Száz évvel ezelőtt, 1918 őszén a központi hatalmak sorra fegyverszünetet kértek, ezzel pedig véget ért a négy éven át tartó, 8,5 millió emberéletet követelő első világháború, nyomaival azonban még ma, 2018-ban is találkozhatunk.
Hatványozottan igaz ez a háromszázhárom napon át tartó, a francia hadsereg németek általi kivéreztetését szolgálni kívánó verduni vérszivattyú helyszínére, ahol százhatvanezer francia és száznegyvenezer német katona lelte halálát, további százezrek pedig súlyos sérüléseket szenvedtek, vagy nemes egyszerűséggel eltűntek a harcmezőn.
Az elképesztő mennyiségű lőszer és gázgránát egy része ma is az elpusztított falvak romjai és az első pillantásra talán békét árasztó, de valójában a robbanások nyomán keletkezett füves dombok közt rejtőzik, a terület egy részére pedig ma is tilos a belépés.
Német gáztámadás a levegőből, 1916 / fotó: Bundesarchiv
A háború után a francia kormány azonnal lezárta a közel 1200 négyzetkilométeres, Nancytól egészen Lille-ig tartó, emberi és állati maradványokkal teli, életveszélyes területet, mely a Vörös Zóna nevet kapta.
A Vörös Zóna, ahová tilos a belépés / fotó: Wikimedia Commons
Ennek felszámolására hozták létre a Department du Deminage nevű, a veszély megszüntetését célul kitűző szervezetet, ami ugyan megkezdte a zóna átfésülését, a vártnál jóval szörnyűbb helyzet miatt azonban mára sem végeztek a munkával.
Békés helynek tűnik / fotó: Wikimedia Commons
A fejlődés persze tetten érhető, hiszen az évtizedek alatt lövedékek és gázgránátok ezreit hatástalanították és szállították el, jókora földdarabokat visszaadva a mezőgazdaságnak és a lassan kialakuló falvaknak. A tisztításban természetesen a visszahódított földdarabokon gazdálkodó családok is óriási segítséget nyújtanak, életük azonban sokszor veszélyben van, hiszen a projekt legtöbb áldozata nem a felrobbanó lőszerek, hanem a felszabaduló mérgesgázok miatt lelik halálukat, ezek levegőbe jutásához pedig egy, az eke által kiforgatott gránát is épp elegendő.
A douaumont-i erődítmény maradványainak részlete, a belépést tiltó táblákkal / fotó: Wikimedia Commons
A munka vége pedig még mindig elképzelhetetlenül messze van – a verduni csatáról négy könyvet is jegyző brit történész, Christina Holstein szerint a befejezéséhez
Az Atlas Obscura nyomán
