Mi jut eszedbe a Szigetről?
Nekem jóval a Sziget Fesztivál előtti időből is van egy meghatározó élményem a Hajógyári-szigetről. Ott volt ugyanis 1980-ban a Fekete Bárányok-koncert, ahol a hatalom által akkor nem nagyon kedvelt zenekarok, a P. Mobil, a Hobo Blues Band, a Bizottság és a Beatrice lépett fel több tízezer ember előtt. Előtte, azt hiszem nem is igen volt ott más rendezvény. Ez a buli egyfajta előszele volt a majdnem másfél évtizeddel később indult fesztiválnak. Később – más helyszínen –, mi is megpróbáltunk szervezni egy kelet-európai rockfesztivált. Két évig működött is, de aztán az iszonyú ráfizetés miatt feladtuk. Pedig az anyagiaktól eltekintve nagyon jól ment. Persze nem úgy, nem olyan profin, mint most a Sziget, ami világszínvonalú, és Európa legjobb fesztiválja.
Többször felléptél itt a Beatricével és az ős-Bikinivel is, de nem minden évben. Milyen az arány, 20-ból hányszor voltál kint?
Valóban, sokszor játszottunk a Beatricével, és egyszer az ős-Bikinivel is, és felléptünk az első Magyar Dal Napján. Általában a rocksátorban kaptunk helyet. Úgy saccolom, hogy a 20 alkalomból 8-9-en voltunk ott.
Fotó: Kummer János
Mi volt a legjobb élményed a Szigettel kapcsolatban?
Nem is tudom, több ilyen is van. Egyszer összejöttem holland gyerekekkel, látták a koncertünket, odajöttek, gratuláltak, és aztán egész éjszaka együtt mulatoztunk, meg minden.
Meg minden?
Ez a meg minden nem a nyilvánosságra tartozik… Talán a legnagyobb élményem az volt, amikor az ős-Bikinivel léptünk fel. Délután ötkor a nagyszínpadon játszottunk. Kicsit szkeptikus voltam, hogy mi lesz, mert ember nem volt a környéken. Aztán elkezdtük a szokásos hülyeséget, és negyed óra alatt tele lett a nagyrét. Hihetetlen jó bulit csináltunk.
Idén is fellépsz augusztus 6-án a második Magyar Dal Napján. Mire készülsz, mire lehet számítani?
Vidámságra és rock and rollra. Konkrétabban még nem tudom, mert egyelőre nem tudni, mennyi időt kapunk, hány szám fér bele a műsorba. A normál Szigetre idén nem kaptunk meghívást, de nincs is olyan színpad, ahol a Beatrice felléphetne. Sok zenekar megsértődik azon, hogy a Sziget-szervezők elsősorban a külföldi fesztiválozók igényeit akarják kiszolgálni, de ez hülyeség. Örülni kell a Sziget sikerének, és hogy itt költik el a pénzüket a külföldi fiatalok. Nem azt mondom, hogy nem lépnénk fel szívesen, akár valamelyik „elveszett sátorban”, de az is nagy dolog, hogy a Magyar Dal Napján játszhatunk. És hála Istennek van elég bulink a nyárra, nem fogunk unatkozni, és a rajongók is megtalálnak minket.
Mi van a Beatricével? Ezek szerint koncertek lesznek. Új lemez?
Most készülünk a következő lemezünkre. Ha minden igaz, ősszel meg is jelenik. Mindenképp ki kell jönni addig, mert aztán jön az X-Faktor, és onnantól én már nem érek rá túlzottan a zenével foglalkozni. De, mondom, nyáron sok helyen játszunk, a nagyobb fesztiválokon mind ott vagyunk, de sok falunapra is meghívtak bennünket.
Fotó: Kummer János
Ha már említetted az X-Faktort: hogy lehet összeegyeztetni, hogy a színpadon a Beatricével nyomod a punkot, miközben a kereskedelmi tévék egyik celebje vagy?
Ez nem okoz gondot. Az én szárnyaim alatt már eddig is jó néhány zenekar nevelkedett. Említhetném a Republicot, a Kispál és a borzot, a Moby Dicket és másokat. A Bikinit is én indítottam el, és azóta is sok dalszöveget írtam nekik. Nem áll messze tőlem tehát az a mentori szerep, amire az X-Faktorban szükség van. Amikor először megkerestek, bevallom, nem nagyon akartam bekerülni ennyire a kereskedelmi tévék világába, de mára az életem nagyon fontos részévé vált az X-Faktor. Ez azért egészen más műsor, mint amit általában megszoktunk a kereskedelmi tévéktől. És kifejezetten büszke vagyok erre a „családra”, az ország egyik legprofibb gárdája csinálja a műsort. Egyszer itt volt az angol producer, és ő is csodálattal nézte, milyen nézettségi adatokat hozott a műsor. El sem akarták hinni, hogy tényleg 62 százalékos időnként a nézettség. Szerintem ez a csapat bárhol a világban megállná a helyét. Már csak azért is, mert itt század annyi pénzből születik a produkció, mint Amerikában, Angliában. Nálunk például egy énektanár van. Ott koreográfusból, énektanárból is van minden szereplőnek. Nekem legalább 10 emberből álló csapatomnak kellene lenni, ehelyett egy-két emberrel dolgozom.
Én arra gondoltam, hogy a színpadon egy elég erőteljes görbe tükröt tartottál mindig is a közönségnek az adott társadalmi viszonyokról. Korábban a szocializmus abszurditásán röhögtél, és röhögtettél meg tömegeket, ma pedig többek közt a fogyasztói szokásokat, a kereskedelmi tévék, a celebek világát gúnyolod ki. E közben te is egyre inkább része vagy ennek a világnak.
Görbe tükröt csak akkor tudsz tartani, ha pontosan tudod, hogy a világ hogyan működik, például hogyan lesz valamiből mainstream. Ezt persze nem mindig lehet megfejteni, de általában – a közhiedelemmel ellentétben – fontos a tehetség hozzá, és persze kell sok pénz, mert anélkül nem lehet igazi mainstreamet csinálni.
