenségnek? A titok megoldása végeredményben egyszerű: mind a jugoszláviai freskók, mind a moszkvai ikon tekintetében az apokrif tanítások hatásairól van szó. (Apokrifnak nevezik az egyház által hitelesnek el nem ismert biblikus tartalmú műveket.) Maga az idézett jugoszláv folyóirat állapítja meg, hogy Európának ezen a részén számos ikon- és freskófestő mester merített ihletet apokrif történetekből, amelyek népszerű formában, szemléletesen és nagy képzelőerőről tanúskodva magyarázták a bibliát. A Svet hivatkozik is egy legendára, hogy valamikor az ókori világban titokzatos égi hajó járt a földön…
Mindezekből következően megalapozottnak látszik a feltételezés, hogy lehetett valaha olyan írott apokrif szöveg, amely a kánonitól nagyon is eltérően, és még ennél is fantasztikusabban magyarázta Krisztus feltámadását és mennybemenetelét.
Így tehát a modern tudomány, élén a szovjet tudományos kutatókkal és a hősies űrrepülőkkel, kézzel fogható valósággá változtatta azt is, ami több évszázaddal ezelőtt még csak az emberi képzelet ábrándképe volt.
Az N. K. szignót viselő írás szerzőjének kilétére sajnos az évfolyam más számaiból sem derült fény (ugyanezzel a monogrammal egyetlen más írás sem jelent meg ebben az évben), az azonban egyértelmű, hogy a párhuzam nem véletlen, hiszen
A Szovjetunió volt az első ország, ami sikeresen bocsátott fel műholdat (Szputnyik-1), juttatott élőlényt az űrbe (Lajkát), indított mesterséges bolygóvá vált űreszközt (Luna-1), és juttatott először embert az űrbe (1961-ben Jurij Gagarin volt az első férfi, 1963-ban pedig Valentina Tyereskova az első nő), mindezeknek, valamint az erős, a mindennapok legkisebb szegletébe is beférkőző propagandának köszönhetően pedig nem is csoda, hogy a Szovjetunió mellett a teljes szocialista blokk lázban égett.
A 2008-ban függetlenné vált, de máig csak 111 ország által elismert Koszovó nyugati részén lévő dečani kolostor ma is büszkén áll, sőt, 2004 óta a Világörökség része. Az alapító III. István Uroš szerb király szerb király hamvait is őrző, építészetileg a román és a gótika jegyeit mutató épületek háborítatlanul élték túl az elmúlt évszázadokat – ehhez jó eséllyel annak is köze van, hogy a környéken élő albánok fenyegetése miatt az épületegyüttest 2006 óta az ENSZ-katonáik őrzik.
A márvánnyal borított kolostor és templom 1335-ös használatba vételekor a festmények még nem voltak készen, így a szerzetesek csak 1350-től láthatták azokat a mindennapi imák és tevékenységeik közben. Több mint hatszáz év alatt azonban jó eséllyel egyikük sem gondolt arra, hogy a freskók akár csak egy egészen picit is furák lennének:
Az elmúlt ötven évben a furcsa freskórészletek havi rendszerességgel futottak végig a világ legfurább lapjaiban, és vált az ufóhívők egyik legtöbbször emlegetett bizonyítékává arra vonatkozóan, hogy az idegenek már évezredekkel ezelőtt is előszeretettel turistáskodtak a Földön. A művészettörténészek véleménye ettől persze messze eltér: ők a Megváltó megfeszítése miatt szenvedő Holdat és Napot látják benne.
A vita teljességgel parttalannak tűnik, a valódi magyarázatot pedig csak az évszázadok óta halott alkotó tudná megadni.
