Meghallgatható:
GORILLAZ: The Fall
A nagyobb, de mégis szűkmarkúbb ajándék a Damon Albarn vezette, rajzfilmfigurák mögé bújó “virtuális zenekar”, a Gorillaz nevéhez fűződik, amely egy teljes albummal rukkolt elő az ünnepre, viszont ingyen letölthetővé kizárólag a fanclub-tagok számára tette azt – így a többiek csak meghallgathatják a később fizikai formátumban is megjelenő anyagot. Mindezen felül azt is előre kell bocsátani, hogy a lemez a tavalyi Gorillaz-album, a Plastic Beach turnéján, egy iPaddel lett rögzítve, és nagyrészt két-három perces dalszerűségekből áll, szóval annyira nem is igazi lemez, és Clint Eastwood-kaliberű slágereket is kár tőle várni.
Ha viszont mindezt észben tartva közelítünk hozzá, akkor jó vétel a The Fall, mert nem fércmű, és nem is félig emészthető kísérleti zenét rejt, hanem érdekes és élvezetes zenei kísérleteket. Kicsit olyan érzése van az embernek, miközben hallgatja, mintha valami zenés múzeumban járna: van egy egységes arculata az egésznek, de minden teremben más dolog szól. Emitt kövéren lüktető bíttek (Phoner to Arizona), amott pszichedelikus, sőt simán űrbéli szintitémák hallhatók (Shy-town), rendre feltűnnek ilyen-olyan hangjátékok, bejátszások is, és az egésznek van egy nagyon kellemes folytonossága, mintha tényleg behangszórózott helyiségekben sétálnánk. A vége felé pedig eljutunk egy olyan szobába is, ahol a soul-legenda, Bobby Womack ül a gitárjával, és egy nagyon szép bluest énekel, amiért már önmagában is megéri végighallgatni akár az egész lemezt is, szóval köszi szépen, ez tényleg egy kedves ajándék volt.
A lemez ezen a mikrosite-on hallgatható meg.
Meghallgatható és letölthető:
KLAXONS: Landmarks of Lunacy (EP)
A kisebb, viszont nagylelkűbb ajándék feladója a Klaxons: ez itt egy teljesen ingyen letölthető ötszámos EP, amelyen a banda 2008-ban rögzített, de soha meg nem jelent „másfeledik” lemezének néhány száma hallható. Ami azt illeti, ronda ezeknek a daloknak a históriája, ugyanis az anyag egyszerűen azért lett félretéve, mert a kiadó túl elborultnak tartotta, a zenekar meg a füttyentésre azonnal visszament a stúdióba, és felvett egy másik albumot. Mivel azonban az így elkészült Surfing the Void végül nem egy kompromisszumos gányolmány, hanem a 2010-es év egyik legjobb alkotása lett, és most a korábbi számok egy része is közkinccsé vált, a csapat többé-kevésbé tisztázta magát, a kiadó meg innentől nyilván nem érdekel senkit.
Ettől függetlenül a Landmarks of Lunacy hallatán valahol még a cég hozzáállása is érthető – ez az anyag ugyanis olyan, mintha a Surfing the Void impozánsan drámai pszichedelikus űrpopjából kivennénk a lendületet, és hetvenes évekbeli progrockos hangvétellel helyettesítenénk, ami nyilván kisebb sikert vetít előre. A dalok azonban jók, mert az itt megvalósult lehetőség is benne volt a Klaxons zenéjében, sőt a záró Marble Fields a kísérteties billentyűivel egyenesen a banda egyik legjobb száma, szóval teljesen lefújni azért elég nagy marhaság volt a projektet – de hát mindegy. Mi végül is jobban jártunk, mert így egy helyett másfél lemeznyi remek Klaxons-zenénk van, ráadásul egy része ingyen, és ez azért van annyira jó üzlet, hogy befogjuk a szánkat.
A lemez itt tölthető le.
A dalok egyenként meg is hallgathatók:
1. The Pale Blue Dot
2. Silver Forest
3. Ivy Leaves
4. Wildeflowers
5. Marble Fields
Letölthető:
M.I.A.: Vicki Leekx (mixtape)
És akkor végül a szilveszteri ajándék: egy tréfás című mixtape az érdekesen botrányos M.I.A.-tól, 36 percben, egyetlen trackben. Aki ismeri a Srí Lanka-i származású csaj munkásságát, azt ez az anyag sem fogja meglepni, aki nem, az viszont készüljön, mert a szokásos zenei dizájncentert kapjuk, kemény ütemekkel, kántálással, gajdolással, vinnyogó zajokkal, hiphoppal, hülye hangmintákkal, sőt egy helyütt elefánttülköléssel. Falnak menni mondjuk ettől függetlenül még az elsőbálozók sem fognak tőle, nemhogy a rajongók, sőt néha idegesítő is, de van benne lendület, úgyhogy az árát ez is megéri.
A mixtape itt tölthető le:
