A keddi beharangozó sajtótájékoztatón Demeter Zsófia, a Szent István Király Múzeum igazgatója a városba érkező műtárgyegyüttes jelentős értékére hívta fel a figyelmet. A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria segítségével Zichy-gyűjtemény képzőművészeti anyagából válogattak, ismét egyesítve a magyar művelődéstörténet egy fontos fejezetének korábban összetartozó darabjait – tette hozzá.
Cser-Palkovics András polgármester hangsúlyozta, hogy olyan család gyűjteménye lesz látható szombattól, amely ezer szállal kötődik Székesfehérvárhoz és Fejér megyéhez. Közölte: a város sokat köszönhet a családnak, ezért időről időre tiszteleg előttük, mint ahogy ezzel a tárlattal is teszi.
Jelezte, hogy a kiállítás egyben ritkán látható és Székesfehérváron még sohasem volt megtekinthető. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben minden évben legalább egy, hasonló színvonalú kiállítást állíthatnak össze a városban.
Gosztola Annamária, a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze, a kiállítás kurátora elmondta, hogy a Szépművészeti Múzeumból 39 festmény, egy szobor és négy dombormű, míg a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből egy szobor és 12 festmény érkezik Székesfehérvárra. A tárlathoz készülő katalógusban több alkotás szerepel, abban 79 műtárgyról lesz részletes leírás.
Tájékoztatása szerint a kiállításon valamennyi fontosabb európai iskola képviselteti magát: a négy szekcióban németalföldi-holland, közép-európai (német, osztrák, cseh), olasz-francia és magyar alkotók művei tekinthetők meg.
A kiállítás tájékoztató anyaga szerint a magyarországi és a bécsi kulturális közéletben betöltött kiemelkedő szerepe miatt nagy tiszteletnek örvendő Zichy Edmund gróf (1811–1894) monarchia-szerte csodált műgyűjteményt teremtett bécsi otthonában. Kollekciója két fő részből állt: az iparművészeti tárgyak között főként keleti műkincsek és a kortárs iparművészet remekei sorakoztak, míg a képzőművészeti gyűjtemény az európai festészet különböző iskoláinak és korszakainak darabjaiból tevődött össze.
A jeles gyűjteményt a gróf halálát követően fia, Zichy Jenő (1837–1906) örökölte, és egyesítette az általa idehaza és ázsiai útjai során válogatott képzőművészeti, iparművészeti, néprajzi és régészeti anyaggal.
Az „ipargróf” végrendeletében a teljes kollekciót a fővárosra hagyta azzal a kikötéssel, hogy azt tartsák egyben. Az örökösök azonban a gróf 1906-os halálát követően visszaperelték a Rózsa és Szegfű utca sarkán álló palotát, így a fővárosnak műfaji egységek szerint több helyen kellett elhelyezni a múzeum anyagát. Emiatt a műtárgyakat ma számos fővárosi, vidéki és országos gyűjtemény őrzi.
A gyűjtemény jelentőségét nem csupán Jan Kupecky, Bernardo Strozzi, Christian Seybold, Franz Xaver Messerschmidt, Bernardo Canal, Antonio Bellucci, Jan Molenaer, Jan I. van den Hecke, id. Markó Károly, Mányoki Ádám és számos további neves mester műveinek kvalitása adja, hanem az is, hogy a 20. század viszontagságai miatt rendkívül kevés olyan korabeli hazai gyűjtemény rekonstruálható, amelyet ilyen teljességgel ismerhet meg a művészetkedvelő közönség.
