Nagyvilág

Az orosz túlerő ugyan rettenetes áldozatok árán, de ismét felőrölte az ukrán védelmet – mit mond el Avgyijivka eleste a háborúról?

Ozge Elif Kizil / ANADOLU / AFP
Ozge Elif Kizil / ANADOLU / AFP
A vérfürdővé változott Avgyijivka esete megvilágítja az orosz-ukrán háború dinamikáját: a védekezőknek kaotikus körülmények között kellett visszavonulni a kisvárosból, a támadók pedig több embert veszthettek, mint egy évtized alatt Afganisztánban. Szakértők szerint az orosz túlerő apránként őrölheti fel az ukrán ellenállást, azonban nem fog örökké az agresszornak állni a zászló. Ha az ukránok kitartanak az apadozó erőforrások ellenére is, akkor 2025-ben megtörhet az oroszok erőfölénye.

Az ukrán hadsereg hónapokig tartó elkeseredett harcok után feladta Avgyijivka városát az orosz túlerővel szemben, mindössze néhány nappal a Moszkva által indított háború kitörésének második évfordulója előtt. A mára a földdel egyenlővé tett, egykoron 32 ezer lelket számláló iparváros 2014 óta a keleti ukrán védelmi vonal fontos bástyája volt, a támadókat az évek alatt számos alkalommal verték vissza a településnél, amely mindössze 15 kilométerre fekszik Donyecktől, a döntő részt orosz kézen fekvő Donbasz régió központjától.

Az elemzők szerint Avgyijivka elvesztése stratégiai szempontból nem jelentős, viszont megvilágítja a világ érdeklődéséből két év alatt rengeteget elvesztő háború jelenlegi dinamikáját:

  • az oroszoknak Bahmut tavaly májusi bevétele óta ez az első jelentősebb harctéri sikere – de ismét csak súlyos veszteségek árán tudtak felülkerekedni, egy szintén az első világháború legsötétebb epizódjait felidéző csatában;
  • az ukránok pedig annak ellenére, hogy ezekben a harcokban az utolsó pillanatig kitartanak, a nyugati támogatások egyre égetőbb elmaradása miatt végül nincs más választásuk, minthogy meghátráljanak az ellenség óriási erőfölényével szemben.

A kisvárost októberben az orosz hadsereg csak a tavalyi év során másodszorra vette ostrom alá nagy erőkkel. Az ukránok öt hónapig megfeszítve tartották állásaikat, a közelmúltban azonban feladták a települést, a visszavonulásuk kaotikus körülményeiről szóló beszámolók bejárták a nemzetközi sajtót. Ezek közt volt Oleh, a kulcsfontosságú Zenit védelmi pontot az utolsók között, a saját lábán elhagyó gyalogsági katona története: „Nem fognak kimenekíteni, hagyjátok hátra azt a 300-at [sebesültet]”, hangzott az osztagának címzett egyértelmű parancs, miközben az ellenséges csapatok szinte már teljesen körbekerítették őket.

Narciso Contreras / ANADOLU / AFP Avgyijivka közelében 2024. február 20-án.

Súlyosabb veszteség öt hónap alatt, mint Afganisztánban egy évtized alatt

Az erőfölény most egyértelműen Oroszország oldalán van, ami valószínűsíthetőleg ahhoz vezet, hogy Ukrajna további területi veszteségeket szenved el

– összegezte a történtek jelentőségét Jójárt Krisztián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének munkatársa a 24.hu-nak. A másik oldalról viszont – csakúgy mint Bahmutnál – az oroszok egy stratégiailag nem túlzottan jelentős, bár fontos védelmi pontnak számító kisvárosért irgalmatlan veszteségekkel fizettek, költségeik és veszteségeik a tízszerese lehet az ukránokénak mind a katonák, mind a hadieszközök tekintetében, tette hozzá.

Az amerikai ISW kutatóintézet a kétéves évfordulón kiadott jelentése szerint

Avgyijivkánál az oroszok több embert veszthettek, mint amennyit a Szovjetunió 1979-89 közötti, csúfosan végződött afganisztáni háborúja alatt összesen.

Az ukrán vezetés által nyilvánosan megjelentetett becslés szerint nagyjából 17 ezer orosz katona esett el, illetve több mint 30 ezer sérült meg a csata öt hónapja alatt. És bár ezeket a számokat független forrásból nem lehet megerősíteni, egy ismert orosz katonai blogger beszámolója Kijevet igazolja: Andrej Morozov azt írta, hogy mintegy 16 ezer katonát vesztettek el az ostrom során, majd nem sokkal ennek közzététele után állítólag saját kezével véget vetett az életének.

Avgyijivka védelmét az oroszok – hasonlóan ahhoz, amivel az ukránok próbálkoztak a tavaly nyári ellentámadás idején – kezdetben gépesített erőkkel próbálták áttörni, majd áttértek a szárnyakon indított, gyalogos rohamokra, hogy a tömeges áldozatok ellenére lassan bekerítsék az ukránokat. A támadók erőfölénye az idő múlásával egyre inkább érvényesült, így az ukránok helyzete legkésőbb február közepére tarthatatlanná vált.

Olekszandr Szirszkij, az ukrán hadsereg nemrég kinevezett főparancsnoka végül február 17-én jelentette be, hogy a visszavonulás lezajlott, mert menteni kellett az embereik életét. Majd kiderült, hogy a részben szervezetlen művelet során akár ezer ukrán katona is hadifogságba eshetett vagy eltűnhetett, illetve sokuknak gyalog kellett menekülnie, miközben az oroszok folyamatos tüzérségi tűz alatt tartották őket.

Narciso Contreras / ANADOLU / AFP Egy ukrán katona érkezik az evakuációs pontra Avgyijivka területéről 2024. február 20-án.

A nyugati katonai szakértők többsége egyetért abban, hogy az avgyijivkai védelem hatékonyan morzsolta fel Oroszország támadó képességét, egy részük azonban bírálta Ukrajnát azért, mert túl későn hajtotta végre a csapatkivonását. Több elemzőtől elhangzott az a kritika is, hogy az ukránok a mostanihoz hasonlóan nagy árat fizettek a háború legvéresebb ütközetei közé tartozó Bahmut, Szoledar és Szeverorodonyeck ostrománál is, mielőtt hátrahagyták volna azokat. Jójárt ugyanakkor kiemelte lapunknak azt is, hogy a visszavonulás az egyik legbonyolultabban kivitelezhető katonai művelet, és Bahmuthoz képest Avgyijivka esetében gyorsabban megszületett a döntés a csapatok kivonásáról.

Oroszország 50–100 méterenként őrli fel Ukrajnát

A város bevételét Vlagyimir Putyin orosz elnök „abszolút sikerként” értékelte, és előrevetítette, hogy az orosz sereg a kellő előkészületek után Avgyijivka vonalában nyomul tovább előre. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pedig arról beszélt, hogy májusban vagy nyár elején Oroszország már új offenzívát indíthat ellenük, Kijevnek azonban világos haditerve van a folytatásra.

Jójárt Krisztián szerint azzal együtt, hogy az oroszoknak emberek és eszközök tekintetében is megoldott az utánpótlása,

rövid távon biztosan nem kell áttörésre számítani a front egyik szakaszán sem, és habár az agresszor több irányban támadást folytat, az nem várható manapság, hogy mélyen behatoljanak ukrán területekre.

Egyrészt azért, mert az ukránoknak a védelem átszakadása után pár kilométerrel arrébb sikerült felfognia az előrenyomulást, és rohamtempóban igyekeznek új védelmet kialakítani. Továbbá azért sem, mert a nagyobb csapatösszevonások könnyen azonosíthatók lennének a műholdfelvételekről, azonban jelenleg nem látni ilyen mozgásokat.

A vereség az ukrán tisztviselők és a szakértők szerint is a tüzérségi lőszerek terén érvényesülő elsöprő orosz fölény eredménye, melyet kihasználva meghátrálásra kényszerítették a honvédőket. A Wall Street Journal összesítése szerint az ukránok tavaly nyáron még több tüzérségi lőszert használtak el, mint az oroszok, az idei év elejére viszont már kevesebb, mint ötödannyit tudtak ellőni. Többek közt Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter is keményen kritizálta az USA-t azzal, hogy a város nem esett volna el, ha az amerikai törvényhozás nem lenne hónapok óta képtelen megszavazni a lőszereket is tartalmazó fegyvercsomagot országának.

