70 éves korában súlyos betegséget követően kedden este elhunyt Grendel Lajos Kossuth-díjas író, a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője, írja a parameter.sk.
Grendel Lajos 1948. április 6-án született Léván. Itt járt gimnáziumba, majd a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett magyar-angol szakon.
1973-tól a Madách Kiadónál volt szerkesztő és főszerkesztő-helyettes. 1989 novemberében aktívan politizált, először a Független Magyar Kezdeményezés egyik megalapítójaként és szóvivőjeként, 1990 februárjától júniusig pedig a Szlovák Nemzeti Tanács kooptált képviselőjeként.
1990 és 1992 között az Irodalmi Szemle főszerkesztője volt. A Kalligram Kiadó alapítói közé tartozik, melynek 1994-től az igazgatója, és ezzel párhuzamosan a Kalligram folyóirat főszerkesztője is volt. Több szlovák napilapban és folyóiratban is rendszeresen publikált.
1990 és 1992 között a Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságának volt az elnöke, 1997-től 2000-ig pedig a szlovák PEN-központnak. Ezzel párhuzamosan a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának elnöke és a Csemadok alelnöke is volt. 2003 márciusában a Szlovák Helsinki Bizottság elnökévé választották.
Grendel Lajos magyar nyelven írt, de számos irodalmi és irodalomtörténeti munkáját szlovákra is lefordították. Első könyve egy elbeszéléskötet, amely 1979-ben jelent meg Hűtlenek címmel.
- Éleslövészet (1981),
- Galeri (1982),
- Áttételek (1985),
- Bőröndök tartalma (1987),
- Einstein harangjai (1992),
- Hazám, Abszurdisztán (1998).
Regénytrilógiája is megjelent, amelyhez a Tömegsír (1999), Nálunk, New Hontban (2001) és a Mátyás király New Hontban (2005) c. regények tartoznak.
1999-ben Kossuth-díjjal ismerték el irodalmi tevékenységét. 2003-ban megkapta az egyik legrangosabb szlovák állami kitüntetést, a Pribina-kereszt I. fokozatát az irodalmi tevékenységéért.
Az agyvérzése után egy idén októberben megjelent interjúban a Literának azt mondta,
ha egy kézzel is, de írok. Bal kézzel. A jobb kezem ugyan mozgékony, de annyi hibát követek el, hogy inkább lemondtam. Most jókedvű vagyok, de az utóbbi időben, főleg egy-két hónapja depresszióm volt. Most már elmúlt, de… öregszem. Pedig már nem tanítok, szabad vagyok, mint a madár. A lányom ápolom, negyvenévesen nyugdíjas. Amíg pénzem van, addig megteszi. Nehezemre esik magamról beszélni, ezért inkább másról beszélek. Füst Milánnal vallom: a mű beszél helyettünk. Ha a mű néma marad, akkor az egész a szemétkosárba való. Hát igen, csak nemrég jöttem rá.
Kiemelt kép: MTI/Soós Lajos
