Ha a fajok egyenlőek, hogy lehet, hogy a fehérek állandóan felül végeznek, a feketék pedig mindig legalul, mindig és mindenhol?
– írta Richard Hoste.
„Amikor próbálom visszaidézni a 12-15 évvel ezelőtti érzelmi állapotomat, pár dolog egyből látszik. Egyrészt ott volt a kényszer, hogy mindenképp a tökéletes ellentétét gondoljuk annak, amit azok gondolnak, akiket a politikai ellenségeimnek tartok. Szóval ha a liberálisok hazudnak a fajokról, nekem kötelességem volt a «kemény igazságokat» kimondani anélkül, hogy különösebben átgondoltam volna, hogy az igazság felé törekszem-e, vagy egyszerűen dogmatikus vagyok. Ha tagadták az örökség egyénekre gyakorolt hatásának bizonyítékait, akkor nekem egy genetikai determinista karikatúrájának kellett lennem. Mivel ők PC-n beszéltek, az én hangnememnek minél sértőbbnek kellett lennie. Tényleg ennyire ostoba az egész” – ezek pedig Richard Hanania gondolatai.
A fenti két idézet ugyanattól az embertől származik – az elsőt még álnéven írta –, valamivel több mint egy évtized különbséggel. A fajelméleti fejtegetés az AlternativeRight.com nevű oldalon jelent meg. Ezt az oldalt a mostanra ismertté vált neonáci aktivista, Richard Spencer indította, majd később be is zárta.
A második idézet már Hanania saját nevén született meg, a Substack blogján, hogy reagáljon az ellene felhozott vádakra. A vádak egyszerűek, és a fenti rövid idézetből ki is derülnek: Hanania titkolta, hogy majdnem másfél évtizeddel ezelőtt álnéven rasszista, nőgyűlölő posztokat és kommenteket írt, gyakran ismert szélsőjobboldali, rasszista vagy egyenesen neonáci aktivisták által alapított oldalakra.
Richard Hanania 37 éves értelmiségi, aki az elmúlt években alapvetően az akadémiai élet perifériáján táncolt, gyakran érdekes és eredeti kutatásokkal. Palesztin származású chicagói arab, aki saját magát autistának vallja. És az alapvetően jobboldalinak tartott új amerikai értelmiség egyik feltörekvő sztárja.
Hanania sikerét a koronavírus-járvány miatti lezárások időszaka hozta el. A járvány alatt kezdett felfutni a blogja. A Substack két dolgot próbált elérni: visszahozni a rövid posztok helyett a hosszú formátumú blogolást, és ellensúlyozni a Twitter és a többi nagy közösségi média oldal vélt vagy valós politikai hangsúlyeltolódásait. Gyakorlatilag úgy működik, mint egy értelmiségi Onlyfans. Van ingyenes tartalom is, de ha valaki feliratkozik egy blogger csatornájára, és fizet is érte, több poszthoz férhet hozzá. A formátum, az oldal felépítése és a fizetés lehetősége miatt mostanra a Substack az angol nyelven publikáló politikai értelmiség legfontosabb bázisa, függetlenül attól, hogy a jobb- vagy a baloldalról érkeznek-e.
Hanania népszerűségének növekedésében szerepet játszott az is, hogy blogja indítása előtt nem sokkal jelent meg doktori munkája, amelyben újszerűen, a politikai nyomásgyakorlás felől vizsgálja az amerikai külpolitikát. A későbbi posztjaiban valamivel kevesebbet foglalkozott már külpolitikával. Részben azért is, mert kiderült, hogy nem annyira jó benne. Az orosz-ukrán háborút benézte, az oroszok gyors győzelmére fogadott, kritizálva az amerikai szerepvállalást. Hanania személyiségének érdekes pontja, hogy ezt, ahogy sok mást is, nyilvánosan elismerte, leírva, hogy miért gondolkodott így, miben tévedett, és milyen tanulságokat fog belőle levonni a jövőben.
Részben pedig azért hagyott fel vele, mert ennél sokkal forróbb területet talált.