Jelenleg azt látjuk – ami az ukrán ellentámadás bukása óta egyértelművé vált –, hogy ez a háború hosszú távon felőrlő jellegű marad. Amelyik félnek több embere és eszköze van – és ez jelen helyzetben Oroszország –, az fölénybe kerül, és szépen lassan felőrli a másikat. Jelen állás szerint az a reális, hogy az agresszor 50–100 méterenként, de további területeket fog elfoglalni Ukrajnától

– fogalmazott a szakértő, aki szerint Bahmut után Avgyijivka is azt példázza, hogy a nyugati támogatás jelenlegi mértéke messze nem elegendő azoknak a harcoknak a megnyeréséhez, ahol Oroszország koncentráltan érvényesíti a túlerejét, ami az utóbbi esetben nagyjából tízszeres volt. „Bahmut esetében a felőrlés nagyon sokáig az ukránoknak kedvezett, a szakértők között mégis konszenzus van abban, hogy túl sokáig tartották a várost, addig, amíg a veszteségek aránya már kedvezőtlenné vált számukra. Avgyijivka esetében bár gyorsabban megszületett a feladásáról szóló döntés, azonban sokak szerint így is túl későn” – tette hozzá.

Maxar Technologies / AFP Avgyijivka 2024. február 17-én.

Nem tart örökké, amíg az oroszoknak áll a zászló

Jójárt Krisztián a háború kilátásairól beszélve felhozta, hogy az észt védelmi minisztérium a múlt év végén adott ki egy tanulmányt, amit széles körben osztanak a szakértők, és úgy tűnik, hogy a nyugati vezetők is felfogták a tartalmát. Ez arról szól, Ukrajnának milyen stratégiát kell követnie a következőkben, és az egyik fő megállapítása az, hogy a 2024-es év lényegében elveszett. Ennek egyik fő oka, hogy a Nyugatnak nem sikerült rohamtempóban felfuttatnia a hadiiparát, így nem tud a szükséges mennyiségben lőszert biztosítani.

Ukrajnának nincs más választása, mint átvészelni ezt az évet, ehhez pedig át kell mennie védelembe, el kell kezdenie erődíteni, és meg kell próbálnia adandó esetben ott ellentámadást indítania, ahol a felőrlés nekik kedvez. Ahhoz pedig, hogy Oroszország ne tudja újraszervezni magát, az ukránoknak félévente 50 ezer orosz katonát kell kivonniuk a harcból

– összegezte a szakértő a tanulmány lényegét. Az elemzők nagy része szerint „az ukránok felől az utóbbi időszak nagy tanulsága az, hogy nem szégyen tanulni az oroszoktól, akik 2023 nyarán sikeres védekezést hajtottak végre az ellentámadással szemben”, amit úgy értek el, hogy kialakítottak egy több vonalból álló, összetett, mélységi védelmi rendszert, amin a honvédők egyszerűen nem tudtak áttörni.

Azonban nem tart a végtelenségig az az idő, amíg egyértelműen Oroszországnak áll a zászló

– fogalmazott Jójárt.

Ugyanis nyugati szakértők szerint

  • az agresszor nagyjából 2024-2025-ben van még kedvezőbb helyzetben az eszközök tekintetében, részben a szovjet időkből származó készletei miatt, aminek egy nagy részét most még bevethető állapotba tudják hozni;
  • majd 2025-2026-ban érkezhet el az a váltópont, amikor már a Nyugat oldalán lesz a fölény hadianyag terén, mivel a hadiipari kapacitás folyamatosan növekszik, és már az európai uniós országok is a költségvetésük egyre nagyobb részét költik el védelmi kiadásokra.

Az előttünk álló időszakban a fő kérdés Ukrajna felől a kitartás, a Nyugat részéről pedig a politikai akarat fenntartása lesz arra nézve, hogy folytassák Ukrajna támogatását. Míg Moszkva továbbra is azt reméli, hogy az utóbbi idő előtt kifullad, és amíg a jelenlegi egy-két éves periódusban náluk van az eszközbeli fölény, addig támadnak, ahogy tudnak.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik