Kultúra

Imádkozó kezeket formálnak a minden vásárban felbukkanó perecek

Vincze Miklós
Vincze Miklós

újságíró. 2018. 04. 02. 14:00

Legalábbis az egyik legenda szerint – az azonban biztos, hogy története szorosan fűződik a kereszténységéhez, sőt, hosszú időn át ez volt a nagyböjt egyik legfontosabb étele.

A kirakodóvásárok és szabadtéri események állandó résztvevőjeként feltűnő perecet és társait lehet szeretni vagy épp gyűlölni, az azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy a sós, vagy épp édes étel már hosszú ideje az európai, illetve a tengerentúli mindennapok része.

De hogyan és mikor született meg a furcsa alakú, három lyukal is ellátott, összefont pékáru? – tehetjük fel maguknak a kérdést, amire némi kutatás után mindössze három szavas választ kaphatunk:

senki sem tudja.

Létezik azonban egy sor legenda, melyek közös pontja, hogy azok legtöbbször kapcsolódnak a kereszténységhez, illetve az európai szerzetesrendekhez.

Alexander Hellemans és Bryan Bunch nagy sikerű könyvében, a tudomány és techika történetét összefoglaló The History of Science and Technologyban tényként közli, hogy a perec egy VII. század hajnalán élt itáliai szerzetes szüleménye, aki 610-ben találta fel a kenyértésztából készülő, pretiolának (=kis jutalom) nevezett süteményeket, melyek mellkason összefont karokat formáztak. A férfi nem saját szórakoztatására alkotta meg a pékárut, hanem az imádságokat helyesen megtanult gyerekeket jutalmazta vele.

Jacov Fobsen Van Es XVII. század derekán született festménye / via Wikimedia Commons

 

A helyzet azonban jó eséllyel nem ennyire egyszerű, hiszen más kutatók szerint a dél-franciaországi kolostorokat jelölik meg születési helyként, annyi azonban biztos, hogy egy, a Lestines-i zsinat folyamán, 743-ban született feljegyzés szerint a perecet már számos kolostorban készítették, illetve fogyasztották.

Mindezek fényében kimondottan meglepő, hogy még négyszázötven át egyetlen kódexillusztráción sem szerepelnek a szerzetesek által minden bizonnyal szeretett imádkozó tésztakezek – a legkorábbi képi bizonyíték ugyanis az egyházatyák műveiből és a középkori tudásgyűjtemények házasításából 1175-1185 között született szöveggyűjtemény, a Gyönyörűségek kertjének (Hortus deliciarum) egyik miniatúrája:

Az elzászi Odilienberg apátnője, Herrad von Landsberg munkájaként született Hortus deliciarum pereces illusztrációja, 1180 körül / via Wikimedia Commons

A kereszténység aztán szép lassan újabb rétegekkel gazdagította a perec jelentéstartalmát: a XVI. században tagoltsága miatt a Szentháromság jelképeként (is) tekintettek rá, sőt, a húsvét előtti negyven napos nagyböjt egyik legfőbb táplálékaként tekintettek rá.

perec (perec)
Megtalálták a világ legrégebbi perecét
Történelmi jelentőségű "uzsonnára", 250 éves zsemlékre, kiflire és perecre bukkantak egy bajorországi ásatáson Regensburgnál.

Köszönhető ez az egyszerű összetevőinek, hiszen a lisztből és vízből készült perec nem tartalmazott az ebben az időszakban a keresztény szokások szerint nélkülözendő tojást, túrót, vajat, tojást, vagy bármiféle tejterméket.

Húsvéti tojás helyett

A húsvéti időszakban ennél messzebb is ment a múlt embere: a modern világ legfurább képzavaraként létező, nyúl tojta tojások helyett húsvét reggelén évszázadokkal ezelőtt ugyanis még pereceket rejtettek el a családok.

Mindez nem jelentette azonban azt, hogy a profán világban ne nőtt volna hasonlóképp a kultusza: a XII. században például már egészen biztosan a német pékek jelképévé vált, majdnem egyre több céh helyezte azt a címerébe.

A görlitzi pékek céhének jelképe / fotó: Abubiju

 

A kereszténységgel való, minimum másfél évezrede tartó kapcsolata ellenére azonban esélyes, hogy az egyszerű összetevőkből készülő perec mediterrán, sőt, antik görög gyökerekkel rendelkezik: a modern bagelekre hasonlító, sokszor szezámmaggal meghintett lyukas pékárut ugyanis a szerzetesek is sokáig fogyasztották, sőt, a szentáldozáson is ezt osztották a híveknek, mielőtt tovább bonyolítani kezdték volna a faék egyszerűségű gyűrűformát.

A modern kor évszázadai szép lassan azonban elkoptatták az egykori böjti kedvenc valódi jelentését, melyet egy amerikai mozgalom, a Pretzels for God (Perecet Istennek) próbált visszahozni a köztudatba.

Fotó: Weird Universe

 

Az 1973-ban, az arizonai Phoenixben megszületett csoport alapítóinak egyáltalán nem tetszett, hogy a miniatűr, ropogós perecek kocsmai nassolnivalóvá, nagyvárosi sétálóutcákon – így például Bécsben, hiszen “Ha Bécs, akkor roppanós virsli, vagy perec.” – árult, illetve bazári étellé váltak. Próbálkozásaikat természetesen nem koronázta siker, így a sós vagy édes kedvenc múltja a legtöbbek előtt ma is homályba vész.

Kiemelt kép: ProjectManhattan
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.