A Nemzeti Színház főigazgatója – a teátrum honlapján – mesél a legendás színésznőről, akinek élete összeforrt a Nemzetivel. Itt kezdte pályáját 1957-ben, és egészen 1978-ig játszott itt, majd 2002-ben lett újra nemzetis, amiről büszkén szokta mesélni, hogy Schwajda György igazgató őt szerződtette elsőként.
Harminchárom év a Nemzeti Színpadán. Egy egész színészi pályát kitesznek ezek az évek. Pedig ez csak a töredéke egy még máig le nem zárt életműnek.
Vidnyánszky Attila visszaidézi 2003 nyarát, amikor javában folytak a próbák Gyulán, a Szarvassá változott fiú jeleneteit vették, amikor megjött Törőcsik Mari, aki az Anyát játszotta. A várszínpadon próbáltunk, naphosszat tűzött a nap, elviselhetetlen volt a hőség a várfalak katlanjában. Jelezte neki, hogy nem kell folyton ott ülnie, majd ha ő jön, szól. De ő inkább vizes zsebkendővel a fején nézte a próbákat. Meg akarta érteni az egészet.
Egy pillanatig sem arról volt szó, hogy a kis beregszászi társulat nyári produkciójába a nagy színésznő beugrik. A név, akivel eladják az előadást. Dolgozott velünk. Mert munka van, és enélkül nem születik előadás. Műalkotás.
Idén pedig azzal, hogy tavaly a Körhintát műsorra tűzték, akarva nem akarva megidézték őt magát. A filmet, a pályakezdést, az első és azonnal világraszóló sikert. Az előadás elején egy pillanatra Törőcsik Mari és Soós Imre hallható.
Repülünk, Mari!
A főigazgató szerint ez tisztelgés, jelzése annak, hogy ami volt, ahhoz a következő generációk kötődnek…
De hát Mari ebben a társulatban, köztünk dolgozik! Kihagyhatatlan. Legyen jelen.
Vidnyánszky végül azt találta ki, hogy Törőcsik Mari a végén menjen be, nem az előadás részeként, hanem a tapsban. Sok érvet és ellenérvet felsorakoztattak a kollégáim. Mindegyikben volt igazság, és benne is volt kétely, amit a közönség oszlatott el. Ahogy belép Törőcsik Mari a színpadra, a nézőtér felrobban.
Állva tapsolják az emberek. Mert máig a szívükig hatol ennek a személyiségnek az ereje. Van valaki, akit lehet szeretni. Akit egy ország szeret. Aki nem megosztó, hanem összetartó személyiség.
Ahogy áll a színpadon, elől, egyedül, hátrébb körben az előadás szereplői, abban van valami szomorúság, egy hatalmas pálya, hatvan év után talán búcsúzásféle is….
A főigazgató szerint azonban szó sincs még búcsúzásról. Elárul egy kulisszatitkot. Sokszor egy időben játsszák a nagyszínpadon a Körhintát és a Kaszás Attila Teremben a Brand című Ibsen-darabot, amelyben Törőcsik Marinak két szerepe is van, és több jelenete. Amikor bemegy a Körhinta végén, még visszamegy játszani a Brandba. Törőcsik Marinak a jelene éppoly fontos, mint a múltja. Keveseknek adatik meg, hogy saját életidejükben így utazhatnak oda és vissza – írja köszöntőjében Vidnyánszky Attila.
