41 szavazat. Ennyivel kapott többet az Európai Parlamentben Ursula von der Leyen, mint amennyi az újraválasztásához szükséges volt. Nem tűnik soknak, viszont az öt évvel ezelőtti kilenc szavazatos többséghez képest kényelmes többségnek látszik.
Ursula von der Leyen első megválasztása nem volt sima ügy. A bizottság elnökének személyéről a tagállami vezetők döntenek zárt ajtók mögött, és csak ők maguk tudják, miért az adott embert jelölik a posztra. Ezen az Európai Parlament egy ideje próbál változtatni, ebből lett az úgynevezett Spitzenkandidat-, vagyis a csúcsjelölti rendszer. Ennek a lényege, hogy a parlament minden pártcsaládja állít egy jelöltet, akit az Európai Bizottság élén szeretne látni abban az esetben, ha ő szerzi a legtöbb mandátumot az európai parlamenti választásokon.
Von der Leyen az Európai Néppárt tagja, de 2019-ben nem ő volt a csúcsjelölt, hanem Manfred Weber, a pártcsalád akkori frakcióvezetője, mostani frakcióvezető-elnöke. A miniszterelnökök viszont nem akarták Webert a bizottság élén látni, sokan súlytalannak érezték, Orbán Viktornak pedig személyes konfliktusa is volt vele. Von der Leyen jelölése valószínűleg Emmanuel Macron francia elnök ötlete volt, és azzal, hogy egy német politikust jelölt, Angela Merkel támogatását is könnyen meg tudta szerezni.
Ursula von der Leyen 2019-ben szinte ismeretlen volt a kontinensen. Angela Merkel protezsáltjaként hadügyminisztereként is szolgált, de a kancellár még a pártja élére sem őt nézte ki utódjaként. Az a pártcsoport-koalíció, amely utána öt éven át irányította az Európai Parlamentet, akkor is létezett. Ide tartozott
- az Európai Néppárt,
- a Szocialisták és Demokraták,
- valamint a liberális Megújuló Európa.
A szavazatok tehát bőven meglettek volna a néppárti Von der Leyen megválasztásához.
A képviselők jó részét viszont felháborította, hogy a miniszterelnökök szembementek a parlament csúcsjelölti rendszerével. Ezt a rendszert Von der Leyen előtt egyszer próbálták ki – és akkor működött is: Jean-Claude Juncker lett ilyen módon a bizottság elnöke. Voltak persze, akik Junckert sem támogatták, ráadásul pont a csúcsjelölti rendszer miatt: Orbán Viktor és David Cameron akkori brit miniszterelnök például nem szavazta meg Junckert (Von der Leyent viszont Orbán megszavazta). Különösen a szocialisták voltak felháborodva, hiszen egy ideig arról is szó volt, hogyha nem Weber lesz a bizottság elnöke, akkor egy másik csúcsjelölt, a szocialista Frans Timmermans lehet az elnök.
Így hiába lehetett volna meg elvileg kényelmesen a szavazatszám Von der Leyen megválasztásához, mégis csupán kilenc vokssal ment át a parlamenten az előterjesztés. És ehhez a kilenc szavazatos többséghez is kellhettek olyan pártok, amelyek nem voltak tagjai annak a koalíciónak, amely elvileg támogatta a bizottsági elnököt. A szavazás titkos, papíron történik, így ellenőrizhetetlen, ki hogyan szavaz.
Az a többség, amely 2019-ben Von der Leyen mögött áll, máig nem változott. Hivatalosan most is három nagy pártcsalád támogatta: a Néppárt, a szocialisták és a liberálisok. Annyi változott csupán, hogy a liberálisok a harmadik legnagyobb pártcsaládból az ötödikek lettek, így az együttes többségük kicsit csökkent.
Elvileg tehát most is megvolt a kellő szavazatmennyiség, de senki nem akarta ugyanazt eljátszani, mint legutóbb. A három nagy pártcsalád előre megegyezett a négy uniós vezető személyében, ugyanakkor Von der Leyennek a többiek bevonására is szüksége volt.
A legegyértelműbb partnere a Zöldek pártcsaládja lett. Von der Leyen az első ciklusában hangsúlyosan zöld politikát vitt, a Zöldek pedig nagyon visszaestek az EP-választáson. A pártcsalád természetesen eljátszotta, hogy gondolkodik Von der Leyen támogatásán, de valójában ez volt az egyetlen lehetőségük arra, hogy a továbbiakban is politikailag releváns csoportként működhessenek.
Von der Leyen leült tárgyalni a Baloldallal és az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) pártcsaládjával is. A két szélsőjobboldalinak tartott pártcsaláddal, Orbán Viktor és Marine Le Pen Patrióták Európáért nevű csapatával, valamint az AfD szervezésével létrejött Szuverén Nemzetek Európájával nem tárgyalt. Innen persze kevés esélye is lett volna szavazatokat elhozni, mindkét pártcsalád keményen kritizálta a jelölését.
Giorgia Meloni ECR-je viszont megosztott volt.
