Sokunk nagy élménye volt a Michael York-féle (Richard Chamberlain-féle, Faye Dunaway-féle stb.) A három testőr a tévében, meg hát a könyv is, titkos lovagi szerelmek, csalódások és ezer meg ezer kaland. “Angard”, mondogattuk, és a letört botokkal az udvaron folytattuk a harcot, szeltük át Európát, harcoltunk “Rosfor” és “Riseliő” és emberei ellen. S a később ide kapcsolódott Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és Csülök is, Rejtő alakjai – A három testőr univerzuma népes.
Ebben a feldolgozásban megkapunk mindent, nyakéket, dögös Myladyt (Milla Jovovich), aki Pókemberként rohangál fel-le a falakon, szomorú Athost, izom-erő Porthost, poszt-Chamberlain Aramist, Buckingham hercegét egyenesen Orlando Bloom alakítja, de ők is csak kellékek egy filmtechnológiai bemutató show-ban. D’ Artagnan-t egy Alkonyat-generációs nyikhaj alakítja (Loger Lerman), egyáltalán nincs meg benne az a gascogne-i pimaszság, ami miatt aztán a fél világ lángba borul. A sötét oldal mintha jobban érdekelte volna a rendezőt, a karakterek plasztikusabbak, és a színészek is erősebbek (Richelieu – Christoph Walz, Rochfort – Mads Mikkelsen, no meg Buckingham és a Myladyh), de a lényeg láthatóan a körítés, a díszletek, a jelmezek, mind szépen kidolgozottak, de mintha a nagy szervezés és verrás-sütés-főzés közben maga a film lényege elveszett volna. Mert a speciális affektek, a tudománytörténeti buzgalom nem maga a film, nekik szolgálniuk kéne azt. Az egyértelmű, hogy az alkotók szeretik/jövedelmezőnek tartják a Karib-tenger kalózai filmeket vagy a Mátrixot, de minket ez miért kéne érdekeljen? Paul W. S. Andersont annyira nem érdeklik hősei, hogy képes a film csúcspontján a fő mondanivalóval ellentétes mondatokat adni Athos szájába, és végig kínzó kötelességként kezelni mindent, ami a kaland lelki részéről szólna.
Mi, nézők azért ülnénk be (mondjuk gyerekeinkkel) a moziba, hogy onnan kijőve végigkergessük a kisededeket, akik a bíboros gárdájához tartoznak, avagy mi mind a király testőreiként kell megvívjunk a multiplexeket övező kirakatok furcsán néző bábuival a “Mindenki egyért, egy mindenkiért” mondatot rikoltozva. Ez az élmény azonban nem adatik meg.
Kinek ajánljuk? Akik szeretik, ha egy harci szerkezetek műemlékek tetején landolnak
Kinek nem? Akik fogtak már gally-kardot a kezükben
