Több száz katalán kap amnesztiát azok közül, akiket a 2017-es, sikertelen függetlenedési kísérlet után célba vett és azóta is üldöz a spanyol igazságszolgáltatás.
Bár a májusi spanyolországi helyhatósági választás után a jobboldal és a konzervatív Néppárt (PP) ült diadalt, miután jelöltjei a tartományok többségében legyőzték a kormányzó szocialisták embereit, és összesen több mint hétmillió szavazatot gyűjtöttek be, ma már ott tartunk, hogy a Néppárt vezetője tiltakozásra buzdítja a híveit, miután a májusi választáson veszítő baloldal arra készül, hogy (katalán segítséggel) egy történelmi kompromisszummal szilárdítsa meg a hatalmát.
Mindez nem jöhetett volna létre az országot 2018 óta irányító Pedro Sánchez nélkül, aki a tavaszi vereség után váratlanul bejelentette: néhány hónapon belül előrehozott parlamenti választást tartanak. Ahogy akkor fogalmazott:
mint miniszterelnök és mint a szocialista párt főtitkára, vállalom a felelősséget az eredményekért. Úgy gondolom, hogy erre választ kell adni, a népakaratnak alávetve demokratikus mandátumunkat.
A felelősség hangoztatása mellett a politikai megfontolás is vezette Sánchezt, aki végül megint jól taktikázott. Mert bár a helyhatósági választáshoz hasonlóan a parlamenti voksolást is a jobboldal nyerte meg, ám nem tudott elég mandátumot összeszedni a kormányalakításhoz. A Sánchez vezette Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) és a jelenlegi kormányba is több képviselőt delegáló újbaloldali Sumar összesen 153 mandátumot szerzett, velük szemben a Néppárt és az Orbán Viktor szimpátiáját is bíró szélsőjobboldali Vox 169-et. Az abszolút többséghez viszont 176 szavazat szükséges az alsóházban.
Hiába kérte így fel VI. Fülöp király Alberto Núnez Feijóot, a Néppárt vezetőjét a kormányalakításra, a konzervatív politikusnak beletört a bicskája a feladatba. Jöhetett újra Sánchez és a baloldal, de a kisebb pártok szavazatai mellett neki is szüksége volt még pár voksra. Ekkor jöttek a képbe a katalánok, akik két párttal is megmérették magukat a választásokon: a köztársaságpárti ERC és a 2017-es függetlenségi népszavazást megszervező radikális Junts is 7-7 mandátumot szerzett, ezekkel pedig a baloldali pártszövetség már megszerezhette az abszolút többséget.
„A normalizáció érdekében”
A függetlenségi mozgalom üldözésének megszüntetése méltóság kérdése
– mondta néhány héttel ezelőtt Brüsszelben Carles Puigdemont, amikor már körvonalazódni látszott, hogy Sánchez széleskörű amnesztiában is részesítheti a katalán függetlenségi mozgalom képviselőit annak érdekében, hogy megtarthassa hatalmát. Egy héttel ezelőtt több körös egyeztetés után az egyik legfontosabb lépést megtették a felek: megállapodtak a katalán amnesztiatörvényről.
Sáncheznek azóta hivatalosan is sikerült kormányt alakítania, az újjáalakuló parlament csütörtökön ismét miniszterelnökké választotta. A Junts mind a 7 képviselője rá adta le a voksát, így tényleg ők lettek a királycsinálók.
A labda most a miniszterelnök térfelén pattog, igaz, a szocialisták már hétfőn benyújtották az amnesztiatörvény tervezetét, amit szövetségeseik is egyöntetűen támogatnak. A katalán amnesztia a 2012. január 1. és 2023. november 13. közötti időszakra terjedne ki, így hatálya alá esne nemcsak a 2017-es referendum és az azt követő zűrzavaros időszak, de a 2014 novemberében tartott, kisebb visszhangot kiváltó, inkább csak szimbolikus függetlenségi népszavazás is.
Ha a törvény zöld utat kap, összesen több mint háromszáz olyan személy részesülhet közkegyelemben, akinek az említett időszakban büntetőjogi, közigazgatási vagy pénzügyi szankciókkal kellett szembenéznie azért, mert kapcsolatban állt a függetlenségi mozgalommal. Rajtuk kívül várhatóan az a 73 rendőr is amnesztiát kap, aki ellen büntetőeljárás indult a 2017-es események után, mert túlzott erőszakkal léptek fel a szeparatistákkal szemben. Puigdemont korábban határozottan ellenezte, hogy a spanyol kormány karhatalmistái is kegyelemben részesüljenek.
