Idén ünnepli a Bánkitó a tizedik születésnapját. Sikerült az elsőnél lefektetett célokat és irányt megtartani?
Nem mindent, például kezdetben úgy terveztük, hogy csak egy színpad legyen, de egy csomó dolgot aztán menet közben meggondoltunk. De ennek köze van a fesztivál történetiségéhez, és ahhoz, hogy egyszer csak nagy lett az érdeklődés. Az elején ez egy közösségi fesztivál volt, ezt szerettük volna meghagyni, de közben nőttünk is.
A Bánkitó már úgy él az emberek fejében, mint a legnagyobb kisfesztivál.
Ez a legrégibb a kisebbek közül, bár az is kérdéses, hogy mit nevezünk kisfesztiválnak. De ezt úgy próbálom megfogalmazni, hogy az, ami nem nagyon éri meg üzletileg a szervezőjének. Akkora a mérete, hogy ebből, soha nem fog kivenni senki akkora osztalékot, hogy azt mondja, „na, ezen érdemes volt egy évig dolgozni, nagyot nyertem rajta.”
Olyan terv van, hogy több falura terjedne ki a Bánkitó, mint mondjuk a Művészetek völgye?
Kapolcs meg akár az Ördögkatlan azért szuper, mert ott eleve az volt a kiindulópont, mi viszont nem szeretnénk egy több tízezres fesztivált. Van benne annyi, hogy ne legyen anyagilag ráfizetés, és talán tudjuk még növelni 500-1000 fővel a létszámot, és akkor lennénk 5500-6000 körül naponta. Azt hiszem, ezt még mindig nem éreznék meg az emberek. Így is azt szokták mondani, hogy tök szellősnek tűnik a fesztivál telt házzal is. Abszolút úgy találtuk ki, hogy ne egy tömegnyomor legyen.
Azért azt mondhatjuk, hogy a kezdeti koncepciótól a rendes zenei és kulturális fesztiválok felé tettetek egy lépést?
Igen, a kezdeti koncepció az volt, hogy van egy közösség, amely szeretne végre egy olyan fesztivált csinálni, ami nem a reklámokról szól, és ahol nincsenek az arcodba nyomva különböző termékek. Amikor a Sziget huszonöt éve elindult, akkor nagyon fasza volt: az első nagy fesztivál, mindenki örült neki. Mi pedig – akik később elkezdtük a Bánkitót szervezni – a Szigeten is dolgoztunk, vagy én például Kapolcson, a Művészetek völgyében már három éve nyomtam. Mindkét fesztiválnál éreztük, hogy nem ez az, amit mi akarunk, viszont baromira szeretnénk fesztivált szervezni.
Az volt a koncepció, hogy a Bánkitó inkább más legyen, mint a többi. Legyen jól megkülönböztethető, karakteres, mondanivalóval rendelkező dolog. Úgyhogy ebbe az irányba kezdtük el vinni, hogy legyen valami értelme,
ne csak annyi, hogy bulizol, és szétcsapod magad, hanem valami üzenet azért még átmenjen.
Azt gondolom, hogy ez begyűrűzött máshova is.
Mennyire határolja be a közönséget a fesztivál politikai áthallása?
A harmadik-negyedik évben jött be ez az egész politikai téma. A fesztivál eleve a sirályos időkben indult, az pedig már politikusan jött létre, hiszen egy foglaltház volt. Akkor még egyébként MSZP-kormány volt, de ők is basztattak minket. A Sirály miatt elkezdtük beletolni a fesztiválba a politikai kontentet, és azt vettük észre, hogy ez formálja a közönséget, a HaHa-s hídfoglalás idejében egyértelműen egybenőtt ez a két társaság. Kb. közösen csináltuk a programokat, és nagyon politikus lett hirtelen. De az egész város abban az időben az volt.
