Kultúra filéző

Magyarország már ötven évvel a világ előtt elindította volna a büfékocsi-forradalmat

Egy fecske persze nem csinált nyarat.

Az elmúlt években a fővárost teljesen leigázták a még véletlenül sem büfékocsikként emlegetett food truckok: számtalan helyen szerezhetünk már hamburgert, vegán gyros tálat, vagy épp csak egy sültkrumplit, sőt, egész streetfood udvarok szívják magukba a Zsidónegyedben elfogyasztott alkoholtól egy pillanat alatt farkaséhessé váló turistákat.

A tíz évvel ezelőtt az Egyesült Államokból indult láz az egész világon érezteti a hatását, de a helyzet másként is alakulhatott volna, hiszen az elmúlt évtizedek  magyar autósvilágának legfontosabb lapja, az Autó (illetve utódja, az Autó-Motor) már 1950-ben beszámolt az első magyar büfékocsi megszületéséről, az ötletet pedig akár sikerre is vihettük volna a vasfüggöny mögött:

A Rákosi-kor legsötétebb évei felé közeledve, a koncepciós perek hullámának kezdetén megjelent cikk felütése szerint európai viszonylatban egyedülálló „mozgó vendéglátóipari üzem” készült el az V. számú Autójavító Nemzeti Vállalatnál, ami nyilvánvalóan igaz is volt, bár be kell látnunk, hogy a totális elsőségről hosszú évtizedekkel lemaradtunk.

Az első, modern értelemben vett mozgókonyhát ugyanis 1866-ban Charles Goodnight hozta létre, és a texasi marhatenyésztőket látta el sztékkel és pörkölttel, de természetesen bab, kukorica, káposzta, hal, kukoricakenyér és kávé is felbukkant a menüben. Az ötlet hamar begyűrűzött a nagyvárosokba is: a nagyobb egyetemek kampuszai közelében a századfordulóra kolbászárusok egész sora tűnt fel, 1936-ban pedig megjelent Oscar Mayer dizájnikonná vált első Wienermobile-ja, melynek új generációi ma is feltűnnek az amerikai utakon.

Az első Wienermobile – Fotó: Mobile Cuisine

A mai food truckok többféle ételt kínáló ősei csak a hatvanas években tűntek fel a hirtelen toronyházépítési lázba csúszó Egyesült Államok nagyvárosainak építési területei közelében, számuk a kétezres évek végi hirtelen őrületig azonban nem nőtt számottevően.

Az 1950-ben Jordán Károly tervei szerint elkészült, hat méter hosszúra nyúló pótkocsival így tényleg megelőztük az akkor leginkább a hanyatló jelzővel együtt emlegetett Nyugatot. Kár, hogy nem tettük, pedig ha időben kapcsolunk, Szigligettől Szentpétervárig a magyar büffé-autókból szolgálták volna ki az éhes munkások millióit.

 

Az írást az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével értük el.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik