Ma leginkább a brit humort, illetve legismertebb képviselőjét, a Monty Python-csoportot emlegetjük fogalomként, száz évvel ezelőtt azonban a tengerentúlon születtek a leginkább agyzsibbasztó és szürreális viccek, vagy épp ajándékok.
A többek közt a századfordulón megjelent füllentő képeslapok által megágyazott légkört a két világháború közt gyártott vicces ajándékdobozok járatták csúcsra: a főleg a chicagói H. Fishlove and Co. által gyártott csomagok ugyanis úgy néztek ki, mintha kedves ajándékok lennének, belsejükbe pillantva azonban a megajándékozott rádöbbent, hogy egy olcsó vicc szenvedő alanyává vált.
Az 1914-ben egy ukrán emigráns, Chaim Fiselov által Fishelov néven alapított cég (és tulajdonosa) néhány évvel később egy termékeikhez hasonlóan fájdalmas szóviccel, a könnyebb megjegyezhetőség érdekében Fishlove-ra (=Halszerelem) változtatta a nevét, majd megkezdte az amerikai diliipar teljes leigázását. A ma is létező, bár 1985-ben a gyerekeknek készülő bűvészkészleteket gyártó Fun Inc.-be olvadt Fishlove olyan nélkülözhetetlen, úttörő termékeket vezetett be a piacra, mint az óriásnapszemüvegek, a hő hatására ruhájuktól megszabaduló nőket mutató poharak, a felhúzható, vacogó fogsor, valamint a kiemelten fontos műhányás.
Fotók: Collectors Weekly
Igazán ismertek azonban a vicces ajándékdobozokkal váltak, melyekkel leginkább az olcsó fürdőszobahumort próbálták meglovagolni – köszönhető ez az alapító fiának, Irving Fishlove-nak, aki meglepő módon a bélfütty és a székelés megszállottja volt.
A Collectors Weekly által megszóltatott Fishlove-gyűjtő házaspár szerint a dobozok célja az volt, hogy a képeslap következő generációjaként működjenek – az ember a doboztetőn lévő szöveg alapján még valami hasznos, okos, vagy épp értelmes dologra számított, a csomagot kibontva azonban egy legtöbbször közönséges (vagy épp rasszista) csattanóval találta szemben magát.
A korai darabok még mai szemmel is egészen viccesek voltak, így például a kanalat rejtő “Bújj hozzám” (a mondat szó szerinti jelentése: “Legyen velem kanalad!”), vagy a gyufát rejtő “A világ legkisebb szivargyújtója”:
A vécéhumor azonban mindent felülírt: így született meg például a bevonulás szükségességét firtató “Ha menni kell, akkor menni kell”, amiben a kor babaházaiba szereltekkel teljesen azonos, apró porcelánvécé bújt meg:
Vagy épp az 1933-as chicagói világkiállításra kiadott “A fejlődés évszázada”:
A vécés viccekről nehezen lemondó Fishlove a harmincas években a női fehérneműkre, és a fura humorra nyargalt át – így születhetett meg a “Függőágy két személyre”:
A díszítetlen, kézzel varrt fekete báránybőr kesztyűt (kid = glaszé, kecskebőr) ígérő, de valójában két apró afromerikai gyerek figuráját rejtő doboz:
A harmincas évektől a dobozok mérete nőtt, hiszen a posta már képes volt bárhová pillanatok alatt eljuttatni egy küldeményt. Ekkor jelentek meg a régi könyvek átalakításával született vicces dobozok is, de ezek néhány év alatt eltűntek – köszönhetően részben a II. világháborúnak, amikor az egyszerűbben legyártható, viccelődő ajándékok minden addiginál sikeresebbek lettek. Így például a figyelmet a szexuális úton terjedő betegségekre (is) felhívó “Maradj távol tőle”:
A hasonló apróságoknak a háború után sem áldozott le, de az ötvenes években új csillag ragyogott fel a gyár egén – a gumimellek:
És persze a mindkét nemnek egyaránt küldhető (de inkább nőknek szánt), az egyre terjedő fogyókúrákat kigúnyoló “A biztos út, hogy megelőzze a túlevést – diéta, tabletták és edzés nélkül”:
Az idők azonban változtak: az ötvenes-hatvanas évek fordulóján hirtelen csökkenni kezdett az igény a hasonló vicces tárgyakra, a gag boxokként említett tárgyak pedig eltűntek a történelem süllyesztőjében.
A gyűjtemény még több darabja a Collectors Weekly oldalán érhető el.