Nagyon fontos, hogy a Bánkitó úgy politikus és szubkulturális bizonyos értelemben, hogy a város – először főleg Pest, de most már másra is figyelünk – éppen aktuális vágyait veszi föl. Próbáltuk értelmezni, mi vesz minket körül, és a politika annyira benne volt a levegőben, hogy tudtuk: ha mi szeretnénk átadni ezt az egészet, akkor abban nemcsak zene van meg színház, hanem politika és társadalmi tartalom is. Meghatározó lett, de nem fogom tudni kettéválasztani, kik azok, akik emiatt jöttek, és kik azok nem. Szerintem senkit sem zavar, azt sem, aki apolitikusabb: ők is tökre értik a programot, mert az összes haverjuk meg pörög ezeken a témákon. De ugyanez igaz fordítva.
Az előző években mindig voltak konkrét hívószavak a Bánkitón. 2016-ban a bevándorlás, 2017-ben pedig a korrupció köré épültek a programok, most viszont nincs olyan markáns téma. Miért van ez?
A választások előtt kezdtük a szervezést, de abban voltunk, hogy az utána lévő időszakban biztos nagyon szar lesz a hangulat politikai értelemben. Mindig rámentünk az aktuális dolgokra, de a politika most kiábrándító egy csomó ember számára. Azzal számoltunk, hogy ebben az évben nem akarunk egy depressziós fesztivált, amin csak arról beszélgetünk, mi lesz a baloldal sorsa, vagy hogy lesz-e még jobb országunk. Emiatt találtuk ki a 2028-at, hogy ne foglalkozzunk a mostanival, előre nézzünk! De ez nem azért történt, mert vesztett az ellenzék, és beparáztunk, nehogy még valami baj történjen velünk.
A tartalom szempontjából meg nyilván ellenzékiek vagyunk, de igazából mindig az érdekes és aktuális témák felé próbáltunk menni. Egy fesztiválról van szó, amiben benne kell legyen a provokáció és a punk, a mostani év meg a politikai klímára reagál.
Legalább egy évig hagyjuk békén az embereket!
Észleltek bármi politikai nyomást vagy ellenszélt a Bánkitónál?
Képzeljétek el, hogy nem.
Az aurórás balhé (tavaly nyáron rendőrök razziáztak a közösségi házban, később be is záratták, de kiderült, hogy az önkormányzat jogtalanul járt el az ügyben) után sem?
Tavaly megjelent velem egy interjú a Forbes-ban, hasonló kérdések jöttek elő, és mondtam is, hogy milyen gáz már, hogy ilyenekről kell beszélni egy fesztiválszervezés kapcsán, tök abszurd helyzet. De ehhez képest nem volt semmi. Szerintem azt mindenki érzi, hogy regionális szinten a Bánkitó jót tesz a falunak és a környezetének: Nógrád megyében ugyan ott van Hollókő, ami egy turistacélpont, de sok más nincs. A térség viszont a fesztivál alatt tele van emberrel, kivesznek minden szállást, esznek az éttermekben, furcsa lenne megszívatni.
Az Aurórát is békén hagyják?
Nem tudom, minden nap áll egy közterület-felügyeletes autó, és néz minket, pedig a nyolcadik kerületről beszélünk. Nem tudom, hogy ez mit jelent, valaminek a kezdetét, vagy a végét. Tavaly próbálták ezt a drogos dolgot behozni, de gyenge lábakon állt az érvelésük. Ennek ellenére bármi lehetséges ebben az országban.
A Bánkitó sosem volt híve a tenyérbemászó reklámoknak, a szponzoráció változik ebben az évben?
Szponzorok voltak mindig is, de a kezdetektől azt mondtuk, hogy nem akarunk az a fesztivál lenni, ahol belebotlasz a hoszteszekbe, meg ledeken villognak a cégek. És ezzel most is így vagyunk, de azt nem tudtuk egyszerűen tartani, hogy ne legyen szponzor, mert annyi mínuszt kezdett termelni a fesztivál. Évek óta olyanokat próbálunk találni, akik valamennyire rezonálnak azokra a dolgokra, amiket képviselünk. Idén az Erste támogatja az innovációval foglalkozó civil szervezeteket, de ilyen volt korábban a MagNet Bank és a Telenor is. Lehet, hogy észre lehet majd venni őket, de továbbra sem zavaróan, nem fog odamenni hozzánk a hosztesz, nem lesz banner, nem fog villogni semmi, pláne nem lesz színpad elnevezve cégekről.
A törzsközönség nem elégedetlenkedik akár a szponzorok miatt, akár azért, hogy nem politizáltok aktívabban, és az idén nem hangsúlyozzátok mondjuk a Stop Sorost?
Nem. Minden évben csinálunk felméréseket, ezekre is rákérdezünk. Mindig nyomatjuk a politikai témákat és a civil programokat, ettől lehet megkülönböztetni a fesztivált a többitől. Ezek biztos megmaradnak, nem fogunk róluk lemondani, de közben meg nem úgy áll össze a közönség, hogy mindenki a civil programokon akar pörögni. Az évek alatt azért a Bánkitó egy markáns zenei és kulturális fesztivállá nőtte ki magát, sokan emiatt jönnek.
Az egész tavalyi kampány nemzetközi, designnal foglalkozó portálokon is megjelent. Úgy voltunk vele, hogy csináljunk egy nagyon egyértelmű, világító, durván politikai dolgot, és hogy őszinte legyek, átment, de ha valamire jött panasz az évek alatt, az épp az, hogy ez a korrupciós kampány nagyon ráfeküdt a fesztiválra. Viszont nem ez az oka annak, hogy idén visszafogottabb a téma, hanem az áprilisi választás.
A Bánkitónak mindig volt egy olyan definíciója a civil vonal mellett, hogy azok mennek le, akik amúgy a Madách tér környékére, a belvárosba járnak. Most pedig megjelent még egy hasonló közönségű fesztivál. Mennyire jelent konkurenciát a Kolorádó vagy mennyire erősítitek egymást?
Az első évben meglepetés volt, de szerintem a kolorádósok sem tudták, hogy egy nagyobb fesztivállá fogja ez kinőni magát, azt gondolták, hogy csinálnak valami bulit. És van erre igény. Pont a hétvégén beszéltünk kint a Kolorádón a főszervező Manekkel (Csete Manek Gábor), hogy szerintünk a két fesztivál erősíti egymást, egy szcénát teremt, és ez baromi jó, piacszerűséget generál, segít nekünk. Látszik is, hogy attól, hogy elindult a Kolorádó, nem lesz nálunk kevesebb ember. Azt is hallom, hogy együtt emlegetik ezeket a fesztiválokat.
De nem profitra csinálja az ember, nincs bennük akkora növekedési potenciál. Ehhez elkötelezettség kell, és ez meghatározza, hogy milyen lesz a fesztivál arculata, ami talán a nagyobbakra is hatással van, például a Fishing On Orfűre. Ők elkezdték komolyan venni azokat a zenekarokat, akik ezen a két fesztiválon headliner sávban léptek fel.
Amúgy eléggé súlyos, hogy Budapesten telt házas klubkoncerteket adó zenekarok nem tudnak headliner sávokban, vagy ahhoz közeliekben sem fellépni magyar fesztiválokon. Volt egyelőre a Bánkitó, aztán lett a Kolorádó, és most talán a Fishing.
Régebben a zenekarok sokszor baráti alapon léptek fel, még mindig ez a jellemző vagy azért tíz év alatt már versenyképesen tudtok zenekarokat hozni?
Ez egy tök jó dolog, hogy próbáljuk normálisan kifizetni a zenekarokat. Biztos nem vagyunk a legjobban fizető fesztivál, de amennyire lehet, a helyükön akarjuk értékelni őket, és nem baráti áron. Jó volt pár évig, baráti volt a hangulat, de aztán a zenekarok is látták, hogy többen jönnek, az egész kezdett kínossá válni. Persze nekünk továbbra sem volt nagy pénzünk benne, de elkezdtük kitalálni, hogy kapjanak normális gázsikat a magyar zenekarok. Aztán amikor bejöttek a külföldiek, arra is oda kellett figyelni, hogy ne az legyen, hogy mindent rájuk költünk.
Tavaly volt egy repoharas probléma, hogy az utolsó nap csak délelőtt tízig lehetett visszaváltani, és sok gyűjtögető bukta be a végén a poharait, ráadásul a környezetbarátságra sem rímelt a sok kidobott pohár. Ezzel kapcsolatban változik valami?
Mi voltunk a hülyék, mert már sehol nincs ez a visszaváltós dolog: megveszed a poharat, és viszed magaddal, nincs probléma. Mi meg belementünk a visszaváltásba, amit nem akartak kezelni a vendéglátósok. Velük is harcban voltunk, és ez egy reménytelen küzdelem volt. Idén megveszed, és megőrizheted a poharadat, nem lesz visszaváltás.
És a falubeli bolttal mi a helyzet? Ahol mintha nem készülnének fel a fesztivál méreteire.
Amikor megjelent tavaly egy indexes cikk, amely kimondottan a bolttal foglalkozott, akkor szerintem tökre megsértődtek rajta szegények. Meg már egy évvel ezelőtt is megjelent egy, hogy mi a fasz van a bolttal, hogy van egy fesztivál, ahova ezrek mennek, és nem lehet semmit se kapni 9.30-kor, aztán volt egy tényfeltáró, gazdasági cikk. Miközben meg van egy másik közért is kicsit feljebb, ahol nagyon fel vannak háborodva, hogy hozzájuk senki nem jár. Náluk az a gyenge pont, hogy van áru, viszont tábla nincs, amivel megtalálhatnák. Lehet, hogy az idén ebben majd segítünk nekik.
Azt mennyire érzitek, hogy sikerült bekerülni a külföldi fesztiválok vérkeringésébe, együttműködni velük?
Tavaly nagyon jellemző volt. Két nagyobb, a Pohoda és az erdélyi Electric Castle az, ami velünk van egy időben a környéken, velük abszolút. De azért alapjában véve nem a többi fesztivál programját nézzük, tehát olyan még nincs, hogy közösen dealelünk repjegyekkel. Nem egy Sziget-méretű brandfesztivál vagyunk, ahol több száz külföldi zenekar lép fel. Persze nálunk is lesznek, szeretnénk fejlődni, érdekes dolgokat megmutatni Magyarországon olyan embereknek, akik kíváncsiak ezekre a zenekarokra, és még semmilyen fesztivál nem hozta el őket, mert például nem tuti, hogy máshol kifizetődőek.
Mondjuk a Slaves tavaly nem ilyen volt, ők bárhol felléphettek volna, és mi is meglepődtünk, hogy azt mondták, oké. Jó fejek voltak. Viszont kerültek annyiba, hogy idén a Slaves árából három jó és érdekes zenekart tudunk hozni. De egyikünkben sincs az, hogy megbántunk volna, annyira jó koncert volt.
Most milyen nagyságrendű összegből szervezitek a fesztivált?
Az egész még mindig bőven százmillió forint alatt van, ennek a negyede kb. a koncertekre megy el.
És mennyire próbáljátok a vidéki közönséget behozni?
Tavaly elkezdtünk erre figyelmet fordítani, és idén is. De ez nem azon múlik, hogy kiteszünk-e plakátokat a nem budapesti városokban. Az egy idő, amíg a Bánkitó leesik azoknak a vidékieknek, akik nem gondolkodnak Pestben. A zenekarokon nagyon sok minden múlik. Ha egy zenekar Budapesten egy nagyobb klubkoncertet csinál meg, akkor ők Debrecenben csak egy kisebbre képesek. Az ottani szubkultúrák, szűkebb körök viszont meg jönnek, kiszúrják a kezdetektől. A második fesztiválra is érkeztek Pécsről, és ez növekszik.
A Tinta Art Cafénál (a régi S10) meg a Déli színpadon – az egyiken főleg mélyebb underground megy, a másikon elektronikus zene – figyelünk arra, hogy legyenek olyan fellépők, akik a vidéki szcénákban menők. Mert valamennyire ciki, amikor rólunk már a negyedik-ötödik cikk jelent meg, hogy ott van lent Budapest. Elkezdtük érezni, hogy ez gáz.
Egy idő után ez nem oké, nem csak Budapest jelenti az országot.
