Koncz Zsuzsa azt mondja, hogy – anyukája emlékei szerint – jó gyerek volt, „kicsit nagyszájú, az igazság bajnoka”. Azért is ment a jogi karra, mert azt hitte, másokon segíthet, de egy parlamenti látogatás azzal szembesítette, hogy „maximum az államgépezet működtetésében” vehetne részt. Három év után jött a pályamódosítás, az énekesi karrier.
„Kicsit félénk és óvatos természet vagyok, ami nagyon ellentmond annak, hogy mégis kiállok a közönség elé a színpadra”.
Ezt mondja a legfrissebb HVG-ben a Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas énekesnő az augusztus 16-ai margitszigeti fellépése előtt.
Azt is elárulja, hogy mivel mindig „hozott” anyagból dolgozik, kiszolgáltatott, de a választás az övé. A Ne várd a májust című Zorán-dalt is először neki mutatta meg Bródy János, de ő maszkulinnak érezte a szöveget. Szerinte a rendszerváltáshoz zenésztársaival annyit tett hozzá, hogy elénekelték azt, ami őket foglalkoztatta, „a hallgatók is érezhették, hogy nincsenek egyedül. Az elmúlt rendszerben a sandaságot, az alattomosságot, a hazugságot” utálta a legjobban, és mostanában sokszor van déja vu érzése.
A tanútól Micimackóig
Az interjúban Koncz Zsuzsa felidézi, hogy a puha diktatúrában még tanúskodnia is kellett, amikor „Bródyt már az 1973-as Jelbeszéd betiltása előtt államellenes izgatással vádolták meg”, az ügyész börtönbüntetést kért rá. „Attól fogva a rádióban és a lemezgyárban a kötőszavait is nagyítóval nézték. Nem volt egyszerű a helyzet, de például a Magyar Televízió valamiért megmaradt a szabadság szigetének: ott a máshol betiltotta dalokból is” énekelhetett.
Koncz Zsuzsát 2010 óta nem hívják a közszolgálati televíziókba, dalait nem játsszák a rádiók. Micimackósan válaszol arra a kérdésre, tiltólistán van-e. „Ismert erdei körök” szerint van ilyen lista, s noha ő nem látta, valami lehet a dologban, „mert még egy telefonos megkeresést sem” kapott. „Igaz, nincs is olyan műsor, amit nézőként szívesen” követne.
Koncz Zsuzsa az interjúban egyebek mellett beszél még arról, miként tört ki a “cuki énekeslány” szerepből, miért nem élt a celebséghez, miért nem tudott igazodni egy adott párt politikájához, miért maradt alapvetően az európai kultúra híve. Az énekesnő néhány hete a bevándorlók elleni kampányplakátok üzenetét „mélyreható méregnek” nevezte, ellenanyagként a Bazi nagy francia lagzik címen futó filmet ajánlja, mert van belőle mit tanulni elfogadásról, egyebekről.