A woke-nak igazán nincs jó magyar fordítása, a wake (ébred) ige múlt idejű formája, felébredt jelentéssel, de aktívabb, folyamatszintű felébredésre utal, mint az ugyanezt jelentő awake, hiszen ebben a kontextusban azt jelenti, hogy valakinek kinyílt a szeme a világra, meglátta és megértette a benne rejlő egyenlőtlenségeket, elnyomásokat, rendszerszintű hatalmi visszaéléseket.
A jobboldal szerint a woke egyre inkább a liberálisok (akik ebben az esetben az amerikai baloldalt jelentik, nem a liberális politikai gondolatot – vannak fontos különbségek a kettő között) túlzásba vitt, szinte az őrületig tolt befogadásmániáját és önostorozását jelenti, ami ellen küzdeni kell. A jobboldal kultúrharcosai szerint a woke-kal szembeni küzdelem a normalitásért, a hagyományos kultúráért való harc, a baloldal szerint viszont a woke elleni mozgalom csak a rasszizmus egy újszerű és fedettebb formája.
Ez persze durván leegyszerűsített leírása egy bonyolult társadalmi és intellektuális konfliktusnak, ráadásul sok átjárás van a baloldal és a jobboldal között is abban, hogy ki mennyire támogatja azt, amit sokan woke-nak neveznek. Azt viszont nehéz lenne tagadni, hogy a woke fontos ügy lett a kultúrharcban, tehát értelmiségiként és véleményalkotóként meg lehet abból élni, ha ezzel foglalkozunk.
Hanania a korábbi politikai és érdekalapú nyomásgyakorlásból a woke-ot választotta alaposabb tanulmányozásra, amit a hamarosan megjelenő második könyve is megmutat. Ez The Origins of Woke, vagyis a Woke eredete címmel jelenik meg nemsokára.
A téma azért is érdekes Magyarországon, mert azok az emberek, akikkel Hanania beszél, vagy akikhez hasonlóan gondolkodik, egyre többször járnak Magyarországon, közvetve vagy közvetlenül a magyar kormány meghívására. Mostanában sűrűn kerül elő az a kritika, hogy hiába épített fel a Fidesz olyan intézményrendszert, amely totálisan leuralja a szellemi termékekre adott támogatások, illetve azok terjesztésének piacát, valahogy mintha hiányozna a termék, amit támogatni vagy terjeszteni lehetne. Egy ideje nincs igazán eredeti és új gondolat, a legutolsó ilyen az illiberális államé, és ez sem az erre kiépült intézményrendszer terméke volt, hanem Orbán Viktoré.
Ezt mutatja, hogy az Alapjogokért Központ lefordította és kiadta Michael Knowles Reasons to Vote For Democrats (Miért szavazz a demokratákra) című könyvét. Ez egy olyan könyv, ami 266 üres oldalból áll.
A poénnál mélyebb humorfaktort ad viszont az, hogy hiába kellett csak a címet lefordítani, itt is nehézségekkel szembesült a magyar kiadó. A magyar kormányt demokratikus deficit miatt sűrűn kritizáló hangok miatt mégsem lehetett kiadni ugyanis egy üres könyvet azzal a címmel, hogy Miért szavazz a demokratákra?, még akkor sem, ha ez angol eredetiben a Demokrata Pártra és nem a liberális demokráciára utal. De még azt sem találták elég megfelelőnek, hogy a cím egyszerűen Miért szavazz a liberálisokra? legyen. Egyrészt olyanok, akiket az Egyesült Államokban liberálisoknak hívnak, tehát baloldali, demokrata párti szavazók, nem léteznek Magyarországon. Másrészt a liberális politikai gondolkodásnak sem nagyon van képviselete nálunk. Így választották végül a kormányközeli agytröszt döntnökei Orbán szavajárását, a „libernyák” szót, és adták a könyvnek végül a Miért szavazz a libernyákokra? címet.
Az amerikai import felpörgésében valószínűleg nagy szerepe van Orbán Balázsnak, a miniszterelnök politikai igazgatójának, aki fontos szerepet tölt be ennek a szellemi közösségnek az irányításában. Orbán Balázst láthatóan kifejezetten érdekli az amerikai kultúrharc és azok az új gondolkodók, akiket az amerikai jobboldal kitermelt magából. Ezek a gondolkodók sűrűn kapnak lehetőséget a Mathias Corvinus Collegium (MCC) eseményein a fellépésre, és sokszor jönnek Magyarországra ösztöndíjas kutatóként vagy tanárként is. A legutóbbi ismert vendég az a Christopher Rufo volt, akinek az amerikai kultúrharc a Critical Race Theory, vagyis kritikai fajelmélet körüli hisztériát köszönheti, tehát Knowles-szal szemben (aki egyébként Tusványoson is fellépett idén) Rufo tényleg hozzátett valamit az amerikai kultúrharc eszköztárához.
Rufo korábban Hananiaval is beszélgetett, de megtették ezt rajta kívül sokan mások a feltörekvő amerikai jobboldalról, például a milliárdos vállalkozó és elnökjelölt Vivek Ramaswamy, akinek Hanania mellett Orbán Balázs is vendége volt már. A lényeg tehát az, hogy
Valójában még az is kérdés, hogy Richard Hanania jobboldalinak számít-e. Abban a közegben, ahol ő mozog, viszonylag kevés a valóban konzervatív, angolszász jobboldali. Saját maga írja a technológiai jobboldalról, Elon Muskról, Peter Thielről és a többiekről írt cikkében, hogy ezek az emberek alapvetően technooptimisták és intézményellenesek: ha az Egyesült Államokban a keresztény teokrácia lenne az uralkodó eszme, akkor azzal állnának szemben, és a baloldal is közelebb érezné magát hozzájuk.
Hanania korábban elismerően, bár különösebb információmélység nélkül írt a magyar népességpolitikáról, miközben kifejezetten támogatja a migrációt. Sőt, nemcsak ő, hanem a korábban antiszemitizmussal vádolt, szintén meghatározó Ron Unz is. Ebben a közegben tehát bőven megfér egymás mellett az, hogy néhányan Donald Trump mintáját követve húznának falat a határra, mások pedig úgy kritizálják a városok magas bűnözési rátáját, hogy közben elismerik, hogy a sokszínű és kultúrájú Amerika pozitívum. Még akkor is, ha ugyanezeket az embereket korábban rasszizmussal vagy antiszemitizmussal vádolták.
De mit írt pontosan Hanania Richard Hoste név alatt? Tényleg vállalhatatlan dolgokat. A nőgyűlölő szövegek mellett értekezett arról, hogy szerinte sterilizálni kellene az alacsony IQ-val rendelkező embereket, miután vannak olyan szellemi állapotok, amelyekkel élők nem alkalmasak arra, hogy teljes értékű tagjai legyenek a társadalomnak.
Arról is írt, hogy mennyire szomorú a fajok keveredése miatt:
A fehér génállomány megszületéséhez millióknak kellett meghalnia. A fajok keverése olyan, mint elpusztítani egy különleges állatfajt, vagy tönkretenni egy ritka műalkotást. Szégyenteljes.
Arról is, hogy lehetetlen beilleszteni a muszlimokat az európai társadalmakba, valamint hogy a spanyol ajkúak nem rendelkeznek olyan IQ-val, hogy produktív tagjai lehessenek egy első világbeli országnak. „A végső célnak annak kellene lennie, hogy minden Latin-Amerikából 1985 után érkezett nem fehér migránst hazaküldjenek”.
Hanania két nappal a múltját leleplező cikk megjelenése után hosszú posztban reagált, és nem cáfolt semmit, hanem inkább közölte, hogy már nem az, aki 2010 környékén volt, amikor ezeket a szövegeket írta. „Minden történetnek, ami valaki politikai vagy társadalmi nézeteinek kialakulásáról szól, van egy pszichológiai és egy intellektuális része. Nemrég kiderült, hogy több mint egy évtizede olyan dolgokban hittem, amelyeket mostanra visszataszítónak tartok. A korai húszas éveim blogposztjai és kommentjei bátorították a rasszizmust, a nőgyűlöletet, a trollkodást és a rosszindulatot. Könnyen dobálózunk a nőgyűlölet és a rasszizmus kifejezésekkel, de nem kérdés, hogy ezek a szövegeim átlépték-e a határokat, függetlenül attól, hogy mit gondolunk arról, hol vannak ezek a határok pontosan”.
Később indokokat is felhozott arra, hogy miért talált rá fiatal férfiként a szélsőjobboldalra. Az intellektuális indokot már a cikk eleji idézet leírja, de Hanania szerint volt pszichológiai oka is annak, hogy így gondolkodott.
Nem túl nehéz elhinni, hogy életem egy pontján nem voltam túl jó abban, hogy egészséges kapcsolatokat építsek ki más emberekkel. 2008 környékén kevés barátom, romantikus sikerem vagy karrierlehetőségem volt. Ez természetesen vezetett oda, hogy az egyetlen számomra logikus következtetést levonva azt gondoljam, természetesen felsőbbrendű vagyok mindenki mással szemben, és különösen a nőknek nem kellene, hogy jogaik legyenek. Érdekes módon most, hogy kielégítő személyes életem és sikeres karrierem van, ezeket a gondolatokat már nem találom vonzónak.
Arról is ír, hogy mostanra leginkább a klasszikus liberalizmus az, amiben hisz. „Igen, tényleg elég szar voltam akkor. Az intellektuális utazásomat tekintve viszont mostanra a klasszikus liberalizmus határozott támogatója lettem, miután minden mást alkalmatlannak találtam a működésre”.
Szerinte az elmúlt évek alapvetően azt támasztották alá, hogy ebben igaza is volt. A kérdés persze továbbra is ott van, hogy mennyire gondolja komolyan, hogy valakinek ekkorát változhat a politikai gondolkodása. Több jel mutat arra, hogy tényleg így történt. Hanania írásai alapvetően a liberális demokráciák és a klasszikus liberalizmus támogatása mentén születnek meg. Ugyanannyira támadja az amerikai jobboldal kultúráját, mint a woke-ot és a baloldalt. Írt bejegyzést arról is, hogy a média alapvetően őszinte és jó, amit aztán tényleg nem tenne meg a legtöbb jobboldali gondolkodó. Hanania szerint a változást alapvetően Steven Pinker könyvei hozták el nála. Pinker Hananiahoz hasonlóan technooptimista, szerinte az emberi civilizáció folyamatosan fejlődik, és egyre jobban élünk, ahogy haladunk előre.
Vannak viszont ügyek, amikben továbbra is karcosan fogalmaz. Hosszú posztot írt arról, hogy miért probléma a politika femininizációja, és kifejezetten szeret továbbra is a fajok és a bűnözés, valamint az IQ kapcsolatáról írni, mostanra a rasszizmus és a valódi elemzés határán. Ha feltételezzük, hogy a legtöbb közszereplő a nyilvános megszólalásaiban tompítja a valódi gondolatait, amelyek általában keményebbek annál, amit kimond, akkor nem nehéz arra gondolni, hogy Hanania sok mindenben nem került messze onnan, ahonnan indult.
A Huffington Post leleplező cikkét a lap szélsőjobboldalra specializált újságírója, Christopher Mathias írta. A cikkel kapcsolatban egyébként az is kérdéseket vet fel, hogy nem csupán az igazság felfedése volt a cél, hanem a Hanania életével kapcsolatos konkrét következmények elérése. Mathias szinte mindenkitől választ és elhatárolódást várt, aki valamilyen módon támogatta Hananiat a munkájában, és egyenként fel is kérdezte őket.
A válaszok megoszlottak. Volt olyan jobboldali gondolkodó, aki elhatárolódott tőle, de sokan kifejezetten támogatóak voltak, miután elolvasták, hogyan változott meg Hanania véleménye a világról.
Az, hogy Elon Musk tovább támogatta Hananiát, nem annyira meglepő, de voltak valódi meglepetések. Ilyen volt David Frum, aki George W. Bush beszédírójából lett baloldali médiaszereplő, és akit Hanania keményen kritizált a doktori munkájában is, de Frum szerint a megbocsátásnak fontos szerepe lenne a közéletben, és az embereknek lehetőséget kell adni a változásra. Vagy éppen Bryan Caplan közgazdász, akiről Hanania kifejezetten durva dolgokat írt korábban, viszont mostanra barátok lettek.