Az elnyomók nem részesülhetnek ugyanolyan bánásmódban, mint az áldozataik
– mondta, de a jelek szerint ő is megkötötte a saját kompromisszumát.
Az említetteken túl a rendelet kiterjedne a Comitès de Defensa de la República (Köztársaság Védelmi Bizottság) és a Tsunami Democràtic nevű szervezetek tagjaira is. Előbbiek a 2017-es események után vasútvonalakat blokkoltak Katalóniában, utóbbiak a barcelonai repteret foglalták el 2019-ben. Később mindkét eseményt terroristaakcióként azonosították a hatóságok. E két esetet leszámítva viszont kizárták az amnesztiából mindazokat, akiket terrorizmussal vagy kínzással hoztak összefüggésbe, illetve akik szánt szándékkal vettek részt olyan cselekményben, ami mások sérüléséhez vagy halálához vezetett.
Megaláztatás vagy történelmi lehetőség?
Óriási lépés az együttélés érdekében, ami segíthet begyógyítani a sebeket, és megoldani a Katalóniában fennálló politikai konfliktust
– jellemezte az amnesztiatörvényt az egyik kormánypárti képviselő, Félix Bolaños, illusztrálva, hogyan kommunikálnak a szocialisták a kialakult helyzetről. Nem sokkal a megállapodás bejelentése után a PSOE szervezeti titkára, Santos Cerdán arról beszélt, hogy a katalánokkal kötött paktum történelmi lehetőséget teremt egy olyan konfliktus megoldására, amit csak politikai úton lehetett megoldani. Sánchez azt mondta, az amnesztiára a múlt sebeinek begyógyítása és a békés együttélés biztosítása érdekében van szüksége Spanyolországnak.
Puigdemont egyelőre kevés szót ejtett nyilvánosan a megállapodásról, de azt már kifejtette, hogy Spanyolország és Katalónia életében is példa nélküli szakasz kezdődhet, ami felcsillantja a reményt, hogy végre megoldás szülessen a katalánok ügyében. Bővebben nyilatkozott Xavier Antich, az Òmnium katalán civil szervezet elnöke. A szocialista politikusokhoz hasonlóan ő is arról beszélt, hogy „a politikai konfliktusokat politikával kell megoldani, nem pedig elnyomással”, de rámutatott arra is, hogyha megszavazzák is a törvényt, hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy azzal élni is tudjanak. Véleménye szerint még ha a politikai konszenzus adott is lesz, az igazságszolgáltatásban sokan vannak, akik ellenzik az amnesztiát, ezért mindent megtesznek majd, hogy a belátásuk szerint értelmezzék a törvényt. Ez pedig kinyitja az utat a jogsértések előtt, így Antich szerint Puigdemontéknak most még biztosan túl kockázatos lenne hazatérniük.
Az amnesztiatörvényről való megegyezést a Néppárt a szégyenletes és a megalázó jelzőkkel illette, valamint hangsúlyozták, hogy Sánchez milyen messzire képes elmenni azért, hogy hatalomban maradjon. Elnökük, Feijóo azóta Sánchez szemére vetette, hogy nemcsak az elveiket árulta el, de Spanyolország történelmét is, és megelőlegezte, hogy a szocialista politikus megfizet majd a paktumért.
„A törvény a büntetlenség évtizedét hirdeti meg Katalóniában, mert az amnesztia hatálya alá tartozik majd minden, az elmúlt tíz évben Katalóniában elkövetett bűncselekmény a terrorizmustól a politikai korrupcióig. Így bármi, ami Spanyolország más részein történik, bűncselekménynek számít, de Katalóniában bármi megbocsátható. Ha megengedik, hogy ezt mondjam, ez olyan fajta törvény, amilyeneket a francóizmus idején láttunk” – mondott lesújtó véleményt Feijóo azokra az időkre utalva, amiket leginkább éppen a katalán kisebbség szenvedett meg a múlt század második felében. A Néppárt elnöke korábban egyébként többször megkapta a kérdést, hogy a parlamenti többség reményében nem akar-e kiegyezni a katalánokkal, de ő ezt határozottan elutasította.
