A szokás mára persze már kiveszett, de néhány évtizeddel ezelőtt még vígan gyűjtötték. Hogy minek? Eláruljuk.
A Budapest régi képeken nevű Facebook-csoport egyik oszlopos tagja, Szabó Attila tegnap egy igazán ritka képpel sokkolta majd negyvenezer társát, melyhez csak ennyit fűzött hozzá:
“1900. Budapest. Hangyatojás árus a Városháza udvarán”
De mi történik a képen? Valaki tényleg hangyatojásokat árul? És egyébként is, mi a fene az a hangyatojás?
Kezdjük a végéről – a hangyatojások értelemszerűen nem valódi tojások, hanem a hangyák fehér petéi. Ilyenek, ni:
A feltöltő szerint ezeket madár- és haledelként hasznosították, ami bizony igaz – sőt, a magas fehérjetartalmú táplálékot a mai kisállatkereskedések is árusítják, elsősorban pintyek, féregevő madarak, díszhalak és teknősök számára:
Nem szabad azonban megfeledkeznünk más irányú hasznosításairól sem: a Börzsönyi Helikon 2006. decemberi számában Végh József egy egész sor hasznosításról számol be, sőt, elárulja a gyűjtés menetét is.
„A gyűjtő zsákba gyűjtötte a nagy erdei hangyabolyokat, a „zsombikot” hangyástól, mindenestől. Soha nem szedte ki az összeset, hogy később is visszatérhessen ide. Egy sima területen – amit előzőleg alaposan letisztított, szabályos, kúp alakú, sima falú, 20-30 cm szélességű és mélységű gödröcskéket ásott egymástól 1,5-2 méter távolságra, majd a gödrök által határolt terület közepére, az „eresztőhelyre” öntötte a zsák tartalmát. A hangyák, ösztöneiktől vezérelve azonnal menteni kezdik a tojásaikat, s gyorsan széthordják a mélyedésekbe azokat. Az eresztőhely köré vörös hangyákat szórt. Az erdei hangyák féltek ezektől, így kénytelenek voltak a közelebbi gödrökbe menteni a tojásaikat, s nem menekültek velük messzebbre. Az is előfordult, hogy árkot ástak az eresztőhely köré, s vizet hordtak bele a patakból. Miután a hangyák másfél-két óra alatt elvégezték a munkát, ezt követően a hangyásznak csak össze kell gyűjtenie a tojásokat, előbb egy puha ronggyal „lehangyászni” őket, megpörzsölni, hogy ki ne keljenek, s máris eladhatja madáreledelnek, többnyire az állatkertnek. Egy, az 1700-as évek közepén megjelent orvosi könyv pedig a fülbetegségek és a szemhályog ellenszereként is említi a hangyatojást. A hangyatojás gyűjtésével a szegényebb családok férfitagjai foglalkoztak. Egy-egy faluban több családnak is jelentett kereseti forrást. Április közepétől szeptember közepéig tartott a hangyaszezon. Akkor a legjobb, mikor az akác virágzik, hiszen a tavaszi hangyatojások jóval nagyobbak, mint a későbbiek. Kisasszonynapkor pedig már minden „bogár bemegy a fődbe”. Az időjárás is befolyásolta a zsákmány mennyiségét, hiszen nagy melegben a hangya mélyre hordja a tojásait, míg eső után a felszín közelébe. Természetesen a szerencsének is nagy része volt a napi zsákmány nagyságában, de gyakorta előfordult, hogy 8-10 liter hangyatojással tért haza. Egy kiló tojásért a két világháború közötti időszakban 2 pengőt kapott, akkor, amikor az átlagos napszámbér 1,5–2 pengő volt.”
Hála József néprajzkutató 1985-ben Csukás Sándor és Lehel László operatőrök, valamint Tari Jánoshangmérnök segítségével még filmre is vehette a szokatlan eljárást:
A tengerentúlon persze ezzel is más a helyzet: Közép- és Dél-Amerika őslakosai közt tradicionális ételkülönlegességnek számít a hangyakaviár (escamole), de néhány évvel ezelőtt már az Egyesült Államokban is elkezdett nőni iránta a kereslet. Az agave tequiliana és az agave americana (a tequile, illetve a mezcal alapanyagai) gyökereiről eltávolított lárvák állagukban leginkább a túróra hasonlítanak, ízük pedig leginkább a mogyoróra. A legtöbbször egyszerűen vajban főzik őket, és zöldségekkel tálalják:
Gyűjtésük egy fokkal kevésbé szofisztikált, mint kárpát-medencei társaiké:
https://www.youtube.com/watch?v=MLWaWWW9RZI
Hallott hasonló, mára eltűnt módszerekről? Ossza meg velünk!
Ritka, hogy ennyira gyorsan derül ki valamiről, hogy nem volt igaz. Orbán Viktor illiberális diplomáciájának egyik alapvetése volt, hogy nem az intézmények, hanem a személyek közötti kapcsolatok számítanak. Aztán kiderült, hogy ennél még jobban számít a siker és a földrajz.
