A partnerkeresés módjai az elmúlt néhány évben gyökeresen megváltoztak: már nem a társadalmi események, vagy a hagyományos internetes társkeresők, hanem a különböző mobilapplikációk, így a percenként közel egymillió balra, vagy jobbra húzást felmutatni tudó Tinder hozza össze a legtöbb alkalmi, vagy épp tartós kapcsolatra vágyót, azt azonban kevesen tudják, hogy a csúcsokat döntögető alkalmazás gyökerei közel egy évszázadra nyúlnak vissza.
A két berlini éjszakai klub, a Resi (Residenz-Casino), illetve a Femina által indított trend a húszas években elharapózott a német fővárosban, így a könnyed flörtre vágyók a saját asztaluknál ülve küldhettek üzeneteket, vagy épp telefonálhattak át a kiszemelt ismeretlennek, anélkül, hogy az tudta volna, kivel is beszélget épp.
A kihelyezett készülékek felett látható, világító hívószám tárcsázásával elérhető másik fél persze nem vette mindig jó néven a közeledést, de ez jelentette a helyek, így az egy időben akár ezer embert is fogadni képes Resi táncparkettje, vagy épp a kétezer embert is elnyelni képes Femina a késő esti órákra mindig megtelt egymást néhány órával korábban még nem ismert, de kitűnően szórakozó férfiakkal és nőkkel, a háttérben pedig játszottak az óriási zenekarok, vagy épp keringőzenére, színes fények özönében táncoltak a vízsugarak:
A telefonkagyló felemeléséhez túl kevés bátorsággal rendelkező férfiak és nők sem maradtak azonban ki a jóból, hiszen a Feminában rendelkezésükre állt a tökéletes alternatívát nyújtó, a korlátokba épített csőposta is, melyek segítségével papírra írt üzeneteket küldhettek – épp úgy, mintha csak egy laza Facebook-üzenetet indítottak volna útjára, bár a feladótól az üzenet előbb egy rejtett szobába került, ahol a rendszert működtető nők előbb elolvasták őket, hogy provokatív tartalmú, vagy nem épp törvénytisztelő tartalmú üzenet ne érhessen célba.
A rendszerrel nem csak apró papírlapokat, hanem egy külön listáról kiválasztható ajándékokat, így parfümöt, szivarvágót, és még több, mint százharminc féle apróságot is küldhettek egymásnak a betérők.
A XX. század sok más csodájához hasonlóan a fejlődés ezt is elsöpörte – a háború miatt 1939-ben bezárt Resi tizenkét évvel később ugyan egy másik utcában újranyitott, de 1978-ban végleg megszűnt, és ugyanabban az évben a neki otthont adó épületet is lebontották.
A Femina-palota óriási klubja ennél is kalandosabb utat járt be: a második világháborúban szerzett súlyos sérülések javítása után 1950-ben Nyugat-Berlin legmenőbb dzsesszklubjaként nyitott újra, ahol tömegek láthatták testközelből Ella Fitzgeraldot, vagy Duke Ellingtont. Később egy fényűző étterem, valamint néhány évre egy mozi is az épületbe költözött, 1978-ban pedig ide költözött a város legfelkapottabb klubja, az amerikai Studio 54 berlini megfelelőjének tekintett Dschungel, ahol David Bowie mellett Frank Zappa, Prince, a Depeche Mode, vagy épp Mick Jagger is adott koncertet. A klub végül 1993-ban zárta be kapuit, hogy helyét egy kérészéletű étteremnek adja át, 1996-tól kilenc éven át azonban az egész épület üresen állt. Ezt követően újjászületett, tíz éve pedig a 285 szobás Ellington Hotel működik itt.
A telefonos bárflört intézménye azonban nem tűnt el nyomtalanul, hiszen a Ballhaus Berlin több asztalánál, valamint a falakra illesztve ma is ugyanilyen rendszer működik:
A német fővárosban járva kihagyhatatlan programpont!