A legfenyegetőbb kommentárt ezzel együtt talán Miguel Tellado, a Néppárt alelnöke fűzte a történtekhez. Utalva Puigdemont 2017-es emigrációjára, felszólította Sánchezt, hogy
inkább meneküljön el Spanyolországból egy autó csomagtartójában.
A kedélyeket tovább borzolta, hogy nem sokkal a paktum bejelentése után, múlt csütörtökön eddig ismeretlen tettesek arcon lőtték a Néppárt és a Vox egykori politikusát, Alejo Vidal-Quadrast Madrid egyik előkelő negyedében. A politikus túlélte a támadást, kórházba szállították, ám az indulatok így is elszabadultak. A Néppárt az utcára szólította a spanyolokat, és közel 200 ezer ember ki is ment tüntetni az amnesztiatörvény ellen. Ez annak a fényében nem csoda, hogy egy szeptemberi közvélemény-kutatás szerint a spanyol lakosság 70 százaléka továbbra is elutasítja a katalán bűnbocsánatot. A fővárosban és Barcelonában is többnyire békés mederben zajlottak a demonstrációk, a szocialista párt madridi székháza elé szervezett tüntetésen viszont elszabadult a pokol. A megmozduláson becslések szerint nagyjából hétezer ember vett részt, köztük a Vox és más szélsőjobboldali csoportok tagjai. A kormány képviselőit bűnözőknek, Sánchezt diktátornak nevezték, végül a rendőrökkel is összecsaptak, akik könnygázt és gumibotot is bevetettek.
A keddi eseményekben 39 ember sérült meg, köztük 30 rendőr. Sánchez válaszul nekiment a néppárti politikusoknak, felszólítva őket, hogy
térjenek észhez, és hagyják abba az uszítást.
„Arra kérem őket, hogy tartsák tiszteletben (…) a hamarosan megalakuló kormány legitimitását. Legyenek bátrak, és mondjanak nemet a szélsőjobbra, hagyják el azt a reakciós utat, amin jelenleg a szakadék felé haladnak” – fogalmazott.
A Néppárt az amnesztiatörvény elgáncsolásához most az Európai Uniótól vár segítséget, ami Feijoó szavai szerint már más tagállamokban is beavatkozott, amikor veszélybe kerültek a demokratikus normák és a jogállam.
Ezt tette az unió Lengyelországban, Romániában és Magyarországon is, és úgy gondoljuk, a mi esetünk nem különbözik radikálisan az említett országokétól
– jelentette ki.
Didier Reynders, az EU igazságügyi biztosa azóta már küldött is egy levelet a spanyol kormánynak, melyben részletek után érdeklődött a törvényjavaslatról, de az akkor még csak ügyvivő kabinet rávilágított arra, hogy ideiglenes kormányok nem terjeszthetnek törvényjavaslatokat a parlament elé, ezt a pártok tehetik meg. A nemzetközi aggályok mellett a legfelsőbb bírákat kinevező testület, az Általános Igazságszolgáltatási Tanács egyenesen a spanyolországi jogállam megszűnését vizionálja, míg egy konzervatív szakmai csoport, a Magisztrátusok Szakmai Szövetsége szerint az amnesztia a spanyol demokrácia végének kezdetét jelzi.
A törvényjavaslat jelenleg az alsóház előtt van, mely az általános ügymenetnek megfelelően jó eséllyel heteken belül el is fogadja. Ezt követően a tervezet a felsőházba kerül, ahol viszont a konzervatívok vannak többen, és ők várhatóan visszadobják majd a javaslatot az alsóháznak, ahol aztán jóváhagyhatják és hatályba is léptethetik. Ezt követően az Alkotmánybíróságon még mindig meg lehet támadni a jogszabályt, ami az eljárások ideiglenes felfüggesztését vonhatja maga után. Ez pedig kiskaput nyithat a bíráknak, hogy addig ne érvényesítsék a katalánok amnesztiáját, amíg az Alkotmánybíróság nem hoz végleges döntést a kérdésben.
Az ügy tehát várhatóan még hónapokig elhúzódik, de a változás szele már megérintette Spanyolországot. Mi sem példázza ezt jobban annál, hogy a kormányban arról folyik a vita, hogy az eddig a hatóságok által üldözött Carles Puigdemont mellé a biztonsága miatt hivatalból testőröket rendeljenek, ha egyszer visszatér Katalóniába.
