Ismeretlen magyarok: Willy Pogány, a két világháború közti Amerika egyik legismertebb grafikusa

Willy Pogány Pogány Vilmos András néven 1882-ben született Szegeden, gyermekkorát paraszti környezetben, állatok közt töltötte. Hatévesen szülei Budapestre küldték, ahol a gimnázium elvégzése után előbb a mérnöki pálya felé kezdett kacsintgatni, hogy édesapja halála után támogathassa édesanyját, de a rajz és festészet szeretete miatt végül a művészet felé indult. Egy évet töltött a Műszaki Egyetemen, de eközben is rengeteget rajzolt. Végül egy művészeti iskola elvégzése után előbb Münchenbe, majd Párizsba ment, ahol további tanulmányokat folytatott.

A francia fővárosban két évet töltött, de nem figyeltek fel tehetségére, így rengeteget nélkülözött. Félretett pénzéből 1906-ban Londonba indult, ahol végre utolérte a szerencse, és könyvillusztrátorként kezdett dolgozni. Emellett portrékat, falfestményeket és más képeket is készített, sőt, a szobrászatba is belekóstolt. 1909-ben a Franklin Társulat számára illusztrálta Jókai Mór Mire megvénülünk című, 1865-ben megjelent regényének mindkét kötetét:

Galéria

24huGaléria

Ismeretlen magyarok: Willy Pogány, a két világháború közti Amerika egyik legismertebb grafikusa

1/71

Fotó megosztása:

2/71

Fotó megosztása:

3/71

Fotó megosztása:

5/71

Fotó megosztása:

6/71

Fotó megosztása:

7/71

Fotó megosztása:

9/71

Fotó megosztása:

10/71

Fotó megosztása:

11/71

Fotó megosztása:

13/71

Fotó megosztása:

14/71

Fotó megosztása:

15/71

Fotó megosztása:

17/71

Fotó megosztása:

18/71

Fotó megosztása:

19/71

Fotó megosztása:

21/71

Fotó megosztása:

22/71

Fotó megosztása:

23/71

Fotó megosztása:

25/71

Fotó megosztása:

26/71

Fotó megosztása:

27/71

Fotó megosztása:

29/71

Fotó megosztása:

30/71

Fotó megosztása:

31/71

Fotó megosztása:

33/71

Fotó megosztása:

34/71

Fotó megosztása:

35/71

Fotó megosztása:

37/71

Fotó megosztása:

38/71

Fotó megosztása:

39/71

Fotó megosztása:

41/71

Fotó megosztása:

42/71

Fotó megosztása:

43/71

Fotó megosztása:

45/71

Fotó megosztása:

46/71

Fotó megosztása:

47/71

Fotó megosztása:

49/71

Fotó megosztása:

50/71

Fotó megosztása:

51/71

Fotó megosztása:

53/71

Fotó megosztása:

54/71

Fotó megosztása:

55/71

Fotó megosztása:

57/71

Fotó megosztása:

58/71

Fotó megosztása:

59/71

Fotó megosztása:

61/71

Fotó megosztása:

62/71

Fotó megosztása:

63/71

Fotó megosztása:

65/71

Fotó megosztása:

66/71

Fotó megosztása:

67/71

Fotó megosztása:

69/71

Fotó megosztása:

70/71

Fotó megosztása:

A könyv szegedi ünnepe

szeged

Ezek Magyarország legérdekesebb köztéri állatszobrai

boldogfai farkas sándor

Budapest, Tokaj és Nyitra – egy darabka Magyarország Amerikában

bortermelés

Csuda jópofák a Szofi és a HABÓ eredeti illusztrációi

kiállítás

Nádas Péter: A hullabűzt már nem érzem, mert elnyomja a benzingőz

budapest

Itt készítette el első négy komoly munkáját, amellyel bekerült a magasan jegyzett grafikusok köreibe: Samuel Taylor Coleridge legismertebb költeményét (Ének a vén tengerészről, Szabó Lőrinc általi magyar fordítása a Nyugatban jelent meg, itt olvasható) 1910-ben, a Tannhausert 1911-ben, a Parszifált 1912-ben, a Lohengrint pedig 1913-ban készítette el kalligráfiai igényességgel, illusztrálta őket, és tervezte meg borítójukat.

Az Ének a vén tengerészről (1910)

Galéria

Tannhauser (1911)

Galéria

Parszifál (1912)

Galéria

Lohengrin (1912)

Galéria

Tíz, Londonban töltött év után, 1914-ben végül az Egyesült Államokba költözött, mert elkezdte érdekelni a színház világa. Előbb kisebb színpadok számára készített díszleteket és jelmezeket, de 1917-1921 közt például a világhírű Metropolitan Opera is igénybe vette a szolgálatait.

Műveivel díjak egész sorát nyerte el, többek közt a Panama Pacific International Exposition néven is ismert 1915-ös világkiállításon is aranyérmet szerzett.

Nem hagyott fel az illusztrációk készítésével sem, rajzait egy egész sornyi magazin, köztük a Harper’s Weekly, a Ladies Home Journal, a Theatre Magazine, vagy épp a Metropolitan Magazine közölte. A harmincas és negyvenes években Hollywoodban is dolgozott – előbb díszlettervezőként, majd art directorként öregbítette már egyébként sem csekély hírnevét. Dolgozott a Boris Karloff főszereplésével készült A múmiában (1932), de az Oscarra jelölt 1937-es Make a Wish-ben is. Festett a Barrymore család, Douglas Fairbanks Jr., vagy épp a világhírű operaénekes, Enrico Caruso számára is.

A per

Whittaker Chambers (1901-1961) amerikai újságíró és író, az Amerikai Kommunisa Párt tagja, éveken át szovjet kém 1952-es önéletrajzában, a mely a Witness (Tanú) címet viselte, Willy Pogányt a Magyarországi Tanácsköztársaság egyik népbiztosa, Pogány József politikus, újságíró testvéreként említette meg. Ez természetesen nem volt igaz, így a művész egymillió dollárra perelte Chambers-t. A pert elvesztette.

1908-ban Londonban feleségül vette Lilian Rose Dorist, akitől két gyermeke született. 1933-ban váltak el, a következő évben pedig a férfi elvette Elaine Cox írónőt, akivel együtt több gyermekkönyvet is írt.

Pogány 1955-ben, hetvenkét évesen halt meg.

Néhány műve: