Hogyan zajlottak a Kaktuszliget felvételei?
Gerdesits Ferenc: Olyan volt, mintha nem is stúdióznánk, hanem mint amikor demózni szoktuk a felvételeket saját próbahelyünkön – azzal a különbséggel, hogy ez részben a saját stúdiónk is most már.
Varga Livius: Mikor stúdióba vonulsz, mindig van egy nagy levegővétel, „akkor most én feljátszom”. Most észrevétlenül zajlott a lemezfelvétel, családi körben, amit talán az otthonszüléshez tudnék hasonlítani.
G.F.: Egyébként, hogy konkrét és pontos választ adjak a kérdésre, sokkal jobb volt a próbahelyen dolgozni, mindenki sokkal nyugodtabban vagy sokkal izgatottabban, a vérmérsékletétől függően vett részt a munkálatokban. Szerintem sokkal jobban élvezte a zenekar. Ráadásul tényleg már olyan hangot tudtunk rögzíteni minden egyes hangszer minden egyes részleténél, amilyet valójában kerestünk, mert addig cserélgettük a dolgokat, amíg meg nem lett.
V.L.: Eljött az az idő a technológia fejlődésével, hogy már nem az a kunszt, ami egy stúdiónak van, mert az már lassan tényleg a cipőm talpában is benne van és akkor csak egy átlagos srác vagyok. A fiam telefonjában is ott van az a tudás, ami már messze meghaladja az első három demónkat. Nem ez számít már. Az számít, hogy megtaláld a megfelelő hangszeredet, a megfelelő hangulatodat, a megfelelő teredet, ahol felveszed. Ez mind rendelkezésünkre állt, hála a magasságosnak.
G.F.:Arról nem is beszélve, hogy hiába van telefonban meg tabletben ez a csomó dolog, a stúdiófelvételhez elsősorban nemcsak jó technikai felszereltség kell, hanem egy jól felkészült és a hangszerét megfelelően uraló, valamint a számokat kiválóan ismerő muzsikus, illetve egy olyan szakember, aki ezeket a technikai eszközöket magas szinten tudja kezelni. Hiába van ez meg, Pista, Jóska is készíthet felvételt, lássuk milyen lesz!
V.L: Itt rá is térnék Vastag Gábor szerepére, aki nálunk nemcsak rögzítő és keverő ember volt, hanem egyfajta zenei producerként is működött, hiszen ő maga is zenész, magas színvonalon uralja a hangszerét, kiválóan ismerte az összes Quimby-számot. Mégis külső fül tudott maradni, mint a zenekarnak nem tagja, de gyakorlatilag egy baráti kör részéhez tartozó ember. Több Quimby-tag együtt játszik vele, ismeri a gondolatainkat és ő tényleg mint egy producer tudta minősíteni, bírálni, javasolni vagy kitörölni a dolgokat, amiket mi ugye quimbys-mániákusan feljátszottunk.
Kiss Tibor: Nekünk nem annyira jöttek be a steril stúdiók, ezért most megpróbáltuk otthonos körülmények között felvenni a lemezt, ahol kevésbé volt hangsúly az irgalmatlan csúcsszupertechnikán, hanem inkább ezen a fajta időbeli szabadságon és, hogy tulajdonképpen ez egy egyszerű zenekar, nem kell ezt túlbonyolítani. Igazság szerint keresgéljük azt a helyzetet, ahol a mi muzsikánk viszonylag megmarad élőnek, mert általában mindig ahhoz hasonlítjuk, hogy ahhoz képest, hogy milyen a csapat élőben, a konzervlemezek mindig kicsit sterilebbek, visszafogottabbak és nagyon sokszor gátjai annak a fajta szellemiségnek, amit a csapat képvisel. Majd meglátjuk, hogy ki mit szól hozzá.
Hogyan születettek meg a lemez dalai?
G.F.:Volt olyan rész, ami nagyon könnyen létrejött és volt olyan, ami nem annyira.
V.L.: De ahogy Tibi szokta mondani, most azért nem erőltettünk semmit. Nekünk mindig a fiókban vannak félkész témák és a negyedkész ötletek: volt, hogy úgy nem jelent meg négy évig albumunk, hogy ennek ellenére azért ezek a félkész dolgok gyűltek és harminc-negyven ötletről beszélek most. De most egyértelműen az egész zenekar arra hajlott, hogy ne rajzolgassuk a karikát nagyon lassú ceruzamozdulattal. Ami egy nagy karmozdulattal kerek lesz, az jöjjön és a lemezen lévő számok többsége ilyen. Gyors, viharos szülés volt… így szokták mondani, újra a szülőszoba-analógiához visszatérve.
G.F.:Tulajdonképpen, ha nem hagyjuk félbe tavasszal, akkor korábban készen vagyunk vele, csak rendkívül fontos koncertjeink voltak, ami miatt nem tudtuk tavasszal befejezni.
Mennyi idő alatt vettétek fel?
K.T.: Alapvetően magával a zenekarral két etapban dolgoztuk ki az anyagot. Tavasszal, április-május környékén elkezdtük a munkálatokat, aztán a következő etap szeptember környékén volt. Nincs sohasem eleje és vége egy lemezkészítésnek, hanem valamikor elkezdődik a zenekari munka, ezt pedig megelőzi egy olyan történet, amikor gyűlnek az ötletek, szövegek, dalmorzsák, hasonló dolgok – akár hónapokkal előtte -, de az is előfordul, hogy valamilyen történet, egy kis csíra évekkel ezelőtt született és addig csak lappangott.
A Quimby Csodaországbanhoz hasonló nagy koncerteken vagy a kisebb bulikon érzitek jól magatokat?
K.T.:Az, hogy vannak ilyen nagy események, ugyanolyan fontosak számunkra, mint az intim klubkoncertek. Néha jó így összehozni egy-egy nagy ünnepre ilyen hatalmas tömeget és iszonyatos ősi vurslit kreálni abból az eszenciából, amivel mi rendelkezünk. De ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy mi akkor most ott fogunk trónolni ezekben a magaslatokban, hanem most is egyből egy klubkoncert-sorozattal kezdtünk a nagy szigetes koncert után. Közben az igaz, hogy rengeteget dolgoztunk és a sok munka mellett már gyakorlatilag egy púpnak hiányzott a hátunkra ez a szigetes nagy koncert is, mert elsősorban a lemezre szerettünk volna koncentrálni. De hál’ istennek, jól sikerült és nem bántuk meg, hogy ezt is elvállaltuk, de alapvetően ennek az évnek a lemez volt a fő csapáspontja, erre ment az energia nagyrészt.
Hogyan értékelitek az eltelt évet?
K. T. : Sosem érzek ilyen összegzéseket: de érzek megállókat vagy úgy, mikor kicsit visszanézünk, mint amilyen volt a húszéves koncert, ahol talán újraértékeljük egy picit a zenekart, de alapvetően mi egy folyamat részeként éljük meg ezt az egészet. Általában mi előrenézünk, melyek azok a teendők, amelyeken dolgoznunk kell, melyek azok a jövőbeli célok, amelyek mentén felépítjük a zenekar történetét. Ez egy olyan történet, hogy nem lehet egy zenekar jövőjét istápolni anélkül, hogy ne lennének fiksz pontok, mert vannak események, amelyeket egy évre előre le kell kötni. Akár egy külföldi koncertkörutat, színházakban is nagyon sokszor egy évadot előre lekötnek, ezért mindenféleképpen kell, hogy legyen a zenekarnak valamilyenféle látomása a jövő évvel kapcsolatban, ha más nem, már csak logisztikai szempontból. Tudjuk, melyek lesznek azok a fő csapásirányok: ezek mentén tud dolgozni a menedzsment, hogy ezeket megvalósítja és a konkrétumokat lekösse.
