A sokszor csak a legek országaként (itt a világ legmagasabban fekvő nagyvárosa, sósivataga, hajózható tava, és ez a földrész legszegényebb vidéke) emlegetett Bolívia második legnagyobb városa, a 4150 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő El Alto egyike az ország legdinamikusabban fejlődő városainak, népessége az elmúlt években megközelítette az egymillió főt.
Építészetében sokáig a hagyományos vonalat követte, szomorú, többszintes vörös házak és apró viskók váltották egymást az utcákon, Evo Morales 2006-os hatalomra jutása óta viszont egyre nagyobb szerep jut a tradícióknak, így a várost egyre inkább elözönlik az évszázados formákat fura módon – leginkább egy következő évezredből visszazuhant űrhajókra hasonlítva – adaptáló lakóházak, a még mindig számítógép nélkül dolgozó Freddy Mamani Silvestre által tervezett cohetillók (rakétácskák), melyek formáit az építész a Titiaca-tó közelében egykor állt preinka központ, Tiahuanaco épített örökségéből merítette.
Az Oscar Niemeyer-i, vagy épp Gaudí-i magasságokba emelkedő Silvestre (hiszen mindhárman egy-egy város képét formálták át, vagy teremtették meg) művei közül mutatjuk most be a legérdekesebb darabokat.
A minimum ötszintes, csak a felső tízezer számára megengedhető árú otthonok jó része egyetlen család tulajdona – a földszinten kialakított üzlethelyiségeket bérbeadják, a felette lévő két szinten óriási bálterem kap helyet, a felsőbb emeleteken pedig a család otthona húzódik.
A Transformers által ihletett épület előtt viszont teljességgel értetlenül állunk:
