Hetvenen sérültek meg a száztíz vad oroszlánnal készült film forgatásán

Számtalan film, illetve tévésorozat végén hangzik el, hogy
„A film készítése során egyetlen állat sem sérült meg.”

Ez persze nem jelenti azt, hogy az emberek is mind egyetlen karcolás nélkül ússzák meg a felvételek során jelentkező veszélyeket, sőt, a kaszkadőrök gyakran súlyosabb sérüléseket is szenvednek, melyeket számos esetben már nem élnek túl – ez történt épp egy héttel ezelőtt a The Walking Dead új évadját forgató John Berneckerrel is.

Egyik film sem okozott azonban több sérülést a színészgárdának, mint az Európában 1981-ben bemutatott, de jókorát bukott Roar.

Az Ördögűző (1973) vezető producereként ismertté vált hollywoodi ügynök, Noel Marshall saját ötletét tizenegy éven át próbálta a filmvászonra adaptálni úgy, hogy a főbb szerepekben akkori felesége, a Hitchock-filmeknek köszönhetően naggyá lett Tippi Hedren mostohalánya, Melanie Griffith, saját fiai, John és Jerry, valamint jómaga is szerepelt.

A világ legveszélyesebb forgatási napjaiból kikerekedett film egy család történetét kövtte nyomon, akiket nagymacskák egész sora támad meg. Az ötlet Hedren, illetve Marshall fejéből pattant ki, a helyszínt pedig a feleség által alapított állatmenhely adta.

Az ország különböző pontjairól összeszedett, sokszor állatkertekben, illegális házikedvencként, vagy rossz cirkuszi körülmények közt tartott nagymacskákból végül százharminc gyűlt össze – így jaguárok, leopárdok, pumák, gepárdok, tigrisek és oroszlánok –, de egy sornyi trópusi madár, illetve két elefánt és három juh is bekerült a filmbe.

A tényleges forgatás végül csak 1976-ban, mindenféle védőfelszerelést és ketrecet nélkülözve indult meg, de már az első pillanatokban sem ment minden rendben: a rendező kezét megharapta egy oroszlán, de számos más sérülése, illetve már üszkösödésnek indult lába is csak hosszú évekkel később gyógyult meg teljesen. 2010-ben végül az agyrák győzte le.

A divatmodellként indult Tippi Hedren is hasonló utat járt be: előbb a lábát törte el, majd ő is felvette a harcot az üszkösödés ellen. Később egy oroszlánnak köszönhetően egy fejsérüléssel is gazdagodott. A premier után néhány hónappal elvált Marshalltól, majd 1983-ban elindította a ma is működő Roar Foundationt, állatvédő munkája pedig azóta sem szünetel, sőt, a legnagyobb természeti katasztrófák, illetve háborús övezetekben is mindig felajánlja a segítségét, segítve a bajba jutottakat.

Melanie Griffith két hét múlva lesz épp hatvan éves, gyerekkora óta tartó karrierje során pedig Hollywood egyik legismertebb, Oscarra és Golden Globe-okra is jelölt (utóbbit egyszer be is gyűjtötte, 1989-ben a Working Girl-ért), de ugyanakkor két Arany Málnát, illetve öt további jelölést – ez jár az év legrosszabb filmjének – is begyűjtő arcává vált. A munkák indulásakor azonban még csak tizennégy éves volt, és nem igazán szeretett volna szerepelni a filmben. Jobban tette volna, hiszen 1977-ben egy oroszlán súlyos sérüléseket okozott az arcán, amit ötven öltéssel és rengeteg sebészi munkával hoztak rendbe. Kevésen múlt, hogy nem vesztette el az egyik szemét.

Marshall fiai, John és Jerry sem úszták meg sérülések nélkül: előbbinek egy oroszlán támadása miatt ötvenhat öltéssel varrták össze a fejét, utóbbinak pedig a teljes jobb lábát karmolta végig egy másik példány.

Az operatőr, Jan de Bont járt azonban a legrosszabbul – őt konkrétan megskalpolta egy nagymacska, a sebet pedig százhúsz öltéssel varrták össze. A sérülés annyira groteszkké tette a férfi megjelenését, hogy egy róla készült fotó került a film hivatalos moziplakátjára:

Ha mindez még nem lett volna elég, a forgatás közepén az összes, addig elkészült anyag a teljes felszereléssel, a falkavezér oroszlánnal, valamint két társával együtt egy áradás áldozata lett, sőt, 1978-ban a pénzügyi források is elapadtak, Hedrennek és Marshallnak tehát saját zsebből kellett finanszírozniuk a költségeket.

A filmre végül tizenhét millió dollárt költöttek, a mozipénztárakban azonban csak kettőt hozott vissza, köszönhetően annak, hogy mindössze néhány európai és amerikai mozi vetítette.

Ez persze nem szabott gátat annak, hogy a film kultstátuszig emelkedjen, sőt, 2015-ben negyven amerikai független mozi is műsorára tűzte, valamint BluRay-en is kiadták.