Az idén száznegyvenötödik születésnapját ünneplő Budapest egyesülésekor a várost hirtelen elárasztották a paloták, bérházak és jókora középületek, a századfordulóra pedig igazi világvárossá vált. Ennek a folyamatnak fontos része volt az úgynevezett klinkertéglás épületek feltűnése, melyek egy részét Budapest ostroma, a szocializmus évtizedei, vagy az ingatlanépítési láz ugyan elpusztította, mégis ma is szép számmal találkozhatunk velük.
Legtöbbjükhöz hosszú ideje nem nyúltak, így felújítás és odafigyelés hiányában lassan egyre koszosabbá és sötétebbé váltak, ez azonban nem jelentette azt, hogy elveszítették volna az évtizedek alatt rájuk került, karcolt, vagy épp egyszerűen csak felfirkantott feliratokat, melyeket a járdán elhaladók, vagy épp a falak mögött dolgozók, tanulók és élők hagytak barátaiknak, szerelmeiknek és ellenségeiknek.
Így maradtak meg az eredetileg fogházként, a fővárosban összegyűjtött csavargókat és koldusokat begyűjtő toloncházként és rendőrlaktanyaként működött, ma a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetnek, rendőrlovaknak és a Rendőrmúzeumnak otthont adó Mosonyi utcai tömb falán az egykori őrök és dolgozók által hagyott üzenetek, köztük a teljes drámát három sorban leíró
felirat, a Rózsák tere oldalán álló aprócska templom parókiaépületén lévő nyúlfarknyi
vagy a Hungária körút egyik kapuján lévő Első Emelet-logó.
Nem csak a Nagykörúton kívül, vagy épp a pesti oldalon találkozhatunk azonban hasonló feliratokkal – kitűnő példa erre a Lánchíd budai hídfőjétől mindössze néhány lépésnyire, a Várhegy aljában álló, a Fő utca – Apor utca – Hunyadi János út által határolt, L alakú, háromemeletes óriásbérház:
A 2009 óta műemléki védettséget élvező óriás a Magyar Északkeleti Vasút (MÉKV) Rt. székházaként, az egykori Budai Postapalotát magába foglalva 1887-ben jött létre, terveit pedig a kor egyik legtöbbet foglalkoztatott építésze, Hauszmann Alajos, illetve Bierbauer István szignózták.
A MÁV egyik riválisaként számon tartott, mindössze tizenhat éven át létezett céget 1890-ben államosították, így az épület a Magyar Államvasutak tulajdonába került, sőt, száz éven át, a rendszerváltásig a tulajdonukban is maradt, egy 1910-es kisebb átalakítás, illetve a háború utáni helyreállítás (1945) kivételével pedig hozzá sem nyúltak.
Az épület jó részében nyilvánvalóan lakások kaptak helyet – a két világháború közt jórészt kisebb vasúti társaságok igazgatósági tagjai és képviselői, illetve államvasúti titkárok, tisztviselők és üzemigazgatók éltek itt –, az egykori Postapalota helyiségei pedig többek közt aA Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézetnek (1892-1910), a MÁV Nyugdíjintézete egyik fiókjának (1917), a Magyar Királyi Posta vezérigazgatóságához tartozó irodáknak, így a Postaházak építési felügyelőségének (1924), a Magyar Királyi Légügyi Hivatal irodáinak (1929) adtak helyet. Az épület Fő utcai oldalán 2011 óta a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum működik.
Jó eséllyel persze nem ők, hanem a házban lakó tizen- és huszonévesek, illetve az utcán elhaladók díszítették ki a falakat, munkájuk legnagyobb része pedig százhúsz év után is tökéletesen olvasható, akár térd-, akár fejmagasságban nézzük közelről a téglákat. Lássuk a legszebb, vagy legérdekesebb darabokat!
Gál Lajos 1891. okt. 15-én délután 1/4 6 órakor
Frey András
Schück J
(?)oleszár W(?)
1894 juli (?)
KL
ha megfoglak nyögsz
Balla szamár!
Cohn (?) Árpád nagy marha
FTC
A huszonnégy éve erre járt Kacsát kedvenc zenekara, a Metallica logója inspirálta
EDDA
Nyilaskeresztek a Hunyadi és a Fő utcai oldalon – hasonlókkal a város számtalan pontján találkozhatunk, sőt, egy részük mellé évszámot is véstek
